2012-ben amikor haza tértem az El Camino 920 km-es zarándokútról elhatároztam, hogy nem gondolom befejezettnek az El Camino-t.  Nagyon nagy élmény volt. Tudtam, hogy visszatérek, de azt nem, hogy mikor és milyen körülmények között.  Mindig áhítattal figyeltem azokat a zarándokokat akik otthonukból kezdték az utat, több országon áthaladva jutottak el Santiago de Compostelaba. Az út során sokszor elmerengtem azon, hogy a középkori zarándokoknak milyen lehetett, hogyan élték meg, milyen volt kényelmi, vagy inkább kényelmetlenségi szintjük? Mit ettek, milyen veszélyeknek voltak kitéve, hova rejtették a kis pénzecskéjüket? Ha elfogyott, vagy elrabolták a pénzüket, akkor hogyan oldották meg a további utat? Beálltak dolgozni, vagy könyöradományért esedeztek, esetleg az erdők-mezők adta élelemmel is beérték? Hogyan kerülték el a vámszedést a városokba ha nem volt a mentességet biztosító un. menlevelük? Szóval sok ilyen aprónak tűnő dolog járt már akkor is a fejemben és nagyon izgatott ez a téma. Pannonhalmán sétáltam és szembe jött velem egy caminos jelzés. 

Pillanatra megráztam a fejem, mint a fuvaros lova, hogy mi van, hol vagyok? Röviddel ezelőtt 920 km-en át követtem ezt a jelet és, és, és ez most, hogy került ide? Gyorsan visszamentem a szállásra és az internet röviden választ adott.  A Szent Jakab Baráti Kör kitalálta, feltérképezte, kitáblázta, elkészítette a magyarországi szakaszát a Szent Jakab zarándokútnak. Ezzel mintegy integrálta az európai hálózatba. Hoppá! És akkor megszületett az elhatározás. Akkor már tudom, hogy honnan fogom végig csinálni. Már csak az időpont volt a kérdés. Végig gondoltam - hogy milyen lehetőségeim vannak és eldöntöttem, 2014. május 1. reggel 6 óra az indulási idő! A többi már csak szervezés kérdése volt.