Megúsztam az éjszakát eső nélkül. Pedig amikor lefeküdtem, nem sok csillagot láttam az égen – de most szerencsém volt. A hajnali teherautó inváziót leszámítva egész nyugodt volt az éjszakám. Csak a szűk padon való forgolódás nem ment könnyen a hálózsákban. De mindig visszaaludtam. 6-kor kicsomagoltam magam, lábat ápoltam, vízhólyagot varrtam és tesztelgettem a lábam, hogy milyen állapotban lehet. Talpbetétet cseréltem a bakancsomban – hátha ezzel jobb lesz. Indulás után ittam egy bűn rossz kávét, de kitartott a következő faluig, ami kb. 5 km-re volt. 10 után bevásároltam az első olyan faluban, ahol bolt is volt, nem csak kocsma. Megvettem holnapra is a betevőt, mert holnap vasárnap. Meg is reggeliztem, és folytattam az unalmas utat. A táj az valami tökéletesen egyhangú. Semmi izgalom nincs benne. Nem olyan mint a Meseta – az legalább attól jó, hogy egyedien egyenes, sík, hullámzó mezőktől végelláthatatlan. Ez meg olyan semmilyen. Kis kukorica, esetleg egy kis foltban kalászos, majd egy szakadt falu, a teljesen jellegtelen, új korában is elkeserítően semmilyen lepusztult házakkal. Ápolatlanság, elhanyagoltság. Miért nem láttam ilyen a németeknél, az osztrákoknál vagy a svájciaknál? Ott is vannak régi házakkal tele pici falvak. De ez lehangoló! „Nemteszikvidék” ez nekem! Rá is nyomta a hangulatomat a mai napra ez a látvány. Amúgy sem voltam túl happy, részben a lában és a bakancs viaskodása miatt, részben más miatt. Lábam és a bakancs harca ott folytatódott reggel, ahol tegnap abbamaradt. Talán nem 20 percenként tört rám az őrült fájdalom, hanem 30. Délutánra kifejlesztettem egy mozgássort a lábujjaimnak, lábfejemnek, amit ha nagyon rám tört a fájdalom, megállva ugyan, de nem lepakolva és nekivetkőzve meg tudtam csinálni. Egész belejöttem. Estére, már csak 1-1,5 óránként kellett megállnom és zok ... Tovább »

Érzékeny búcsút vettem a Keen cipellőmtől, nem is gondoltam még akkor, hogy a bumszli de kényelmes orrát ma még sokszor vissza fogom sírni. Megreggeliztem, kávéztam majd virítós, új bakancsomban elindultam a mai napnak. Nézegettem, ízlelgettem, hogy milyen? A boltban jónak tűnt, ezért is döntöttem mellette. Eltelt az első óra, addig semmi extra. De akkor belenyilalt a fájdalom a jobb lábam 3. és 4. ujjába. De nem kicsit. Nem tudtam menni. Stop, cipő le – nézzük mi a helyzet. Szemre, tapintásra semmi kiváltó okot nem találtam. Kicsit megmasszíroztam, bekentem a lában és vissza az útra. Eltelt 20 perc minden gond nélkül. És kezdte megint. 5-10 percig még fog összeszorítva  bicegtem, hátha elmúlik, de nem akart. Lepakolás – cipő le – masszírozás – vissza. Majd 20 perc elteltével kezdődött minden elölről.  Hát már nagyon untam. Természetesen kísérletezgettem a cipőfűző különböző fűzésével, feszességével, de semmi változás. Gondoltam pihenek egy hosszabbat – és közben megebédelek – hátha ez idő alatt csoda történik. Az ebéd jó volt – a pincér az elején értetlen – nem akarta megérteni, hogy enni akarok. pedig mutogattam is az elég egyértelmű jelekkel. 1,5 óra ebédszünet alatt a lábam bakancson kívül pihent – és mint kiderült dagadt is egy kicsit. Amikor felvettem, akkor szembesültem vele. A következő 200 méteren mással is. Éreztem, hogy irritálja a sarkam rendesen a bakancs. Gyorsan megálltam, de láttam, hogy elkezdődött a vízhólyagképződés. Ennyire rövid idő alatt. Kivettem a talpbetétet, leragasztottam az irritált részt, de már késő volt. Estére kellemes hólyag képződött a pár száz méteres irritáció miatt. A sok megállóval tarkított nap után, még a slusszpoén az volt, hogy sehol nem találtam szállást Les Abretsben. De még egy fedett zugot sem. Az állomásra kibotor ... Tovább »

Pihenőnap!

A kemény, nem túl barátságos vas pad ellenére aránylag jól aludtam. Az éjszakai vonatok (nem volt túl sok) az épület túloldalán haladtak, így nem sokat zavartak. 6 körül ébredtem, összeszedtem magam és megpróbáltam kijutni a városból. A helyes irányt elsőre nem sikerült belőnöm, de eszembe jutott, hogy az este már sötétben csináltam egy fényképet egy városi térképről. Na, ettől megokosodtam. Nagy nehezen találtam egy kávézót, ahol egy kis kávét vettem magamhoz, majd elindultam a mai utamra. Viaskodtam magammal, hogy mennyi legyen ma a megteendő táv? 20 vagy 40 km? Attól tettem függővé, hogy az újra bakancsot viselő lábam mit reagál az éjszakai dunsztkötésre és a napi terhelésre. A sarkaim nagyon nem tetsző módon fájtak. A táj semmi extrát nem mutatott, hacsak nem a Rhone folyó melletti szakasz. Apró délies rendezettségű falvak, semmi eget rengető látvány. Belley városának a szélén találtam egy McDonald’s éttermet természetesen a wifi volt a lényeg. Jó sok nappal el voltam maradva a blog bejegyzéseket tekintve – elkezdtem eme mulasztásomat pótolni. Kisebb technikai problémák miatt ezt csak részben sikerült végrehajtanom. Amikor láttam, hogy ez nem fog összejönni, akkor elindultam a városka felé. Érdekes, de szépnek nem mondható város ez a Belley. Mondjuk 100 évvel ezelőtt igen hangulatos kis francia város lehetett, de ma jelentősen megkopott. Van egy katedrálisa és egy palotája, de ezek környéke sem valami megkapó. A sarkaim azt jelezték, hogy netovább! Ráadásul sötét felhők gyülekeztek – de végül ez csak vaklárma volt. Kerestem egy olcsónak tekinthető szállást – internettel és bevackoltam magam. Fürdés – mosás után laza 1 órás városnézés, néhány térkép beszerzése, vacsora és egy üveg igen finom bordeaux-i bor megvásárlása következett. Végre egy patikában találtam egy mérleget (nem patikamérleg ... Tovább »

A reggeli 8-kor volt, a kívánságomnak megfelelő időben és összeállításban. Amit az előző este kértem reggelire az mind az asztalon volt. Tiszta fényűzés. Érdekes ez a kettősség. Néha csak alma, esetleg kenyérrel, néha fűúri étel. Szeretem az ilyen hektikusságot. Belefér. Ezért nem érzem gondnak, ha adott pillanatban kevesebb jut. Azt is el tudom fogadni, ha földön kell aludni, de azt is élvezem, ha finom 3-4 fogásos a kaja. A búcsú után lesétáltan Frangyba, ahol már volt közért is és egy turisztikai irodai is, ahol a régióról begyűjtöttem néhány információt, térképet. Kávézás, kellemes séta után eljutottam Seysselbe, ami egy kellemes régi városka képét mutatta. Csúnya felhők gyülekeztek, később esett is így meghúztam magam egy bárban, ahol elidőztem vagy 2 órát. Este 6 körül úgy gondoltam, hogy mivel túl fáradt még nem vagyok, ezért egy 13-15 km még belefér a mai napba. Az eső elvonult (gondoltam én) így elkezdtem a bandukolást. Többen felakartak venni ismét, de a legaranyosabb az volt, amikor az újra és újra nekiveselkedő eső miatt beálltam illetve ültem a fák alá, megállt, illetve visszafordult egy német úriember és elbeszélgettünk az El Caminoról. Ő is megjárta, minden évben egy-egy országnyit, tavaly végzett Spanyolországban. Aranyos volt a végén – egy komoly imát mondott értem, a céljaimért, a terveimért, az életemért. Megható volt. teljesen Vadidegen ember annyi szeretettel volt megáldva.
Azt terveztem, hogy 9 körül beérek Calozba, de a közel ¾ órás eső szünet miatt ez nem jöhetett létre. Ez egy ipari kisváros, hosszú és unalmas. Ekkor már minden zárva volt, még a vasútállomás is, így az előtte lévő, részben fedett helyen lévő padon húztam meg magam az éjszakára. Néhány kutya szaglászott csak meg és néhány motoros zavarta az elalvásomat. Igazából ma egy eseménytelen nap volt. Jól indult a nap &ndas ... Tovább »

Reggel aránylag kipihentem ébredtem röpke 5-6 órai alvás után, sok éjszakai felébredést követően. Hajnal 3-kor kicsit hűvös lett így összegömbölyödtem, mint a kutya a lábtörlőn. Végül is, nem volt túl nagy különbség!
Most világosban felderítettem a kemping szolgáltatásait. Zuhanyzó, mosási lehetőség! Hát kell ennél több egy vándornak. Gyorsan bevettem magam egy mozgássérülteknek kialakított nagyobb mérető zuhanyzóba (senki nem járt ebben a hajnali órában erre) és alaposan lezuhanyoztam, kimostam 2 napi ruhámat, mert ki tudja mit hoz a mai nap és megborotválkoztam. Sautens óta nem borotválkoztam. 10 évet fiatalodtam 10 perc alatt. Ez a tudás. 
A hátizsákra kiterítettem a ruháimat, hogy a Nap végezze el az áldásos szárító tevékenységét és elindultam a jelzések alapján. 500 méter után kávézó. Gyors kávé és egy csokis péksütemény. Kemény szakaszokkal folytatta a tegnap este elkezdett bemutatkozását a francia szakasz. Erdő, legelők, tehenek, emelkedők, lejtők. Kisebb települések. Mount de Sionnál találtam egy hotelt – pusztán kíváncsiságból bementem – reggel 9-kor 9 km után mégsem illek megállni! Megtudtam a szoba árát is, de ami a fontosabb, hogy egy regionális térképet sikerült beszereznem, ami a mai napra pont elegendő információval bírt. Chaumontban terveztem megállni. Nem tudtam mi van ott – de a terep miatt és az elmúlt éjszaka miatt nem akartam tovább menni. Láttam, hogy van egy szállás, bíztam benne, hogy minden ok lesz. A térkép birtokában már bátran letérhettem a kitaposott útról. Pici, apró falvakban jártam, végre láttam egy igazi albergue-t is. Üres volt – de végre beleszagolhattam egy albergue-be. Pici falu – pici templom. Nekem ezek sokkal jobban jobban tetszenek, mint a nagy pompázatos katedrálisok – tele aranyozott dolgokkal. Szép lassan Cernex nevű faluba ért ... Tovább »