A tegnap esti kemény zuhinak reggel már nyoma sem volt, verőfényes napsütés fogadott. Jót tett a tegnapi „korai” végzés, pihenés. Olyan energikusan indult a napi gyaloglás, mint már néhány napja nem. Lehet, hogy a kávéért rohantam a szomszéd faluba? Mert itt, Manthesben nem találtam alkalmas helyet, hogy az első kávét megigyam, csak 3 kilométerrel arrébb. Találtam egy pékséget is ahol vettem egy darab pizzát. Kimondottan finom volt, és bőséges is. Ki is tartott a hatása jó darabig. Végre a vidék is kellemesebb volt, egyre-másra jöttek velem szembe az almáskertek, barackosok. Sajnos ekkor még csak később érő barackokkal találkoztam, de lett ez később jobb is. Kellemes kis falvakon haladtam keresztül. Semmi extra nem történt, néha megálltam kávét inni. Ma önmagamhoz képest sokat – 4-et ittam. Jó erre a kávé és azt figyeltem meg, hogy ezen a vidéken mintha az árak is csökkentek volna a svájci határhoz közeli falvakhoz képest. Persze közértet, bótot, ábécét itt sem látni, max. egy pékség-édességbolt van. 11 körül végre többszöri próbálkozás után találtam egy olyan barackost ahol már szüretelhető érettségű volt a termés. Szüretelték is a helyiek – pontosabban bolgár és román vendégmunkások. Besegítettem nekik 3 kg erejéig. Még egy-két napot érhetett volna, de nem értem rá várni, gondolom majd utóérik a zsák tetején. Ha már cipelem. Már így is ehető volt, de nem mertem belőle sokat enni, nehogy gondot okozzon, meg hátha lesz még érettebb is! 1 körül már pont azon gondolkodtam, hogy kellene valamit ebédelni, amikor egy elhagyatott ház hatalmas cseresznyefája alatt találtam magam. Persze csak ami kilógott az utcára. Érett, illetve picit túlérett cseresznye fürtök kínálták magukat. Én meg mindennek ellen bírok állni, csak a csábításnak nem – ha cseresznyéről van szó! Álló helyzetben meg is ebédeltem. N ... Tovább »

Ma olyan voltam, mint a jó munkaerő, amennyivel később kezdtem a napot, annyival hamarabb fejeztem be. Reggel esőre ébredtem, így nem nagyon kapkodtam az indulással. Laza, franciás reggeli – lekvár, vaj, bagette, kávé, narancslé. ½ 10 után láttam, hogy indulhatok. Nagy nehezen kikeveredtem a városból – az én utamat nem jelölte semmi, így módosítottam a reggelt kifundált utat. Nem volt ez sem rossz, csak másik. Elég ocsmány felhők vettek körbe, így sok jót nem jósoltam magamnak a mai napra az esőt tekintve. Be is jött. Ma sikerült többször felöltöznöm, megáznom, majd a szikrázó napsütésben levetkőznöm és megszáradnom. 2-szer fel is kellett függesztenem a gyaloglást és betelepedtem előbb egy fészerbe, később egy templom lépcsőjére. Amikor kicsit csendesedett folytattam az utat. Ezeknek a megállóknak köszönhetően nem haladtam túl gyorsan. És a lábam is hátráltatott egy picit. Sokkal jobban összeszokott már a bakanccsal, de azért még voltak izgis pillanatok – csak kevesebb és ritkábban. De jó lesz ez – még néhány nap és minden ok a bakancs területén. Szóval nem haladtam túl gyorsan – 4 óra után értem be Beaurepainbe. Ennek a városkának már volt egy sajátos hangulata. A következő lehetséges megálló az kb. 20-22 km-re volt, elnézve a mai haladási tempómat, az idő múlását, és a sötét felhőket, úgy döntöttem megállok. Igen-igen, de hol? A 3 lehetséges szálláshely mind teli volt. Kis bóklászás, kérdezősködés után kikötöttem egy pici étteremben, ahol a személyzet és a vendégek közösen találtak nekem szállást. Nem a városban, mert ott nekik sem ment, hanem egy délre eső kis faluban. Ez úgy 5-6 km-re volt, megszervezték, hogy átvisznek kocsival. Jó is volt, mert közben leszakadt az ég, jó nagy zivatar kapott el, fény-, és hangjátékkal kísérve, mintegy méltó lezárásaként a mai napnak. A szálloda pic ... Tovább »