Nem volt jó a szalmazsák. Nem tudtam úgy eligazítani, hogy rendesen tudjak aludni. Kispórolta a szerzetes belőle a jó szalmát, vagy csak töreket tett bele? Nem tudom. Minden harangütésre felébredtem, de közben is többször. Az utcán ordibáltak a tegnap esti korhelykedés után, azok, akiket nem engedtek be a szerzetesek a dormitóriumba.  Amikor megérkeztünk mindenkinek elmondták, hogy aki este túl sokat iszik, az nem jöhet be. De hát sokan nem tudtak ellenállni a Szt. Jakab napi  mulatozásnak. 2 napja volt Jakab nap, de akkor minden rendes ember a földeken dolgozott – így az ünneplést átrakta a város elöljárója vasárnapra. Bár a templomban mindkét nap – pénteken is és vasárnap is rendes Jakab napi misét tartottak. Én már csak az esti rendes misére tudtam elmenni – de az is nagyon szép volt. Akkor milyen lehetett délelőtt! A délután már a vásározókkal, mulattatókkal volt tele a város összes utcája, terecskéje. A szórakozásé, a búfelejtésé volt most minden. Itt fiesztának hívják az ünneplést. Érdekes módon szórakoznak a baszk emberek. Nagyon hangosak, szinte ordítva beszélnek ilyenkor – az amúgy szűkszavú, kicsit mogorva emberek. Pár napja már közöttük járok. De ilyenkor teljesen mások. Közösen zenélnek – sokan egyszerre. Akinek nem jut zeneszerszám az dobol és énekel. Szép a zenéjük. Nem hasonlítható egyetlen ország, táj hangulatához sem. Jól szórakoznak, látszik, hogy nagyon vonzódnak a zenéhez. Élvezettel néztem őket a fiesztás hangulatukban. 
Tegnap a városba érkezett szerintem legalább 80-100 zarándok. Hogy honnan  került elő ennyi peregrines nem is tudom, eddig csak töredékével találkoztam az elmúlt hetekben. De hát ez a város egy gyűjtő város. Az egyik hágóra (a 2 közül) innen lehet felmenni és átjutni a Santiagoba vezető útra. Tehát itt megjelentek a messzi vá ... Tovább »

Az éjszaka esemény nélkül telt. Reggel csak fél 7-kor keltem, összepakoltam és 7-kor már vártam a reggelit! Kár volt. Messze a legrosszabb volt eddig. A hatása sem tartott sokáig. Az első komolyabb faluban a vasárnap ellenére, gondolom részben az erre bandukoló zarándokok miatt is nyitva volt egy pékség, ahol kipótoltam a reggelit. A tegnapi vacsoratársaságból hárman már fél 7 körül elindultak, hátizsák nélkül. Azok ott vigyorogtak az albergueben, várva a csomagszállító autót. Elég ütemesen tudtam haladni, nem voltak ma komolyabb emelkedők sem. Majd lesz holnap hajnalban! A San Jean előtti faluban valami népünnepélyre hangoltak, helyi népviseletbe öltözött fiatalok és nem fiatalok járkáltak, zenélgettek. 
1 órakor léptem be SJPdP-ba a zarándokok kapuján. 2 évvel ezelőtt ez a mozzanat kimaradt, mert akkor tömegközlekedéssel érkeztem. Sokan ettől a megérkezéstől eufórikus érzést várnak – nekik biztos meg is jön – nekem csak annyi volt, hogy 2500 km és 88 nap után ott vagyok, ahol 2 éve kezdtem a caminom. Azon gondolkodtam el, hogy hány millió ember lépett már be ezen a kapun és ment végig ezen az utcán, amelyiken én is most. Ennek sokkal nagyobb hatása volt rám, mint annak, hogy én is itt vagyok.
A központi zarándok irodában kisebb tumultus volt – egyszerre sokan érkeztünk. Az úton nem láttam ezt a tömeget, így feltehetőlég busszal, vagy vonattal érkeztek.  Vegyes volt a nemzetiségi összetétel, mint az már erre inkább megszokott. itt már nem a francia lesz a domináns. Persze lesznek sokan, de innentől kezdve lesz igazán internacionalista a camino. 
A központi szálláson 8 euróért kaptam egy ágyat egy 18 személyes hálóban. Ebben benne van a reggeli is, de én azt szerintem kihagyom, mert 6.30-tól kezdődik. Én akkor már javában úton akarok lenni – elkerülendő a nagy hősége ... Tovább »

Van abban valami bájos (vagy bajos) kihívás, ha az emberfia elhagyja a jól kijelölt utat a baszk hegyek között és a térképről is lemegy. Nem másért, a kihívásért. Ez történt ma. 
Reggel elbúcsúztam az elmúlt néhány napban összeverődött csapattól. Ők mára csak 18 km-t vállaltak be. Én még rátettem egy szívlapáttal. Így reggel egyedül keltem fél 6-kor és egyedül reggeliztem. Valószínűleg soha többet nem találkozunk – bár a caminon mondtam én ezt már párszor és mindig meglepetés ért. Az út első szakaszát rendesen a kijelölt úton tettem meg, ami tartogatott néhány izzasztó emelkedőt, de már meg sem kottyan. Csak abból veszem észre, hogy emelkedőn vagyok, hogy folyik rólam a víz és apróbbakat, ütemesebbeket lépek. Az erőnléttel semmi gondom nincs. Megszoktam már ezeket az apró kihívásokat. nem mondom, hogy néha nem unalmas fölmenni 50 méter szintkülönbségre, majd le és újra fel, de hát ez nem az Alföld és még nem is a Meseta. A táj egyre jobban tetszett, valahogy karakteresebb lett, a házak rendezettebbek. 9 körül egy konzervüzemhez érkeztem, ahol nagyon szemfülesen fel volt állítva egy kis pavilon és lehetett kávét, üdítőt és természetesen millió féle patét (konzerv formájában) kapni. Megkávéztam és vettem is egy konzervet, mert a nálam lévő olajos hal és kis darab kenyér nem tartogatott nagy kulináris élményt. Így egy picit javult a dolog. 10 óra körül találtam egy olyan helyet ahol átadhattam magam a paté és olajos halkonzerv élvezetének. Ezt követően döntöttem úgy hogy letérek az útról és a könyvemben részlegesen meglévő térkép alapján jutok el Uhart-Mixebe. A bajság ott volt, hogy nem volt minden szakaszról térkép, mert a könyvben a betűk kiszorították rajzot. Két külön oldalon volt a térkép két része, a hiányzó szakaszt meg odaképzeltem és bíztam az ösztönökben, az útjelző táblákban és a helyi lakosokban. ... Tovább »

A szokásos kis csapat, 7-8 fő jó időben felkelt és reggelivel kezdte a napot. Mindenki külön indult el. Sötétben, szemerkélő esőben. Kb. 30-32 km volt a mai terv. Nem túl nehéz terepen, de azért pár liter izzadság lefolyt rólam. Olyan édes kis, alattomos emelkedem-ereszkedem szakaszok voltak. De abból sok. Egész nap szottyos volt az idő – így a dzseki csak délután került le rólam. Az emelkedőkön, amikor nem esett belülről vizesebb volt, mint kívülről. A reggeli hatása 10 körül elmúlt – pedig nem apróztam el ma sem. 5 db virsli, 1 sárgadinnye és tea. Szerencsére 11 körül beértem egy alberguebe, ahol étterem is volt és kecskesajtos omlett kis salátával az enyém lett.  Ez már túl volt az út felén, így nem aggódtam nagyon az éhség miatt a nap további részében. Teljesen felpörgetett ez a kis energiabomba és rendületlenül haladtam Naverrenx irányába. Tudtam, hogy a társaság nagy része szintén oda igyekszik és megbeszéltük, hogy a központi szálláson telepszünk le. Itt, ezen a vidéken olyan néven fut, hogy GITE Communal. Az önkormányzat üzemelteti és itt ebben a régi városban az egykori Arsenal-ban, fegyverraktárban működik. A történelmi belváros az maga a csoda. A 16. század közepén épült város-, várfalak a mai napig megvannak. tartva az akkor kialakított formát. Tipikus teknősbéka alakzat. (Csak talán 1 lábbal több van? Ezt majd ellenőriznem kell) Ebben a korszakban ez volt az európai várépítési trend – lásd – Egri vár. A vár belső szerkezete is megmaradt. 4 hosszanti utca és sok kis keresztutca, sok-sok régi házzal, épülettel. Nagyon szerettem itt sétálni. Bár a lábaim sajogtak kicsit a mai 32 km után, de azért vagy 2 órát csavarogtam ebben a kis (számomra) ékszerdobozban. Volt egy pici kiállítás is a város történelméről. A város mellett van egy folyó, amin egy réginek tűnő híd ívelt át. Zarándokok ... Tovább »

Ma becsapott a ménkű. Tegnap este, amikor kikapcsoltam a netbookot semmi gondja nem volt, ma délután már igen fura színekben jelent meg minden. A hozzáértők szerint valószínűleg videókártya probléma. Elvégre is már majdnem 3 éves és eddig semmi gond nem volt vele. Itt az ideje már újat vennem – mármint a gyártók szerint. Egyéb más kellemetlenségek mellett (amelyekkel nem akarok fárasztani senkit) ez elég nagy dráma nekem. Nagyon sok mindent csináltam ezzel a géppel, amelyek ezek után megszűnnek, vagy erősen korlátozódnak. A blog írása még csak valahogy  menni fog, már összegörcsöltem annyit, hogy lássam a szövegszerkesztőt, de a web oldal szerkesztése az nem fog működni innen. Amint lesz netem, haza küldöm az írásokat és a fiam majd beszerkeszti a webes felületre. Írni is csak addig tudom a blogot, amíg ennél komolyabb hibajelenség nem jelentkezik.  A fényképekről már biztos, hogy le kell mondani. Pedig a java még hátravan! Így be kell érnetek a 2012-es caminom képeivel. Remélem más technikai probléma már nem lesz. Ha esetleg mégis, akkor a blog írása felfüggesztetik. 
A mai közel 30 kilométeren simán túljutottam. Néhány kisebb emelkedőn túl csak a nagyon köves szakaszok jelentettek problémát. Reggel 6-kor szép kis népes csapat indult útnak. 7-en kezdtünk a sötétben botorkálni. Jól volt jelezve az út, így nem okozott problémát a sötétben való tájékozódás sem. Az első félórában a fejlámpa azért nagyon hasznos volt.  Bár reggelivel kezdtem a hajnalt, de 10 óra körül már jólesett volna valami étek. A pici baszk falvakban erre esély sem volt. Az egyikben azonban kellemes meglepetés ért bennünket. A családi ház udvarán fel volt verve egy sátor és benne kávé, tea, víz, nutellás piskóta. Kiírták, hogy a zarándokoknak van. Több, utánam érkező zarándoknő is ujjongot ezt a kedves gesztust látva. Donat ... Tovább »

Reggel 6-kor már fotóztam az elsőt. Nyugodt hangulatú volt a reggel, néhány hajnali zarándokkal találkoztam csak, akik nálam is korábban keltek. A várossal végeztem, kb 30-35 perc alatt, igazából 3 hosszú utca és néhány kisebb keresztutca az egész, ami izgalmas. Mire visszaértem, már mindenki reggelizett – úgy látom a csapat korán kelő. Szokásos francia reggeli, majd pakolás, néhány fotó a házigazdákról és az albergue-ről, majd ¼ 8-kor indulás. Ma 32-33 km volt a terv és már Baszk földön járok. Én ezt csak a településnevek egyre inkább kimondhatatlanságából vettem észre, illetve olvastam a könyvben.
Napközben néha találkoztam egy-egy ismerős zarándokkal, de semmi extra nem történt. Rendszeres megállások, masszírozások, kenegetések. Lassan elfogyott minden normális kenőcsöm, pótlásra szorult. A városba érkezésem előtt találkoztam 3 francia zarándok lánnyal, akik csak eddig jöttek. Érdekesség, hogy az egyikük szeptembertől Budapesten a Corvinuson fog tanulni. Az albergue a város központjában van, elég zsúfolt szobák, de a célnak megfelel és csak 11 euró. Internet nincs. A közelben van egy nagyobb közért, ahol megint be tudtam vásárolna a mai vacsorát és a holnapi reggelit.
A gyógyszertárban vettem valami frissítő kenőcsöt. Ha a Voltaren nem segít, akkor ez sem, de talán nem is árt. Meg is mértem magam, -21 kg május 1 óta. Ez a nap jó híre. Tesztelgettem az új krémet, sokat masszíroztam a lábam és már lassan készülök a lefekvéshez. Még össze kell raknom a pakkot, mert reggel ismét korán indulok. A 2 belga srác szintén korai indulást tervez – ők sem szeretik a nagy hőséget. Ma kiszámoltam, valóban benne vagyok az utolsó 1000 km-ben.

Reggel tervszerűen ébredtem, egy olasz tanáremberrel egyetemben aki, hasonló etapokat megy mint én, már többször szálltunk meg azonos helyen és indultunk korán. Ő is reggelizett valami lazát, én 3 pár virslivel indítottam a napot. Hosszú napnak néztem elébe, és a valamire való hely úgy 20 km után volt esedékes. Ez Nogaro volt, ahová esemény nélkül, különösebb (a megszokotton túli) lábfájdalom nélkül érkeztem meg. Persze a zsibbadós-fájdalom miatt a továbbra is óránként kiadós masszírozásra szorult a lában, de az már megszokott. Jó, hogy egyedül megyek ilyenkor mert így senki nem látja a torzulást az arcomon, amikor már nagyon durván fáj és nem hallja a „miatyánkot” amit elmormolok. Nogaroban egy pékségben megebédeltem, pizza szelet és édes sütik eltüntetésével. És nekivágtam a 2. mai etapnak. Ez csak 6 km-rel volt hosszabb, de sokkal gyötrelmesebb. Nem a terep miatt, hanem a sarkaim vacakoltak nagyon. Eljutottam oda, hogy a masszázs után 2 km-ig jó volt, majd a következő 2 km-en mormoltam a „miatyánkot”. Még sem állhattam meg 2 kilométerenként. Így is lassan haladtam a cél, Aire Surl’Adour felé. ½ 5 után sántikáltam be a városba. Amit kinéztem magamnak alberguet, az a város másik végén volt, így végigcaplattam a történelmi városrészen, de csak mentem, nem nagyon nézelődtem. 2 dolgot állapítottam meg. 1. az Adour egy folyó neve, 2. reggel vissza kell jönnöm, megnézni a város ezen részét, mert most este biztos nem fogok sétálni, ha egyszer letehetem a fenekem és sarokba állíthatom a lábaim. A célalbergue, ahol wifi-t is hirdettek zárva volt, nagy örömömre. Így visszatértem egy korábban látotthoz, de nem bántam meg. Nagyon nem. Hospitalet Saint Jacques a neve (www.saintjacques-hospitalet.fr) és André vezeti. Egy fantasztikus ember. Amint beléptem, azonnal a gondjaiba vett. Egy öleléssel in ... Tovább »

Reggel elsőként és egyedüliként reggeliztem az albergueben, az odakészített reggeli alkatrészekből. Jó, hogy így ki volt készítve minden – nem kellett az időt húzni, vagy éhes hassal kezdeni a napot. Egyedül a kávé hiányzott, de a németes hosszúkávéhoz nem volt kedvem. 
Ezt a napot is nyugodtam behúzhatom az esőnapok közé. 7-szer áztam el majdnem 8 óra alatt. Nem voltak nagy esők csak annyira nedvesek, hogy legyen minek megszáradni. Ennek következtében sok fotót nem készítettem, majdnem végig el volt dugva a masinám.
Délután 2-re értem be a városba, pont akkor, amikor nyitott a hivatal, mármint a turista iroda, ahol be lehetett fizetni egy éjszakára. Na, nem arra, még mielőtt valaki másra gondolna, csak egy ágyra, 11 euróért. 5 fős hálótermek, alap konyha, ami azt jelentette, hogy megfőzhettem a magammal cipelt tészta második felét – a változatosság kedvéért sajtos tésztának. A helyi SPAR-ban vettem alapanyagot és reggelire virslit, mustárral. Ilyen lepukkant SPAR-t még nem láttam, ¾-ig üres polcok, választék semmi, de ami volt az is nagyon drága. 4 euróból így is kihoztam a vacsorát és a reggelit.
Itt is volt egy katedrális. (Én nem tudom, hogy minden 30-40 kilométeren termett anno 1-1 püspök? Úgy tudom, hogy a katedrálisokhoz dukált 1 fő püspök is ezen a vidéken.) Ez az épület viszont egyáltalán nem volt sem szép, sem megkapó. Más épületek 4-500 éves ház, benne presszó – vacak kiszolgálással, vagy húsbolt hasonló korú házban. Ezeket szeretem. Igazából 2-3 utca volt izgalmas, a többi olyan átlagos délfranciás. 
Vettem 2 új pólót, mert a 2 leggyakrabban használt – saját logóval ellátott már annyira kikopott, kifakult az elmúlt időben, hogy cserére szorultak. 1 pár zoknim is teljesen megadta magát – így azt is selejteztem. A pólókból azért kivágtam a log ... Tovább »

Reggel úgy hagytam 6-kor az alberguet, hogy a többiek észre sem vették. Hűvös volt – egyedül voltam a vasárnap hajnali városban. A városból kivezető utat könnyen megtaláltam, hála a városka térképének. Megint nem tudtam napfelkeltés képeket csinálni, mindent felfő borított. Esni még nem esett, de várható volt, mint ahogy meg is érkezett később a zápor. Kicsit unalmas volt a reggel, sehol senki. Minden zarándok még ekkor ébredezett és kevergette a kávét. Na, ez nekem kimaradt, mint kiderült, egész 11 óráig csak álmodoztam egy jó erős kávéról. A táj kellemesen változatos, színes volt, hepe-hupákkal, sok napraforgóval és már learatott kalászos mezőkkel. Ettől függetlenül kicsit unatkoztam – nem nagyon szoktam az úton, de most ez történt. Zarándokokkal sem találkoztam – valahogy elkerültük egymást. 3-szor eredt neki a zápor, az elsőt nyílt szakaszon, gyors beöltözéssel vészeltem át, nem tartott sokáig, a második, akkor volt, amikor kávéztam, a harmadik egy facsoport alatt ért, így aránylag száraz bőrrel megúsztam. Gond nélkül beértem Condom városába, ahol a második albergue már nyitva volt és 2 kedves fiatalember fogadott nagy szeretettel. Az albergue neve: Le Relais de Saint Jacques. Egy családi ház van részben átalakítva, de maga a család is itt lakik. 4 szobát láttam, 4-5 ággyal szobánként, terasz, udvar, mosógép, internet. Nagyon kellemes, szabados a hangulata az egész kecónak. Olyan művészi rendetlenség van, de nem zavaró a dolog. A falak a zarándokok üzeneteivel pingálva, bringa a falon, a konyha, étkező is elegáns hanyagsággal van kezelve. Lehet sütni-főzni, önkiszolgáló a kávé, ital. A kertben termett zöldségek szabadon használhatók, a tojásért kell fizetni 30 centet. Szerintem este csinálok egy laza hagymás rántottát. A szállás 15 euró, a reggeli 5 pénz, a mosógép 3. Tulajdonképpen a családdal élünk& ... Tovább »

80. nap! Willy Fog ennyi nap alatt megkerülte a Földet. Persze nem gyalog! Nekem még csak 2261 km-nél tart a számlálóm. 
Az éjszaka fülledt meleg volt, alig bírtunk aludni, bezzeg reggel a hajnali hűvösben még szerettünk volna, de a szigorú ébresztő jelzett fél 6-kor, könyörtelenül. Mint kiderült, nem csak én akartam ilyen korán indulni. Szinte az egész albergue elindult ¼ 7- ½ 7 között, röviddel utánam! Sötét volt és esett az eső. Szerencsére csak pár percig. De a fejlámpát azért még egy darabig kellett használni, de szép lassan kivirradt. Sajnos semmi jó fényképet nem sikerült csinálni a hajnalról, mert minden csupa felhő és homály volt. Pedig a táj szép volt, hullámzó és színes. A fényképeken mégis csak valami kevésbé élénk szín jön át. A második valamire való faluban (Miradoux ) nyiladozott csak valami élet csírája, olyan 8 körül.  Volt kávé (bűn rossz), valami piackezdemény (8-kor kezdtek kipakolni), és közért. Jó rendesen megreggeliztem, csúnya látvány lett volna ha egymás mellé rakom mindazt, amit megettem. De régen volt a kora esti sajt és kenyér, és soká volt még a következő kajálási lehetőség. Ki is tartott ez a reggeli délután 4-5-ig. Kicsit nehezen ment a menés tele hassal, tehát máskor okosabban kell csinálnom, de most nem akartam cipelni, amit megvettem. Többször összefutottam a már ismert arcokkal, hol ők hagytak el egy-egy lábápolásnál, hol én mentem el mellettük, amikor pihenőt tartottak.
Lectoure volt a mai elsődleges célváros, de benne volt a pakliban, hogy esetleg tovább megyek egy kicsit. A lábaim másként döntöttek. Azt jelezték, hogy álljak meg, nem kell rohannom. Így fél 1-re már ebben a régies kisvárosban voltam. Egy hatalmas katedrálissal rendelkezik. Tényleg hatalmas, zömök, de ugyanakkor magasba ívelő. Először a tornyára lettem figyelmes, nem mindennapi szerkez ... Tovább »