Összeállt a felszerelés, a hátizsák bepakolva, az általam elkészített kabaktök nem engedi át a vizet, A bot amelyet faragtam jól működik. A korhű ruhák is megvannak. A tervezett indulás: 2016. június 5. 10 óra, Clark Ádám tér.
Sokkal nehezebb utat terveztem, mint a 2 évvel ezelőtti 3360 km-es volt. Nehezítettem a feltételrendszert saját magam számára.
Az útvonal bevésve: Szlovénián, Olaszországon, a Riviérán, a Cote d'Azur, Provance érintésével keresztül Dél-Franciaországon a Via Tososanan, át a Somport hágón, Spanyolországban több El Caminos utat megjárva érkezés az Atlanti Óceán partjához.
Szóval fejben és szervezésben minden kész!
És mindezek ellenére mégsem megyek. Egy apró hiba csúszott be: a fél éve a térdemen végrehajtott porcműtétem nem engedi, hogy elinduljak, legalábbis nem most! Az utolsó előtti pillanatig bíztam benne, hittem, hogy menni fog. Szépen alakulgatott a felépülés, amíg 5 héttel az indulás előtt ráestem a másik térdemre és 2 hét ágy lett a vége, mozgásképtelenné váltam, az addig jól alakuló felkészülés derékba tört. 2 hete végre újra tudtam járni, bár még nagyon korlátozottan de azért csináltam a dolgom és nagyon bíztam benne, hogy még így is mehetek. Az utolsó teszt, amelytől függővé tettem az indulást egy 4 napos folyamatos terhelés volt és elbuktam. Napi 22-26 km-eket gyalogoltam a Szent Jakab zarándokúton teljes felszereléssel, de már a 3. nap éreztem, hogy nagy gáz van. Nem megy a dolog.
Meg kellett hoznom a legnehezebb döntést ezzel az úttal kapcsolatban. Nem indulok! Most nem! Nem most! Megrokkanni nem akarok, útközben feladni a mozgásképtelenség miatt pedig még rosszabb lenne.
A ruhákat összehajtogattam, bestokiztam, a felszerelést eltettem arra az időre amikor majd menni tudok. Hogy ez 1 év, vagy 2? Nem tudom. Majd kiderül. Ez az út megvár - hisz teljesen kész van a fejemben. Már nem csak álom - már terv, ami ki van dolgozva, csak késleltetve van egy objektív körülmény miatt. Így a címe is változik. Nem 2016. Át Európán! 4000 km. Hanem 201?. Át európán! 4000 km.