Mi is kezdődött 14 hónappal ezelőtt? Zoli barátommal, akivel 28 éve ismerjük egymást beszélgettünk a szokásos Frei kávézóban (ez itt a jól megérdemelt reklám helye) és már a második alkalommal említette, hogy megjárta az El Caminot. Néhány hónappal azelőtt már érintőlegesen beszéltünk róla, de akkor nem fogott meg. Nagy vonalakban tudtam, hogy ez valahol ott messze spanyol honban sok száz kilométeres gyaloglást jelent, de többet sem. Ekkor azonban jobban elült bennem a gondolat. A hazafelé tartó buszozás lehetőséget adott arra, hogy gondolkodjam ezen egy kicsit! Alig vártam, hogy hazaérjek és net közelébe kerüljek. Rácuppantam a világhálóra és csak olvastam, olvastam, gyűjtöttem az információt, a benyomásokat. Közel 2 napig tartott az első adatgyűjtési hullám. És eldöntöttem. Megcsinálom.
Miért? Miért ne! Pusztán a kihívás inspirált. Jelenleg nem érzek magamban semmi spirituális, vallásos késztetést. Élvezem a csavargást a világban (hála a munkámnak erre van is lehetőségem), imádok fényképezni, szeretek visszanézni az épületeken, utakon, falakon keresz
... Tovább »
1 hete ott hagytam
abba, hogy mi is ez az EL CAMINO? Azt gondoltam én kis balga, hogy hamarosan
folytatom. Hát nem így alakult. Közbejött néhány olyan dolog, ami
HALASZTHATATLAN volt. Az utolsó hetet már csak a felkészülésre akartam
fordítani, de hát ismerjük az ember és Isten kapcsolatát a tervezés és
végrehajtás tekintetében. Így csak néhány 15-20 km-es teljes menetfelszereléses
túrára maradt időm, tesztelve a 9 hete műtött lábam viszonyulását és idomulását
az új bakancshoz és a hátizsák igyekezetét a föld középpontja felé amiben
próbáltam megakadályozni. Összeállt a teljes cipelendő csomag, hááát a rutinos
caminosok elszörnyülködnének! Szerintem én is elfogok az első nap 10. órájában.
Na mindegy – majd alakul!
El Camino (az Út)
A Szent Jakab út egy középkori
zarándokút, spanyol neve Camino de Santiago. Európa különböző térségeiből
indulva a spanyolországi Santiago de Compostelába vezet: Szent Jakab apostol
földi maradványaihoz. A
... Tovább »
Hááát, elindultam, persze még csak a startvonalhoz. A terveknek megfelelően alakult eddig minden. A repülő gép nem késett, a csomagomat nem vitték el Pekingbe (sem), nem is nyúltak bele, pontosan indultunk és érkeztünk Budapestről Párizsba. Az eredeti terv az volt (hónapokkal ezelőtt), hogy délután megérkezem Párizsba és az éjszakát vonatozással töltöm Bayonne-ig. De a francia „MÁV” nem így akarta, nem volt már meg ez a vonat! 27-én még tudtam volna vele menni de ma már nem. Így módosítottam. Akkor sem szúrnak ki velem, nem hagyom! J Egy kis szállodai plusz költséggel ugyan, de megoldódik a dolog. Reggel vonattal indulok Bayonne-ba, majd onnan átszállással délután érkezem meg Saint Jean Pied de Portba (SJPdP). Ez még a francia oldalán van a Pireneusokban lévő határnak. Itt előre, rápihenve készülök a május 1-én kezdődő 900 km-nek. Állítólag szép érdekes ez a kisváros (SJPdP), így a zar
... Tovább »
Ez a nap még mindig
csak az utazásról szólt. Párizsból kellett eljutnom a Pireneusi hegység lábánál
lévő Saint Jean Pied de Portba. Ez a városka még a francia oldalon található.
Franci a gyorsvasút (jelen esetben a iDTGV) halál pontosan közlekedett és
elképesztően gyorsan száguldott, főleg a MÁV-hoz szokott, Magyarisztánban
edződött magamfajtának. Azt sem értem, hogy mitől nem hallottam a kerekek
zakatolását a sínillesztéseknél! Hogy tudnak ezek 400 km sínt legyártani
egyben? J
2 helyen volt 10-20 km-es pályafelújítási munka de ennek ellenére az 5,5 órai
vonatozás után, hajszálpontosan érkeztem Bayonne-ba!
De minek. A nagyon kedves
francia hölgy közölte a peregrínókkal, hogy sztrájk miatt nem közlekednek a
vonatok, többek között SJPdP-ba sem. Hoppá! Mindig is szerettem a
vasutassztrájkot. Gondolom megirigyelték a magyarországi 4 napos hétvégét és ők
így tudják megoldani. Majd 4 óra múlva lesz egy vonatpótló buszjárat, de persze
addig még néhány vonat garmadával hozza a hasonszőrűeket, mint én. Tehát nem
minden kimaradó vonatot pótolnak busszal, hanem csak a v&eacut
... Tovább »
Mint írtam, korai
indulást terveztem. Roncesvallesba kellett átmennem, megmászni a Pireneus
csúcsait (1430 méter volt a csúcsmagasság) és le kellett ereszkednem a spanyol
oldalon 960 méterre. A korai ébredéssel nem volt gond, hála a mellettem alvó
medvének és a nem túl melegnek. 5-kor felkeltem, óvatosan kicuccoltam az este
előkészített csomagot, túrabotot, hálózsákot és társait, tisztálkodás, majd
néhány perces logisztikázás (hogy mit
hová tegyek a zsákban) után reggeli. A japán csoportot nem sikerült megelőznöm,
persze nem is akartam, majd 5.50-kor nekiveselkedtem. Innentől már éles a
dolog. Kicsit aggódtam, hogy fogom-e látni a jelzéseket, de a kis lámpám
segített! Több mint egy órát bandukoltam a sötétben, de már lehetett érezni az
ébredező természetet. Gyönyörű volt. Madárcsicsergés, patak zubogás, bár mindig
bezavart valami jó erőteljes lihegés! Mármint én lihegtem, mert úgy
kedvcsinálónak jó erős emelkedővel kezdett a Napóleoni út. Annak idején a
franciák is ezen ez úton indultak Spanyolország meghódítására, azóta hívják ezt
így! Volt idő gondolkodni, hogy nekik milyen lehetett? Nem volt ilyen jó
felszerelésük, éjszakánként sátorban, vagy csak sátorlap alatt aludtak,
ágyúkkal, társzekerekkel nem lehetett túl egyszerű! Ezen merengtem, amikor
kezdett hajnalodni, csináltam is néhány fotót, de sokkal világosabbnak mutatja
ez első sugarakat, mint amilyen tényleg volt. Nagyszerű élmény volt. Megérte – már
csak ezért is – felkelni időben.
Azt ígértem, hogy
folytatom! Még visszakanyarodnék a tegnap estéhez. Amikor befejeztem az írást
még a vacsora előtt voltunk. A helyi étteremben, az előre megváltott jegyekkel
kell jelentkezni 7 órakor, amikor vége a misének. Sorban beültetnek teljesen
idegen emberek közé az érkezési sorrendnek megfelelően. Én egy holland és egy
német házaspár valamint egy francia férfivel kerültem egy asztalhoz. Az idősebb
korosztályhoz tartoztak. Angolul ment a csevegés. Itt most háromfogásos volt a
zarándokmenü, paradicsomos tészta, apró kolbászkarikákkal, majd sült krumpli
sült pisztránggal. Nagyon finom volt minden. És ami meglepő mindenki megevett
mindent, még a nők is. Az utolsó szelet bagettet is felfalták. Én visszafogtam
magam! J
A hegy azért kivette az energiát mindenkiből. A végén még joghurtot kaptunk. És
természetesen az asztalon volt egy üveg vörösbor, ami a vacsora részét képezte.
Annyira ízlett mindenkinek, hogy még 2 üveggel elfogyott. A minőségéhez képest
az ára egyáltalán nem volt sok: 6 euró. Megélégedettséggel álltunk fel az
asztaltól.
A nyugodt, horkolás
mentes (max. én horkolhattam ha szoktam) éjszaka után a már-már szokásos 6
órakor indultam. A cél Pamplona volt, ez kb. 21 km távolságot jelent. Mi az
nekem, aránylag sík úton, több lejtéssel, mint emelkedéssel? Gondoltam én! És
jól gondoltam! Kimondottan élveztem. Reggel, jó időre öltözvén a hosszú nadrág
bekerült a zsákba és a sexy női fitnesz nadrágban indultam el. Bár eddig csak
én a szűk családom tudta, (persze ettől a pillanattól kezdve az egész világ),
hogy a Dechatlonban a női osztályán vásárolok. Persze csak ezt az 1 terméket!
Ugyanis csak ott találtam olyat, ami megakadályozza, hogy a betoncombok kárt
tegyenek egymásban, gyaloglás, futás közben. Ez nagyon jól bevált ezért ciki
vagy nem ciki, az van! Megvenném én a férfiosztályon is ha lenne!
Szóval a kis
sexy cuccomban indultam el és egyre jobban élveztem az egészet! Mintha a
szervezetem, az agyam megszokta volna, hogy ez a feladat. Nem is éreztem, hogy
menni kell. A gondolataim persze sokszor bejárták a világot közben, csak
egy-két „Hola” vagy „Buen Camino” zökkentett ki, de az az egy két emelkedő már
meg sem kottyant. 2 óra múlva értem el az első olyan falut, ahol kávét lehetett
volna inni, de itt a közelből indult kb. 30 fős csoport állt sorban, így
lemondtam a reggeli koffeinről. Pótolta a reggel óta tartó mozgás
madárcsicsergés és a patakok, csermelyek folyamatos
... Tovább »
Tegnap este nem
sikerült a fényképeket feltölteni, de ma az első dolgom volt, hogy eme komoly
mulasztásomat helyrehozzam. Az este folyamán, ahogy terveztem, csaptam még egy
2 órás sétát Pamplonaban. Csináltam képeket a megmaradt várfalról, bár sokakat
ez nem érdekel, de azért érdemes elgondolkodni az egykori hadmérnökök építészi
stratégiáján, persze ehhez látni kell eredetiben. Iszonyatosan logikus volt,
ahogy építkeztek, csak ámultam és bámultam. Persze a fényképek csak nekem
fogják visszaadni az élményt (de hát magamnak is csináltam J).
Kezdett besötétedni amikorra visszaértem az óvárosi utcákba. Rá sem ismertem a
délutáni, kihalt, elnéptelenedett (SIESTA) utcákra, bárokra, éttermekre. Komoly
hangulat volt. Elindult az élet a spanyoloknál, rendesen. 5-6 utca volt nagyon
zsúfolt, de a többi elég kihalt volt. Érdekes dologra lettem figyelmes. A
lányok, fiatal nők 3-4 fős csoportokban iszogattak, beszélgettek és pasi
sehol! Na mindegy! Csak úgy feltűnt! A
fakkban ahol az ágyam volt az emeleten aludtam. &Ea
... Tovább »
Azt hiszem, már kár is
leírni, hogy mikor indultam. Lementem a hegyről és máris a híres, nevezetes
királynő hídjánál (Puerta la Reine) voltam. Értelemszerűen innen a település
neve. A XI. században épült a híd az Arga fölött és annyira jól sikerült, hogy
később több hidat is ennek mintájára építettek.
Egy híd erőteljes lökést adott
az ipar és a kereskedelem fejlődésének. A hídhoz vezető „régi” főút mentén
alakult ki az óváros. Aki olvasta K. Follett Katedrálisának folytatását az jól
el tudja képzelni, hogy mit jelent egy híd megépülése, esetleges megsemmisülése
a fejlődés vagy hanyatlás terén. Képzeljük el, hogy egy ilyen jó helyen lévő
híd milyen kereskedelmi és ebből adódóan társadalmi, szociális, kulturális
fejlődést jelentett a középkorban. Régen sokkal nagyobb jelentősége volt ennek,
mint napjainkban. Na, szóval lecaplattam a hídhoz és készítettem a sötétben
néhány képet róla. A fényképgyűjtemény elején láthatjátok ezeket.
A reggeli rutin ismét
megvolt, a 6 órás indulással. Kb. 1,5 km-re van a méltán népszerű borkút. Ez
arról nevezetes, hogy az egyik csapból vízzel olthatja a vándor a szomját, a
másik csapból pedig helyi vörösborral öblítheti le a torkáról az út porát! De
reggel röviddel 6 után mit kell még oltani, vagy leöblíteni? Semmit, de
gondoltam azért kipróbálom. Még igen sötétben értem oda, de koppantam. Már
olvastam néhol, hogy a kút kiapad, persze nem a vizes része! Na, hát így jártam
én is, nem mintha nagy borivó lennék, de a hely szelleme miatt csak jólesett
volna megízlelni. Sebaj, majd legközelebb! Jövök én még erre. Azért a kútról és
a borgazdaságról csináltam néhány fényképet, meg persze a valamikori
borgazdaságot működtető hatalmas Irache kolostorról.
Teljesen belefeledkeztem a
fényképezgetésbe és csak amikor visszaakasztottam a nyakamba a masinát és
b
... Tovább »
