Végül nem álltam meg 18 km-nél. Hiányérzetem volt. Tudom, néhányak szerint „beteg” vagyok emiatt, de úgy gondoltam, hogy lazán menni fog az a maradék 10 km is. Meg túl korán is volt, talán ha volt 11 óra? Reggel a normális formát hoztam az indulásnál, csináltam még a faluról közvilágítás mellett még néhány búcsúfotót. Ezeket és a tegnap késő délutániakat – Los Arcos-ról felraktam a tegnapi fotótárba, ott megnézhetitek! Egy idős brazil férfival indultunk együtt. Vele  már a 2. nap óta általában egy helyen, de mindenesetre 1 településen alszunk. Az első 2 nap volt vele egy kb. 30-as fiatal brazil srác is de láb problémák miatt lemaradt. Néhány perces eltéréssel szoktunk indulni ezzel a brazil újságíróval, de mindig lehagy, mert én folyamatosan fényképezem. Azután az első reggeliző helynél vagy pihenőhelynél találkozunk. Ma reggel hosszúnadrágra és hosszúpólóra öltöztem, a pulcsi csak a zsákon lógott. Az első 1,5 órában igen hideg volt, úgyhogy csipegettem magam. Néha fújt a szél is, nem esett jól, ráadásul csúnya felhők felé bandukoltam. A hátizsák súlyát már jól megszoktam, azt hittem nehezebben viselem majd. Persze még közel sincs vége! De azt hiszem összeszoktunk.

... Tovább »

Ma reggel a szokásosnál is korábban indultam. Nem valami sztahanovista megfontolásból ám, hanem mert az ajtó melletti ágyat választottam és onnan a hangtalan kilogisztikázása a cuccaimnak sokkal egyszerűbb és gyorsabb volt. ¾ 6-kor már úton voltam. Esőmentes laza időre készültem. Tudtam, hogy az időjósok a mai napra még esőt ígértek, de bíztam a jó szerencsémben és az eddigi viszonyunkban SZTP-vel. Ahogy elkezdtem Lograno főutcáján gyalogolni elkezdett szemerkélni. Nem vettem komolyan, de nem is volt komoly dolog, inkább csak ijesztgetett.  Arra jó volt, hogy kicsit más fényben mutassa meg a hajnali Logronot. 

Több mint 1 óráig tartott a városból kivezető út. Nem voltam feldobva a „camino”-s jelzések elhelyezésétől és azok számától s ... Tovább »

Hááát! A reggeli zenés ébresztő nem sikerült. Néhány szobatárs már jóval 6 előtt elkezdett pakolászni. Azt csinálták amit a jó érzésű emberek még este lámpaoltás előtt, vagy reggel, amikor már mindenki felkel – csinálnak. Zörög, csörög, húzogatja amit talál a hálózsákon, hátizsákon. Éjszaka is volt aki kiment WC-re, amiben semmi rossz nincs, de be lehet csukni egy ajtót finoman is, óvatosan, meg belehet csapni is mint a budi ajtót. Amikor kifelé ment, még gondoltam, nem jól mérte fel a távolságot az ajtó és a félfa között. De befelé jövet szintén. Nem morfondíroztam sokat rajta, megállapítottam, hogy soha, vagy nagyon ritkán, vagy iszonyatosan régen lakott, aludt emberekkel együtt! Vagy soha, vagy szimplán hülye, nemtörődöm. Pedig a személyzet mindent megtett, hogy 6-kor zenére ébredjünk, 6-kor megszólalt a fülbemászó zene és kellemes illatot adó füstölőt is gyújtottak. De 6-kor nem nagyon akaródzott senkinek felkelni. Alig 4-en mozgolódtunk az épületben, plusz a félórája zörgők! 6.20-kor indultam neki a mai 25 km-nek. Laza vidéknek nézett ki és összességében nem is volt nehéz a terep. Megint órákig nem találkoztam emberrel.

... Tovább »

Ma reggel csak ½ 7-kor tudtam indulni. A csodás szállás árában benne volt a reggeli is. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz, bár túlzott reményein nem voltak a vacsorát követően. Az albergueről nem sokat írtam, bár lenne mit! Elég legyen annyi, hogy aki ismeri Hévízen a Borpatikában a tulajt, a kocsmárost – na az egy bűbájos aranyos bácsika az itteni tulajhoz képest. Prosztó, de úgy az igaziból! Főzött nekünk vacsorát, mert a faluban sem bolt, sem étterem, sem úgy semmi nem volt egy kocsmán kívül. Bevállalta majdnem mindenki a 7 eurós árat – majd csak lesz valahogy. 2 turnusban kajáltunk, mert hát pici volt a konyha. Ez rendben is volt. Főzött az ember valami Petőfi félét – Minek nevezzelek? Az alap talán lencsefőzelék volt és minden mással volt sűrítve, mert nem főzelék volt az állaga. A sűrűsége talán, mint a rizses húsé. Kolbász, paprika, valami tésztaféle, krumpli és még ki tudja mi volt benne. Úgy voltam vele, hogy nem kell belenézni a tányérba csak lapátolni, lapátolni. Iszonyatosan sótlan volt, a németekkel együtt kerestük a fűszereket, és ontottuk rá a sót. Kis feljavítás után már ehető is volt. Olyan volt az érzésem, mint amikor egyszer a munkahelyen „főztünk” Juhász Bélának. Aki nem tudja, miről van szó, attól elnézést kérek, de a többiek fogják érteni a hasonlatot. Megvolt a kaja, a németek még repetáztak is. A bor az elég vacak volt, egy fél pohárnál több nem is csúszott le. A reggeli ébresztés, annak aki még 6.10-kor merészelt aludni, ... Tovább »

Nem nagyon sikerült kipihenni a lábaimnak az elmúlt két napot. Már az első lépéseknél éreztem, hogy nem minden oké a lábammal. Ami az elmúlt jó néhány napban már nem fájt, azt most ismét erősen éreztem. De hát nem volt mit tenni, a mai cél Burgos volt. Csak 24 km és az első szakaszt leszámítva könnyű terepnek ígérkezett. Valóban így volt.

5.50-kor indultam. Már az utcán voltam, amikor a „gazdasszony” jött nyitni az alberguet. Próbált visszacsalni egy kávéra, de ha már egyszer felcíheltem magamra a zsákot, akkor bizony egy kávéért le nem veszem. A másik szállásról szintén ekkor indultak a koreai 3 lány és 1 fiú, így nem kellett a lámpámat használni, mert mutatták az utat. J Amúgy sem lehetett volna eltévedni, mert műúton kellett a következő faluig menni és majd csak azt elhagyva kellett letérni, de addigra már egész jól lehetett látni. Ez a falu Atapuerca volt. Az eddigiekhez képest egész kis takaros település, bár ez a nap többi kis falváról is elmondható. Jól érezhető azért a „nagyváros”, 200 ezres Burgos közels&ea ... Tovább »

Tudom, hogy többen már annak a lehetőségét keresik, hogy hogyan lehet felmászni a Szabadság-híd oly közkedvelt turuljához, hogy véget vessenek a caminos blog nélküli életnek. Megértem. Aki kibírta és olvasni tudja eme sorokat, annak szívből gratulálok az önuralomhoz és állhatatossághoz. Aki meg már leugrott az 2 sort érdemel valamelyik napilapban. Küldök majd virágot, de csak keveset, mert ilyenkor a ballagások idején aranyárban adják a bokrétát.

Komolyra fordítva a szót, tegnap Burgosban volt ugyan internet, de olyan drága, amiért én nem vagyok hajlandó fizetni, ha nem létszükség. 10 perc fél euró, 20 perc 1 euró. Hát lopom én a pénzt? Nem. Az internetet már inkább lopnám, de a tegnapi próbálkozásaim kudarcot vallottak. Bár a városi netre már majdnem sikerült feljutnom, már csak egy spanyol telefon hiányzott hozzá. Szóval időm sem volt blogot írni és lehetőségem sem lett volna, hogy „közkincsé” tegyem. Gondoltam, hogy majd ma. Ma sem jött össze, mármint a megosztás felétek, de legalább megírom.

A mai napra csak 20 km-t terveztem. Kicsit kímélni akarom a lábam, nehogy kipurcanjon. Jól is terveztem, mert kicsit nehézkesen működtek ma a járókészülékeim.

... Tovább »

Hahó! Már itt is vagyok. Ma felkelt a nap, de úgy rendesen! Majd meglátjátok mennyire!

Én a szokásos időben és forgatókönyv szerint keltem, indultam. Semmi extra nem volt. Az éjszaka nem volt túl kényelmes, az ágy matraca igen rövid volt és kifeküdt. Eldönthettem, hogy a fejem lóg le vagy esetleg a lábam, mindegy túléltem. Néhányan időben indultunk. Hamar letértem az aszfaltról és bosszantott, hogy a napfelkeltét el fogja takarni egy lapos hegy, olyan alakja volt, mint Badacsonynál. De később mindenért kárpótolt a látvány. Pont akkor értem egy magaslatra, amikor kellett és a távolban, a szélerőművek mögött kezdett valami nagyon komolyan piroslani. Én szemmel jól láttam La Mancha modern ellenfeleit, de a széles látószögű, kis objektívben semmi nem volt látható. Nem volt hát mit tennem, lemálháztam magam és előkerestem a teleobjektívet. Ha már cipeltem! Megérte az objektív csere. Majd meglátjátok! Sokat kattintottam és fényképésztechnikai szempontból elég gyengék a fotók (ezért majd kapok is a hozzáértőktől), de nem volt szívem kitörölni egyiket sem. Mindenki válogasson kedvére belőlük. Nekem mind tetszik!

... Tovább »

Ma semmi extra nem történt, jöttem 25 km-t és ennyi! Itt akár be is fejezhetném a mai napot, de, hogy mit kapnék, néhány „papaleone-camino” függőtől, azt inkább el sem merem képzelni.

A megszokott időben és módon indult a nap, azzal a pici különbséggel, hogy a tegnapi szállás, ami ugye egy önkormányzati volt és adományos alapon működött, a reggeli is beletartozott az adományba. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ha adomány, akkor az lehet 0 euro is, ez nem igaz. Bár elméletileg lehetne, de ez normális ember fejében meg sem fordul(hat). Annyira normálisak és rendesek voltak itt is, és nagyon rendben volt az egész szállás, hogy ez oly fokú bunkóság lett volna, mit ide Lacháza, az pedig innen már elég messze van! Én tegnap azt az összeget adtam (7 €), ami a többi helyi szálláson is az ár volt. Szóval a reggeli, bolti pirítós, keksz, tej, vaj, lekvár, kávé. Ettem pár falatot és úgy indultam a mai távra.

Az első 1,5 km laza sík terep, de ahogy kezdett világosodni, a hajnali sötétségből kezdett elősejleni a szomorú 1 km. Valahol fönt volt a vége, jó magasan. Amikor tudatosodott bennem, hogy az a vékony fehér sáv, ami kúszik igen szép tempóban felfelé, az bizony az El Camino soron következő szakasza a hegyre, egyből nem kezdtem ... Tovább »

Rosszul indult a nap. Elaludtam! Atyaúristen! Most mi lesz? Gondoltam első riadalmamban, de ahogy körbenéztem és felderengett a barakk belsejének körvonala, rájöttem, hogy hol is vagyok. Az éjszaka a hideg miatt többször is felébredtem, utoljára 4.55-kor. Most meg már 5.55 volt. Elkések! De honnan is? Szép lassan, óvatosan kicipeltem az előtérbe a cuccaim, hogy az a néhány ember, aki nem ilyen mániákusan korán kelő, tudjon még aludni és az előtérben felöltöztem, készre pakoltam a zsákot, ami azt jelenti, hogy a technikai felszerelést, amivel mostanság alszom belegyömöszöltem. 6.17-kor már kopogtam a helyi vasútállomás kövezetén.

Átmentem a kis városkán, ami meglehetősen barátságosnak tűnt így hajnalban – az emberek nélkül meg amúgy is szeretem a településeket – csak a hideg keserítette meg egy kicsit az életem. A szokásos rövid szerkómban voltam és gondoltam, hogy az első ½ óra után már sokkal elviselhetőbb lesz az idő. Annyira hideg volt, hogy a fényképezőgépet sem volt kedvem elővenni. Vacogtam. Fokoztam a tempót, de most még az sem segített. Elég hamar átértem az első kis faluba, nevét sem tudom és szerencsére volt egy közért-bár kompozíció 6 négyzetméteren, de volt forró kávé. Más sem, de most nem is bántam. Kicsit átmelegített, csak úgy állva, a hátizsákkal egyensúlyozva döntöttem le a kis melegséget. Hogy tud örülni az ember ilyen apróságnak is. Itt ... Tovább »