Izgalmas volt a felkelés reggel. Nem aludtam túl jól, kb. óránként felébredtem, valamim mindig fájt. De felvirradt és ki kellett kelnem az ágyból. Rosszabbra számítottam. De eljött az is! Muszáj volt felvennem a bakancsot de mintha kicserélték volna az éjszaka 3 számmal kisebbre. Az első 3 km kegyetlen volt, de nem vehettem át a túraszandált. Amint megtehettem, azonnal cseréltem a lábbelit, hááááát egy megváltás volt. Így már tudtam élvezni a fantasztikus tájat, a madarakat és a mezők rovarvilágának hangjait. A reggeli 2,5 km per órás sebességemet megnövelhettem így már! Nekem a 2 évvel ezelőtti Camino-n és az egyetlen heti túránkon sem volt baj a bakancsommal, lábammal. De most miért haragszik rám Szent Jakab? Vagy valaki? Délig Pazar volt az idő, kellemesen meleg – élveztük a napsütést és amit a természet mellé nyújtott. 10 kor Mányban meglátogattunk egy cukrászdát kávéért, de ha már ott voltunk némi kalóriaszegény (vagy nem?) sütemény is elfogyott. És ami érdekes volt – a tányér fésűskagyló alakú volt. Jót mosolyogtam. A táj bizonyos szakaszokon kicsit emlékeztetett a Mesetara, csak nem volt olyan hosszú. Váltakoztak a dimbes-dombos tájak is. Szép volt gyalogolni. Csak könnyű nem, de hát így volt sportértéke. A délután során sikerült párszor elázni. Na, nem nagyon, csak egy picit! Tarjánba érvén már láttuk, hogy kerget bennünket a jégeső. Szaporáztuk a lépéseket, de a jégeső győzött! Csak 300 méterrel vert meg bennünket, de ez elég volt arra, hogy alsógatyáig vizesek legyünk. Jó volt megérkezni a mai rövid, de izgalmas út után. A Runkeeper szerint pont 23 km-t gyalogoltunk, a tiszta menetidő 6 óra 16 perc volt. Nem volt nagy futam – de a körülményekhez képest nem volt rossz! Elfáradtunk ma is!
