Azt ígértem, hogy folytatom! Még visszakanyarodnék a tegnap estéhez. Amikor befejeztem az írást még a vacsora előtt voltunk. A helyi étteremben, az előre megváltott jegyekkel kell jelentkezni 7 órakor, amikor vége a misének. Sorban beültetnek teljesen idegen emberek közé az érkezési sorrendnek megfelelően. Én egy holland és egy német házaspár valamint egy francia férfivel kerültem egy asztalhoz. Az idősebb korosztályhoz tartoztak. Angolul ment a csevegés. Itt most háromfogásos volt a zarándokmenü, paradicsomos tészta, apró kolbászkarikákkal, majd sült krumpli sült pisztránggal. Nagyon finom volt minden. És ami meglepő mindenki megevett mindent, még a nők is. Az utolsó szelet bagettet is felfalták. Én visszafogtam magam! J A hegy azért kivette az energiát mindenkiből. A végén még joghurtot kaptunk. És természetesen az asztalon volt egy üveg vörösbor, ami a vacsora részét képezte. Annyira ízlett mindenkinek, hogy még 2 üveggel elfogyott. A minőségéhez képest az ára egyáltalán nem volt sok: 6 euró. Megélégedettséggel álltunk fel az asztaltól.

Ahogy mentem vissza a szálláshely felé benéztem a templomba. Ahogy beléptem, azonnal a Katedrális c. könyv jutott az eszembe. A stílus, a hangulat! Gyorsan utaztam vagy 7-800 évet. Ja és persze nem volt bent senki. Gyorsan meg is néztem a kisokosomban és valóban abban a korban épült, a 13-14. században.

Az éjszaka, különösebb horkolás nélkül telt, reggel 6 előtt nem én voltam az első aki szedelődzködött. Fázósra öltöztem, mert tudtam, hogy az első 1-2 óra hűvösebb lesz a pirkadat miatt de a kifüggesztett időjárás előrejelzés szerint ma 16-18 fok volt várható és teljes napsütés. Hát ez bejött! Nagyon élveztem ma az utat. Persze voltak előre várt kemény lejtők (420 méterrel vagyok lejjebb, mint reggel), amelyek sokkal jobban terhelik a térdet, bokát, de jöttek nagyon kemény emelkedők is, nem voltak hosszúak de annál intenzívebbek! Jó párszor rám izzadt a gúnya! Reggel, már-már azt hittem eltévedtem mert senkivel nem találkoztam. Volt egy srác előttem az első faluban, aki figyelmen kívül hagyta a jelzést és nem kanyarodott le jobbra. Mondjuk én is csak azért vettem észre a jelet, mert megálltam fényképezni. Fütyültem utána, vissza is nézet, mutattam neki az irányt, de ment tovább rendületlenül. 

Ez után majdnem két óráig senki nem előzött le, nem értem be senkit! Már azt hittem, hogy valami régi jelzést követek, de akkor végre beértek azok, akik előttem indultak, köztük azzal a sráccal is akinek integettem. Köszönte, hogy szóltam neki, de még egy darabig nem hitte, hogy rossz úton jár. Visszafordult a másik 2 pasival együtt és utolértek. Megnyugodtam. ½ 9-kor még olyan üresek voltak a falvak, hogy csak, na! Szerettem volna inni egy kávét, de nem volt hol!

9-kor végre beértem egy olyan faluba, ahol kávét ugyan nem tudtam inni, de tudtam venni egy bagettet. Már ideje volt, bár a kezdeti, korai éhséget elnyomta a mozgás. Na, de tudjuk a mondást: Éhes hassal…..! J Gyors vásárlás a helyi mindenesben, friss ½ méteres bagettet 1,2 fabatkáért. A kiszolgálás elég spanyolosan, lassan ment, de annál jobban pörgött a néni nyelve. A vásárlás 10 percével együtt 30 perc étkezési szünet, ami kimondottan jót tett a vállamnak. Ma valahogy sokkal jobban éreztem a hátizsák súlyát, mint tegnap. Már azt hittem valaki szikladarabot tett bele, de nem! Az én általam bepakolt – elsősorban egy csomó technikai cuccnak köszönhetően – ilyen nehéz. De még bírom! Ettől fogva már csak pólós szerelés volt elviselhető, bár a hosszú nadrág még maradt.

Gondolkodtam azon, hogy túl menjek-e Zubirin és a tőle már csak 6-7 km-re lévő Larrasoana-ban szálljak meg. Az időmbe lazán belefért volna, mert ½ 1-re már Zubiribe értem, bírtam volna is, de mégis lebeszéltem magam a folytatásról. Az ok egyszerű: Pamplonában szeretnék egy estét eltölteni, bejárni a várost és ha túl közel megyek hozzá ma, akkor holnapra már csak 15 km marad és kora délelőtt megérkezem. A zarándokszállások pedig csak délután nyitnak (általában). Cipelhetném a városban a cuccomat. A másik ok volt az, hogy nem akarom túlerőltetni a lábam. Bírni még csak bírja, de azért dagadozik. Elég neki ez a tempó és mennyiség!

Kinéztem magamnak egy zarándokszállást már előre, ami ugyan magánszállás és 4 euróval többe kerül mint az önkormányzati, itt 10 euró volt, de az internet ingyenes (WIFI) és a mosógép elcsábított. Már 3-4 napi ruhámat kellett tisztába rakni. A mosás és szárításért 6 eurót kértek, (persze össze lehetett fogni mással), ami nem kevés a tegnapi 2,70-hez képest, de itt pillanatok alatt kimosták, gépben megszárították és összehajtva hozták. Meg voltam elégedve a szolgáltatással. A személyzet nagyon kedves, én voltam az első fecske így szabadon választhattam az ágyak között. 4 db emeletes ágy van és most az emeletet választottam, ugyanis az alsó ágyak belmagassága nagyon kicsi, nem lehet felülni. Fürdés, lábkarbantartás után internetezés, majd 20 perc séta. Elég volt ennyi, mert 2 sor ház az egész falu. Állítólag 420 lakosa van, de én nem láttam 100 db házat. Lehet, hogy sokan laknak egyben? Itt a falu a zarándokokról szól. 3 szállást találtam és a hozzá kapcsolódó éttermeket. 10-12 euró egy zarándokmenü, de ma kihagyom, mert délután 4 körül kajáltam. 1 doboz hatos sajt, 1,30 euró, 1 doboz édes, Danone joghurt 0,40 pénz!

A mai nap nem volt túl nehéz, bár az a pár emelkedő váratlan volt, kimondottan élveztem a délelőtti sok erdőben járást! Ha az idő is ilyen maradna, akkor nagyon boldog lennék. Holnapra még hasonlót jósolnak, de péntekre esőt ígérgetnek. De majd próbálok egyezkedni az illetékes elvtárssal!

Nahát, mára ennyi! Holnap Pamplona következik, de a bikákat nem most futtatják! Ha tudok jelentkezem!