Az eseménytelen, kellemes éjszaka után az indulás tervszerűen ¾ 6-kor megtörtént. Egy apró hiba miatt – mivel elfelejtettem a jelzés hiányában elfordulni, még a településen jobbra az erdőn átvezető zarándok út felé – így módosított, de nem rosszabb úton kezdtem a bevonulást Santiago de Compostellaba. Így kimaradt a sötét félelmetes erdőben való botorkálás, lámpázás. A térképen ellenőriztem, hogy mekkora kerülő lesz ez nekem, amikor rádöbbentem, hogy a jobbos kanyart kihagytam. Megdöbbenésemre, nemhogy nem kerülő, hanem még spóroltam is néhány száz métert azzal, hogy a műúton mentem. A következő faluban a két út keresztezi egymást, így simán visszatérhetek a „szent útra”. Egy Svájcban élő spanyol férfi kicsit kételkedett ugyan abban amit, mondtam, hogy fogunk találkozni a sárga nyilas úttal is – de mivel eljött utánam bíznia kellett bennem. Érdekesség, hogy ő Genfből indult és az óceánig gyalogol. Már a 65. napnál tart. Mindehhez kb. 60 éves. Úgyhogy fiatal barátaim, nem a kifogást kell keresni, hogy miért nem csinál meg valamit az ember.

Pontosan az útkereszteződésnél volt egy kávézó, ahol a nagy reggeli riadalomra gyorsan meg is reggeliztem, mert hát biztos ami biztos, a zarándok meg ott egyen ahol tud! Kellemesen hűvös volt, főleg a rövid cucchoz, így kicsit téliesítettem, felvettem a hosszú ujjú pólót is.

Erre a napra csak 22 km volt a terv, de hosszabbnak tűnt. Az első felével nem volt gond, hamar eltelt. Szerintem az csapott be engem, hogy hamar elértem a repteret, de mint kiderült az azért még jó messze volt a várostól. Már leszoktam arról, hogy minden komolyabb bokornál ellenőrizzem a térképet, hogy mennyi van még hátra? Ami ott van, az ott van, közelebb nem jön, csak én haladhatok felé. Már vártam, hogy beérjek a városba, főleg, hogy az eső is vacakolt velem. Nem esett, de néha szemerkélt. Egyszer, amikor már nagyon komolyan vette önmagát és rákezdett, bebugyoláltam a hátizsákot, én meg úgyis vizes voltam belülről kifelé, ott már nem számított. De hamar alábbhagyott a lendület és abbahagyta. Kb. ½ 11-re értem be a város szélén lévő alberguebe, ahonnan még kb. ½ óra volt a katedrális, a történelmi belvárosban. Persze fürdés, mosás és minden más szokásos tevékenység végre lett hajtva és csak utána járultam a Szent Jakab színe elé.

12-kor kezdődött a napi formattálás a hívőknek és persze a hitetleneknek is, de mivel én ez utóbbiak közé tartozom, a spanyolul-latinul elhangzó celebrálást meg amúgy sem értem, így előbb a zarándokirodába mentem, hogy bemutatván a credenciáljaimat (mert nekem már lassan a második is megtelik pecséttel, nem úgy, mint a 100 kilométereseknek) J megkaptam a Compostellámat, ami egy oklevél, hogy én bizony megjártam a Szent Jakab útját! Kisebb tömeg volt itt, de mivel 5-6 ablaknál osztogatták e nemes papírost így a mise 2. felére már ott is voltam a katedrálisban. Itt még a gyaurok is megjelentek, így sok-sok ismerőssel találkoztam. Persze az örömködés enyhe formáját lehetett alkalmazni a szertartás alatt, de ez a végén kint a hatalmas téren folytatódott később. Bent a katedrálisban, amit lehetett a tömegben és tömegtől azt lefotóztam. Megérintettem Szent Jakab szobrát, elmondtam, néhány fohászt néhány ismerősöm boldogulása érdekében. Aki hisz benne, annak remélem segített, nekem meg nem került csak egy kis sorban állásba. Mondjuk az fura volt nekem, hogy nagyon sokan csókolgatták a szobrot, ami már maga egy fertőzésveszély. Ezek után, mivel ez több évszázados hagyomány, már értem a fertőzések gyors és megállíthatatlan elterjedését. J

Van egy másik hagyomány is (persze sok minden egyéb mellett), hogy a kereszthajóban egy 60 kg-os füstölőt lengetnek meg egy hosszú kötél segítségével, de úgy emberesen. Megy vagy 30-40 métert. Ez elég látványos dolog, próbáltam lefényképezni, de ami élőben jól látszott az a képeken nagy nulla lett. Állítólag ezt azért vezették be, mert elviselhetetlen volt a zarándokok bűze, az adott kor higiéniai állapotának megfelelően. Szerintem a nem zarándokok tömegének is az volt akkoriban, de akkor milyen lehetett a zarándokoké? Ajjjjaaaajjjjaaaajjjj! Lehet, hogy KÖJÁL, vagy ÁNTSZ, vagy most nem is tudom, hogy hívják, elődszervezete találta ezt ki és nem csak tömjén volt a füstölőben, hanem valami fertőtlenítő is. Ki tudja? Akár! Állítólag még csak néhányszor repült el! Repül a nehéz füstölő, ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg??? J

A mise végén a pap felszólítására mindenki üdvözölt mindenki és gratulált ahhoz, hogy megérkezett Santiagoba. Ezt mi persze már elkezdtük a kötelezettség nélkül is, de kint a katedrális előtt folytatódott igazán. Mindenki ismert mindenkit, mintha egy közösségi hálózatba csöppentünk volna az interneten. Jó volt látni azokat az embereket, akikkel az elején együtt kezdtük, vagy többször gyalogoltunk néhány métert vagy esetleg kilométert együtt, vagy többször ültünk egy asztalnál a vacsoránál, egy szálláson aludtunk. Olyan emberekkel is találkoztam, akikről már nem is feltételeztem. Nagyon-nagyon jó érzés volt ez a része az egész Caminonak. Az, hogy az ember beért Santiagoba, az csak egy dolog volt, egy újabb város, egy cél, vagy rész cél teljesítése. Nekem ez adta meg az értelmét az egész eddigi 33 napnak. És az a tudat, hogy a nehezítő körülmények ellenére, megfelelő felkészüléssel, nyugalommal, kitartással, különösebb kínlódás nélkül meg lehetett csinálni azt, ami sokak számára otthon a karosszékből elképzelhetetlennek tűnt.

Olyan volt, mintha az egész Santiagot ismertük volna. Összegyűlt a kis csapatunk – készült is néhány fotó – és elmentünk egy tengeri herkentyűs étterembe. Útközben folyamatosan meg-,  megálltunk, mert valakinek mindig jött szembe valamelyik ismerőse az útról. Félelmetesen érdekes volt. Igazából nem is lehet elmondani ezt az érzést. Olyan ez, mint ha beszélnél az Alpokról, vagy a tengerről, vagy valami csodálatos helyről, de csak megcsillantani lehet néhány dolgot, a teljes szépséget, monumentalitást, nem lehet visszaadni. A fényképek is csak töredéket adnak vissza. Át kell élni, meg kell tapasztalni, ott kell lenni. Szerencsére én, akkor ott voltam. Át tudtam élni. Biztos másnak ilyen élmény lehet, amikor megérinthet egy szobrot, amely egy szentet ábrázol, vagy beléphet a híres katedrálisok egyikébe.

A közösen elfogyasztott seafood ebéd után (egyre jobban kedvelem a tengeri élőlényekből készült kajákat) laza városnézés volt, igen vacak változékony időben. Mint egy rosszlány, állandóan vetkőztem és öltöztem, pulcsi le, pulcsi fel! Estére megbeszéltünk egy kellemesnek ígérkező búcsú party-t. Sajnos az albergueben a konyha nem volt használható állapotban, így maradtunk a közelben lévő pizzéria meglátogatásában. A közértben vásároltunk egy kisebb mennyiségű alkoholt, némi gyümölcssalátának valót, tejet (ezt majd később, hogy miért), üdítőket, és minden mást, ami elengedhetetlen egy kellemes bulihoz.

Tehát ez volt az az ok, amiért elmaradt a szombati blogírás. Vasárnap meg hiába pótoltam, oly lassú volt a net, hogy a weboldalak sem jöttek be. Az elmúlt időszakban hadilábon álltam az internet hozzáféréssel. Sokan már azt hitték, hogy be is fejeztem.

Pedig nekem ez az út nem Santiago de Compostelaban fejeződik be, hanem Finisterraban, ami még a Muxiai kitérővel együtt kb. +120 km. De erről majd később!

Az esti buli elkezdődött kb. 7-8 körül, de sajnos Alex (a kanadai srác) nélkül, mert ő repült haza. Megemlítem, hogy az utolsó napján 73 km-t tett meg, majd 2 napot ténfergett Santiagoban. De hát még csak 22 éves! Megbeszéltük, hogy nem keverjük az italokat, és a népszavazás eredménye a whiskey lett, ki kólával, ki nélküle, de mindenképp jéggel! A lányok összeöntötték a gyümölcssalátát és tejet raktak bele koreai hagyomány és szokás szerint. Gyanúsan néztem rá, de azután eszembe jutott olyan ismerősöm, aki tejjel béleli a gyomrát a kocsmázás előtt. Kim is ezt mondta, hogy náluk is tejet isznak piálás előtt. Egyáltalán nem volt rossz, sőt! Iszogatás, nasizás és töménytelen röhögés közepette, eszegettük a tejes gyümölcssalátát. Éjfél táján felezőre vettük a hangerőt mert volt olyan szeretett volna aludni. Egy körül véget vetettünk a csendes kis összejövetelnek és elköszöntünk egymástól. Régen volt, amikor először találkoztunk!!!!

A fényképek:

https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5749857612646727329