Reggel aránylag kipihentem ébredtem röpke 5-6 órai alvás után, sok éjszakai felébredést követően. Hajnal 3-kor kicsit hűvös lett így összegömbölyödtem, mint a kutya a lábtörlőn. Végül is, nem volt túl nagy különbség!
Most világosban felderítettem a kemping szolgáltatásait. Zuhanyzó, mosási lehetőség! Hát kell ennél több egy vándornak. Gyorsan bevettem magam egy mozgássérülteknek kialakított nagyobb mérető zuhanyzóba (senki nem járt ebben a hajnali órában erre) és alaposan lezuhanyoztam, kimostam 2 napi ruhámat, mert ki tudja mit hoz a mai nap és megborotválkoztam. Sautens óta nem borotválkoztam. 10 évet fiatalodtam 10 perc alatt. Ez a tudás. 
A hátizsákra kiterítettem a ruháimat, hogy a Nap végezze el az áldásos szárító tevékenységét és elindultam a jelzések alapján. 500 méter után kávézó. Gyors kávé és egy csokis péksütemény. Kemény szakaszokkal folytatta a tegnap este elkezdett bemutatkozását a francia szakasz. Erdő, legelők, tehenek, emelkedők, lejtők. Kisebb települések. Mount de Sionnál találtam egy hotelt – pusztán kíváncsiságból bementem – reggel 9-kor 9 km után mégsem illek megállni! Megtudtam a szoba árát is, de ami a fontosabb, hogy egy regionális térképet sikerült beszereznem, ami a mai napra pont elegendő információval bírt. Chaumontban terveztem megállni. Nem tudtam mi van ott – de a terep miatt és az elmúlt éjszaka miatt nem akartam tovább menni. Láttam, hogy van egy szállás, bíztam benne, hogy minden ok lesz. A térkép birtokában már bátran letérhettem a kitaposott útról. Pici, apró falvakban jártam, végre láttam egy igazi albergue-t is. Üres volt – de végre beleszagolhattam egy albergue-be. Pici falu – pici templom. Nekem ezek sokkal jobban jobban tetszenek, mint a nagy pompázatos katedrálisok – tele aranyozott dolgokkal. Szép lassan Cernex nevű faluba értem, szép lankás tájon – semmi extra emelkedő, vagy gyilkos lejtő. Volt időm azon agyalogni, hogy mit fogok ma enni? Reggel megettem az utolsó almámat – már csak egy kis száraz kenyerem maradt. Boltnak, kávézónak még csak a lerombolt nyomát sem leltem. A hajnali kávé és süti már régen elveszett az éhség homályában. Cernexben egy néni megszólított, hogy Compostallába megyek? Megálltam beszélgetni velük (a férje is bekapcsolódott), megitatott üdítővel, ami most kimondottan jólesett. Ajánlkoztak, hogy átvisznek a következő faluba – de megértették végül, hogy én konok módon, lábbal akarom megtenni, mind a 3500 kilométert az utolsó méterig. Tovább mentem és kb. 15 perc múlva megállt mellettem a néni kocsival és a kezembe nyomott egy zacskót, elmagyarázta, hogy mélyhűtött süti, eszébe jutott, hogy van és utánam hozta. Hálás voltam. Nem volt ideje kiolvadni a közepének. Édes kalács volt – nagyon finom. Megígértem neki, hogy ha haza érek küldök nekik képeslapot. Nem fogom elfelejteni! Ők nulla angollal én ugyanennyi franciával és beszélgettünk – illetve kommunikáltunk. Mint később kiderült ez a kaja volt késő estig a napi ellátmányom. Jó kemény emelkedőkben volt részem a délután további részében és természetesen hasonló mennyiségű lejtőben is – amit nehezített a kavicsos terep. ½ 4 körül értem Chaumontba. A helyiektől érdeklődtem, hogy merre van a kiszemelt szállás. Pechemre pont ott volt egy 4 fős bringás csapat és amikor hallották a kérdésemet, „lóra” pattantak és természetesen megelőztek a maradék 7-800 méteren. Így nekem már csak a házigazda széttárt karja maradt, hogy „completto”. Megtelt. Nem nagyon repestem az örömtől. Találtam még egy albergue szerű építményt – de inkább az erdő, vagy buszmegálló. Emlékeztem, hogy egy ’T’ elágazásnál írták, hogy van balra egy hotel. Sok választásom nem volt. Be kellett vállalnom, akkor még nem tudtam, hogy hány kilométert. De csak 2 lett a vége. Kicsit várnom kellett a házigazdára, mert ez nem egy igazi hotel, hanem egy nagyon öreg házat, mezőgazdasági épületet csináltak meg otthonosan, vendégek fogadására. Pazar volt az emeleti szobám, fürdőszobám. Rakok majd fel fényképeket. Az ára kicsit borsos volt, de őszintén szólva nem törődtem vele. A vacsora, ami választható volt 25 euróba került. Nem tudtam, hogy mi lesz a kaja, de belementem – a mai nap után elég könnyen. De nem csalódtam. Öten vacsoráztunk, a házigazda férj és feleség, egy angol-francia házaspár és én. Kint a szabadban, olyan franciásan. Jó hosszú ideig, sok fogással, borozgatva, a végén sajtozgatva. Végig beszélgetve. A kedvemért angolul folyt a csevej, bár őszintén sokszor csak sejtettem, hogy miről, mint tudtam. Amikor a történelemre terelődött a szó, ott már több minden volt világos. Na, nem az angol tudásom fejlődött hatalmasat, hanem az ismeretanyagomra jobban tudtam támaszkodni. Beszélgettünk a hugenottákról – hogyan használták a Szent Jakab utat menekülésre Svájc irányába a nagy üldözések idején, a 20. század nagy világégéseiről, a pont az idén 100 éve kitört I. Világháborúról, majd a II. világégésről, a Vörös Khmerekről, szóval engem is érdeklő dolgokról. Az angol nő beszédét nehezen értettem, pedig finoman lágyan beszélt. Lehet, hogy pont ezért. Kellemes volt a vacsora. Előételnek 2 féle francia pástétom féle, ízletes salátával, majd sült kacsacomb, krumplival, lecsós körettel, zöldborsóval, ízletes francia sajtok, majd desszert. Ja! És persze borozgattunk. Így utólag nem volt sok a 25 euró. Egy étteremben ennél kevesebbért is többet kérnek. És hát a környezet sem volt akármi. Ez az épület egy nagyon régi gazdasági épület volt. Az egyik fele 400, a másik fel több mint 200 éves. Láttam fényképet, hogy hogyan nézett ki beomlott tetővel. Fantasztikus munkát végeztek. Nagyon hangulatos, igazi, hamisíthatatlan franciás ház, tele szeretettel, odafigyeléssel, a bioszappantól kezdve, az ágyak kialakításáig, a bekészített teával, az apró odafigyelésekkel. Szóval jó volt, hogy ide sodort a sorsom. A tulajdonos nő megajándékozott egy jakobsweges könyvvel erről a szakaszról – amit nem tudtam megvenni Lausanneban. Kellemes hely. Szóval így telt az első napom Franciaországban. Reggel a kutyakosarában ébredtem – este pazar körülmények között vacsoráztam és hajtottam álomra a fejem. Közben meg csak 7-800 méter szintemelkedés, néhány liter izzadság, közel 28 km gyaloglás volt. Semmiség!