Röviden: Minden kész, holnap reggel 7-kor a lovak közé csapok és elindulok erre a laza túrára, zarándoklatra, gyaloglásra.

Hosszabban: A hagyományhoz híven - ha lehet ezt mondani a 2012-es  El Camino-m során naponta írt blog után - úgy döntöttem, hogy erről az útról is vezetek egy napi írást! Elsősorban magamnak - a magam szórakoztatására. Persze sokan jelezték már, hogy szívesen beleolvasnának alkalomadtán. Állok elébe!

Néhány fontos tényt le kell előre szögeznem. A blogot minden nap az n+1 kilométer megtétele után, fáradtan, nyűgösen fogom írni. Akkor friss az élmény - aktuális a gondolat. Ennek eredményeként - bármennyire is utálom - sok helyesírási, néha nyelvtani hibákkal fogtok találkozni, esetleg fogalomzavaros körmondatokkal. Ez van, illetve lesz. Bár mindig átolvasom, amit írok, de a saját hibáimat (persze csak a helyesírást tekintve) nem veszem észre, ott, abban a pillanatban, az akkori fáradtsági szinten. Belejavítani később meg nem akarok. Vallom azt, hogy a blog nem irodalmi alkotás, annál sokkal szabadabb, lazább, szubjektívebb. Pillanatnyi állapotot tükröz, annak minden szépségével és hibáival is. Ne várjatok tőlem magvas gondolatokat, csak a napi élményeimet, eseményeket, tapasztalásokat fogom leírni. Lehet úgy is fogalmazni, hogy naplószerűen. Lehet, hogy lesznek benne száraz adatok, de lehet, hogy sommás véleményt is alkotok majd egy-egy dologról, szituációról. Nem akarok senkit megbántani a hitében, a világról alkotott elképzeléseiben. A véleményemet írom le, a szubjektumomat! Aki ezt el tudja fogadni az olvassa tovább, aki nem az ne pazarolja az idejét, ne idegesítse fel magát!

Ami nem rajtam fog múlni, hogy mikor tudom feltölteni az internetre az írásokat illetve a fényképeket. Én minden nap meg fogom írni és előkészítem a fényképeket. Minden technikai feltétel adott lesz - egyedül az interneten fog múlni a közzététel. A magyar és a spanyol szakaszon szerintem nem lesz különösebb gond, de a közbeeső 3 ország egyenlőre sötét ló számomra e tekintetben. Nem azért mert ezekben a fejlett országokban nincs internet! Van, de még milyen, de ahol én bandukolok majd és megszállok ott nem lesz gyakori free wifi. Sok pénzt nem akarok és fogok erre költeni - elvi okokból sem! Majd kiderül. Szóval ne adja fel senki, ha napokig semmi életjel. Esetleg hetekig!

A magyarországi etap kb. 10 napig, az osztrák durván 1 hónapig, a svájci kb. 3 hétig, a francia másfél hónapig és a spanyol 5 hétig fog tartani. Ezek a számítások nélkülözik a tervezett pihenőnapokat az esetleges sérülések miatt tartandó megállásokat, az esetleges eltévedéseket, és útvonal módosításokat. Mert az is benne van a pakliban. Ha valami sugallat ér vagy a "hülyekígyó " megmar és kitalálok valami más utat akkor arra megyek. Tehát ezek a fenti tényezők befolyásolhatják az út tervezet hosszát és idejét. Így nem tudom megmondani, hogy mikor érek az Atlanti-óceán partjára, ott mennyit töltök és mikor érek haza.

A felszerelés, hátizsák teljesen összeállt - háááát, őszintén szólva lehetne könnyebb is, de nem panaszkodom, mert én raktam össze és minden technikai felszerelés benne van, ami nekem kell. Remélem minden fogja bírni a hosszú terhelést, de ha nem akkor majd megoldom ott és akkor. Ezen nem aggódom. Egészséges vagyok és ez így is fog maradni, ezzel sem lehet gond!

Sokan kérdezték, hogy mit várok az úttól, milyen átalakulást, megvilágosodást, ráébredést? Semmi ilyet! Lehet, hogy ez illúziórombolás sokak számára - de így van. Élvezni akarom a lépéseket, a tájat, a falvakat, városokat, ízeket, az emberek társaságát, a magányt, a közösségi életet, a fényképezést, a felkelő nap sugarait, a hegyek mögött lebukó nap korongjának látványát, az erdők illatát, a didergő hajnalokat, a gerincemen végig futó izzadságcseppeket, az ébredező madarak csivitelését, a tavak felszínén végigfutó szellő fodrozódását, a helyes út, jelzések megtalálását, a napi út végén a frissítő zuhanyt, stb., stb. Szóval az UTAT! Nem ígérek többet és nem várok mást! Ennyit!

Néhányan jelezték, hogy a holnap reggel felkelnek korán és kijönnek a Clark Ádám térre, ahonnan indulok. Igazán megható és kedves gesztus! Köszönöm nekik és mindazoknak is, akik biztató szavakkal, kézszorítással, egy röpke üzenettel vagy csak egy mosollyal kívántak jó utat, szerencsés zarándoklatot. Így legyen!

Buen Camino!