Ma semmi extra nem
történt, jöttem 25 km-t és ennyi! Itt akár be is fejezhetném a mai napot, de,
hogy mit kapnék, néhány „papaleone-camino” függőtől, azt inkább el sem merem
képzelni.
A megszokott időben és
módon indult a nap, azzal a pici különbséggel, hogy a tegnapi szállás, ami ugye
egy önkormányzati volt és adományos alapon működött, a reggeli is beletartozott
az adományba. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ha adomány, akkor az lehet
0 euro is, ez nem igaz. Bár elméletileg lehetne, de ez normális ember fejében
meg sem fordul(hat). Annyira normálisak és rendesek voltak itt is, és nagyon
rendben volt az egész szállás, hogy ez oly fokú bunkóság lett volna, mit ide
Lacháza, az pedig innen már elég messze van! Én tegnap azt az összeget adtam (7
€), ami a többi helyi szálláson is az ár volt. Szóval a reggeli, bolti pirítós,
keksz, tej, vaj, lekvár, kávé. Ettem pár falatot és úgy indultam a mai távra.
Az első 1,5 km laza sík
terep, de ahogy kezdett világosodni, a hajnali sötétségből kezdett elősejleni a
szomorú 1 km. Valahol fönt volt a vége, jó magasan. Amikor tudatosodott bennem,
hogy az a vékony fehér sáv, ami kúszik igen szép tempóban felfelé, az bizony az
El Camino soron következő szakasza a hegyre, egyből nem kezdtem fázni, már a
tudattól. Amúgy elég szeles, hogy úgy fogalmazzak frisssss volt az idő.
Kitartottam a rövidnadrág és rövid- és hosszú ujjú póló mellett, de a
téliesítés miatt felvettem a csősálat és a kalapot is. És kapcsoltam egy „terep
2”-es fokozatot. Ami egy jó erőltetett menetet jelentett a 12 %-os több mint 1
km-es emelkedőn. Hamar elmúlt a fázás. Ömlött a víz rólam, de ugyanakkor
teljesen jól esett. Amíg máskor, a laza 4 km/h –ás sebesség esik jól, most
5-tel haladtam felfelé, de beragadhatott a tempomat, mert egész nap ezen a
sebességen maradtam. De ma nem volt zavaró, vagy sok. Élveztem ma ezt a
sebességet. Közrejátszott, persze, hogy a sarkam 2 fokozattal jobban volt reggelre,
és a napsütés ellenére fújó erős szél is a gyorsabb haladásra ösztökélt. Közel
¼ óra alatt felértem és kb. egy liter víz leszakadt rólam (ezt sem kellett a
szervezetemben cipelni tovább). A hegy tetején gyors törölközés és néhány
visszatekintő fotó (hogy honnan is jöttem) készítése után egy jó szeles, bár
rövid 3-400 méteres fennsík után jött az újabb izgalom. 18%-os lejtő. Hát, úgy
kb. mindenre számítottam, de erre nem. Bár ha megnéztem volna a magassági
térképet! Kisebb akkor sem lett volna a lejtő. Így hát, bízván abban, hogy az
alján már nem fog fújni a szél (annyira) nekivágtam. Na nem nyílegyenesen ám,
hanem szerpentinezve, igaz így hosszabb volt és tovább tartott, de nem
gyorsultam fel és jelentősen kíméltem az ízületeimet. Leértem, különösebb gond
nélkül, de kicsit elkeserített, hogy nem lett szélcsendesebb az idő, így
tartottam az 5-ös átlagot haladtam az első falu felé, ami még igen messze volt,
de tudtam, hogy reggelire odaérek.
És valóban a reggelire
értem oda. Volt vagy 11 km-re, Itero de la Vega volt a neve. De mielőtt még
beértem ide találkoztam egy igazi zarándokszállással. A San Nicolas
szálláshelyhez. Ilyennek képzelek el minden régmúltban létező albergue-t. Egy
kis kápolna, az út mellett, az egyik végén a „szentély”, a másikban az ágyak és
középen az asztalok. Nagyon hangulatos volt, a betoppanásomkor a reggeli
rendrakás, mosogatás folyt. Csináltam a kis kápolnáról néhány képet.
Itero de la Vegaban az
első albergue jobbra, egyben étterem is volt. Tanulva a tegnapi bevállalt
reggeli mennyiségéből, ma csak 1 szendvicset kértem. És elég volt. Most este 6
óra van és eddig bírtam vele és a 2 tejeskávéval. Ja és még ittam egy kávét,
amikor megérkeztem Frómistába. Kicsit többet időztem most itt, mint szoktam, ma
kb. 45 perc volt a reggeli, a lábápolás, és útikönyv olvasása. Jólesett a
pihenő. Végül is nagyon jó időt jöttem eddig, nem mintha sietnem kellene. Mára
25 km-t terveztem, ami ugye nem egy haláli nagy távolság. Nekiveselkedtem a
második szakasznak, a ruhámon nem könnyítettem, elviseltem a hosszú pólót.
Igazi gabonatáblás területen jártam és hogy nem tudtam csinálni azokat a
klasszikus sárga gabonamezős képeket, amelyekkel minden kiadvány elámít, annak
az az oka, hogy még május közepe van és nem érett még be a gabona. De nekem így
is tetszett!
Beérkeztem a következő
faluba Boadilla del Caminoba pont 11 órakor és megszólaltak a harangok.
Hatalmas megtiszteltetésnek vettem ezt. Akkor meg még jobban örültem, amikor
látván a harangokat a toronyban rájöttem, hogy ezek nem csak a szokásos 11-et akarják
elütni, hanem valami hosszabb dologra készülnek. Elkezdtek körbeforogni a
harangok a vízszintes tengelyük körül. Eddig ilyet még nem láttam. Nálunk ugye a harangnyelv kalimpál „oszt
jó napot!” Ezek könnyebb, kisebb harangok és meg tudják őket forgatni. A két
harang persze nem egy ütemben forgott és ez olyan kellemes összhangot hozott
össze, hogy csak na! Amíg el nem hagytam a falut végig szólt a harangzene. De
azután megint egyedül maradtam a gondolataimmal és a hátralévő 5-6 km-rel.
Lassan elérkeztem a
Kasztilia csatornához. Ez a csatorna egész az óceánig szállította a gabonát a
XIX-XX. században. Állatvontatású uszályokkal juttatták el a megtermelt
gabonát. Majdnem 100 évig építették, 1753-ban kezdték! 207 km hosszú és 49
zsilippel rendelkezik ezen a 207 km-en. Már 50 éve nem használják erre a célra.
Pedig nagyon megnéztem volna, a több száz állatot, hogy hogyan csinálják.
Valamikor a Dunán is állatokkal vonatták a hajókat, uszályokat felfelé. Nem
lehetett semmi!
Lassan beérkeztem
Frómistába, ahol az interneten kinéztem magamnak egy albergue-t, ahol van WIFI
(persze csak a ti érdeketekben). Persze nem volt. A vasút állomás mellett a
régi raktárat alakították át. Érdekes hangulata van. Láger benyomás, persze
azzal a különbséggel, hogy innen bármikor kimehetsz, sőt be sem kell jönni, és
nem is hozzák az embert. Amikor meghallottam, hogy téves információn alapul a
vélelmem a WIFI-ről, rövid tanakodás után arra jutottam, hogy maradok. A másik
két szálláson sem lett volna, sőt a következő faluban sem. Az étterem részben
van egy csomó faragott cucc, kiderült, hogy mind Magyarországról származik. 7
euró a szállás és 8 a peregrino menü. Bevállaltam. Nem vagyunk túl sokan, talán
ha 5-en lézengünk, de nem zavar.
Kint süt a nap, de
árnyékban és bent a barakkban kimondottan hideg van, pulcsis idő. Ma nem fogom
felrakni a képeket, mert valami mobilnetes számítógépük van, az meg köztudottan
iszonyatosan lassú. Nézegessétek azokat, amelyeket tegnap feltornáztam nektek.
Itt ma 9-kor van
takarodó! J
A holnapi tervet még
nem tudom, még vitatkozom magammal. Majd kialakul.
Adios!
Képek: https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5743106364682559617
|
