Reggel arra ébredtem, hogy hallom a teherautók robognak az ablakom alatt. Arra füleltem, hogy esős a gumihang, vagy száraz. Esős volt. De ahogy kinéztem az ablakon láttam, hogy nem esik, csak vizes az aszfalt. Biztató jel. Szerény reggeli után elindultam Melk felé. A nap ugyan nem sütött, de valami derengés azért már volt. Még ki sem értem a faluból, amikor nagyon kellemes, bár az első pillanatban kellemetlennek tűnő meglepetés ért. Egy idős házaspár a kezembe nyomott 10 eurót és jó utat kívánt. Pislogtam mint  a maki. Mondtam nekik, hogy köszönöm, de nekem van pénzem. De erősködtek és nem volt mit tenni. Beszélgettünk és megtudták, hogy a Jakab utat járom és honnan-hová. Nagyon aranyosak voltak – le is fényképeztem őket. Amikor elköszöntünk végignéztem magamon, hogy ennyire szörnyen nézhettem ki? A kalapom is a fejemen volt, nem a kezemben tartottam. Mindegy. Mosolygósan kezdődött a nap. Aránylag hamar beértem Melkbe. A főteret fúrják-faragják, szépítik. Ott nem nagyon tudtam fotókat készíteni, de 2-3 éve már jártam itt, az akkori fotóimat megnézhetitek. Több ember rám köszönt, hogy „Buen Camino!” „Jakobs weg” és hasonlók. Itt elég sokan ismerték a jelet. Többször összefutottam egy házaspárral, a férfi 6-szor járta meg az El Camino valamely szakaszát – kellemesen elbeszélgettünk egy kávé mellett. Felsétáltam az apátsághoz, de nem mentem be – 2-3 éve már jártam belül. Most tolongtak az amerikai turisták.  Sok busszal hozták őket. Begyűjtöttem a pecsétet és csináltam néhány fotót – a zarándokszobrokról is, és kb. fél 12-kor elindultam Melkből. Ahhoz képest, hogy mindjárt dél, még alig haladtam valamit a mai napon. De nem érdekelt túlságosan – Melk és a beszélgetések megértek ennyit. A nap is kisütött rendesen – végre, végre, végre! Már nagyon vártam. Ma volt a leglassabb haladásom. Sokszor megálltam – kb. óránként, vagy zokni cserére, vagy csak úgy. Élveztem a napsütést, hogy használhattam a fényképezőm, hogy nem mossa az arcomat az eső. Néztem a Dunát, átkeltem rajta – hát mit ne mondjak!? Itt jó magas a vízszint. Remélem otthon nem lesz gond belőle. Iszonyat mennyiségű víz jött le a gyűjtőterületen. Aránylag sokat gyalogoltam ma a folyó melletti gyalogúton – ami kimondottan hangulatos volt. 3-4 körül megebédeltem, gulyásleves és egy játéksör formájában. A gulyásleves az osztrákoknál egész más mint nálunk, nem rosszabb – de más. Ettem már máskor is – én szeretem ezt a fajtát is. Ittam hozzá egy Radler körtés sört – nagyon finom volt – alkoholtartalma nem sok volt – ezért írtam, hogy játéksör. Otthon még ilyen Radlert nem is láttam. Azt hiszem – ezzel túl vagyok a vacsorakérdésen is. 
A mai nap csak 31 km-t tettem a lábamba, nagyon jól éreztem magam – olyan volt, mint az igazi, az általam megszokott caminos érzés. Süt a nap, andaloghatok, nem fázom, szabadon szárnyalhatnak a gondolataim, nem kell az esővel törődnöm. Élveztem. És gondolom, ilyen lesz az egész hét. Ma sem történtek eget rengető nagy dolgok, de nem is vágyom ilyenekre. Sok kedves emberrel találkoztam, apró örömök értek, SÜTÖTT a NAP – és ez így volt jó!