Ma éreztem ugyanazt az érzést, mint 2 éve a spanyol caminon. Hajnali indulás – még sötétben én nyitottam a kaput, hajnali megvilágításban készített fényképek a városról, egyedüli baktatás, jelek keresése, kávé hiány, 9 km-nél az első csalódás a bezárt kocsmaajtó előtt, majd további 8 km után a második bezárt kocsmaajtónál bosszankodás, további éhezés, le-föl, gyönyörű táj, találkozás zarándokokkal, ebéd, elázás, albergue keresés, stb. Visszajött az érzés, de csőstül!
Részletesen. 5-kor kelés. Egyedül voltam a szobában így nem zavartam senkit a pakolászással, nem a folyosón kellett csinálnom. Tervszerűen 5.30-kor indultam, az utcákon az ilyenkor megszokott senki. Persze minden zárva, így nem is terveztem itt kávét inni. Az első falu 9 km-re volt, majd ott. Gondoltam én, kis naiv. Kellemes idő volt, ebből még bármilyen idő kerekedhetett volna. De ma a rosszabbik kerekedett. A jelzések végig az úton nagyon korrekt módon ki vannak rakva, sokszor ismétlik őket, illetve kereszteződésnél egy általam úgynevezett negatív jelet raknak ki, hogy arra nem jó menni. Egy ferde piros csík áthúzva egy fehér csíkkal. Amúgy itt a Szent Jakab út a francia GR 65 számú úton halad, egészen át a spanyol határon, a jelzése a fölül fehér és alul piros csík. Eltévedésmentes a jelölések rendszere itt, szerintem. Csak nehogy elkiabáljam és holnap eltévedjek! 
Le Puy egy völgyben van, így hamar megkezdtem a kapaszkodást, alig értem ki a városból máris 100 métert emelkedtem. Fél 8 után beértem az áhított faluba, már szinte éreztem a finom kávé illatát, amikor koppantam az ajtón. Túl korán volt még. Nekik. Se kaja, se kávé. Semmi baj, gondoltam - itt a következő falu, alig 8 kilométerre, mi az nekem. Az idő kellemesen hűvös volt, néha szeles, így fel kellett vennem a sálat. Találkoztam végre 3 zarándokkal. Párizsból 1 nő a két tize ... Tovább »

Reggel 8-ra előállt a hintóm, hogy a vad semmi közepén lévő éjszakai menedéket adó kis faházból, visszavigyen a városba. A hintón értsd a szállásadó terepjáróját. A város közepén kiszálltam és sűrű köszöngetések közepette elbúcsúztunk egymástól. Rendesek ezek a francia népek. Pont belecsöppentem a heti kirakodó vásár, piac kellős közepébe. Szinte az egész belváros piaccá változott. Vettem 1 kiló sárgabarackot (a vésztartalékból már csak 8-10 szem maradt) és cseresznyét. Mint később kiderült ez volt a reggelim és ebédem. Megkávéztam és elindultam Le Puy irányába. Kb. 30 km várt ma rám. Kicsit kapkodtam a lábam egész nap, mert nem estére akartam odaérni. Részint mert meg akartam nézni a várost, rendesen, részint el akartam menni fodrászhoz, mert elég meleg szakasz következik, most így júliusban Franciaország közepén. Már több mint 2,5 hónapos a hajam, nem akarok megfőni miatta. Szóval ezek miatt, kicsit nagyobb tempót diktáltam, aminek később annyi lett a negatívuma, hogy a sarkam rendesen elkezdett fájni. Erre oda kell figyelnem a továbbiakban. Szóval jó tempósan nyomtam a kilométereket, közben zacskóból megettem a barackot, amit előzőleg egy bolt mosdójában megmostam. Mert mégis más azt a mosatlan gyümölcsöt megenni amit én szakítok le a fáról, meg más, ha akárki fogdossa előttem. Találkoztam csendőrökkel – jól elbeszélgettünk, jól tudtak angolul, nagyon normális emberkék voltak. Meg is ajándékoztam őket egy-egy IPA-s kitűzővel.
Többször megálltam 15-20 percekre – a lábam miatt és mert elég meleg is volt. Néha csak a fűben telepedtem le, de volt, hogy kávéivás ürügyén mentem be a hűvös presszóba és kucorogtam le egy félreeső sarokban, ahol a cipőmet is levehettem – feltűnés nélkül.
Fél háromra beértem Le Puyba. Akartam néhány távoli fényképet csinálni a városról, de a masinám nem akarta. Vacak ... Tovább »

Reggel fél 8-ig bírtam aludni. Önmagamhoz képest nem semmi. Kár is lett volna korábban ébredni, kelni – esett az eső majd tejfehér köd ereszkedett le a falura. Sok kedvem nem lett volna útra kelni. Az egész 20 személyes szálláson összesen hárman aludtunk. Az este bekészítette a személyzet a lekvárt és a vajat a hűtőbe és reggelre ígérték a friss bagettet. Nem érkezett meg. Így a reggeli elmaradt, pontosabban 2 kanál lekvár és egy vödör lötty kávé volt. Reggel nagy nehezen egy kis lopott internet útján 5. próbálkozásra sikerült a tegnapi blog bejegyzést közkinccsé tenni. 
Az első valamirevaló falu 13 km-re volt – így addig se kávé, se kaja, se semmi. Igen hangos kopogás kísért végig ezen a 13 km-es szakaszon. A szemem volt. Az egyik lábápolási szünetben elcsábultam. Hozzányúltam a vésztartalékhoz – a barackhoz. Némelyik egész jól beért. Ezzel a pár szem barackkal kibírtam a faluig, ahol megálltam egy kis étteremnél. Majdnem teltház volt. A szokásos módon – vakon rendeltem, de most is bejött. Grillezett marhaszelet – krumplival, salátával. Először húztam a számat, mert nem volt úgy átsütve a hús,  ahogy én szeretem, de mint kiderült nagyon finom volt így is. Volt hozzá dijoni fűszeres mustár, remek volt az összhatás. Már nem először állapítom meg, hogy a franciák nagyon tudnak főzni. Desszertnek almatorta volt – nem volt nagy durranás, de ezzel is a bendő telt. A zarándok meg nem finnyáskodik. Itt, Montfaucon-en-Valeyban a Notre Dame templom belül is nagyon szép volt, nem volt túl díszítve és 17. századi németalföldi festők művei voltak kiállítva, magyarázó szöveggel, rendes megvilágítással. Jaaa! És egyáltalán nyitva volt a templom – mert az errefelé nem nagyon szokás. Nagyon sok bezárt ajtóról pattantam le. Bosszant az ilyen.
Az ebéd után újult erővel vágtam n ... Tovább »