Hát, indulhatott volna a napom jobban is. ¼ 6-kor keltem és settenkedtem a sötét lépcsőn lefelé a „földszintre”, ölemben a hátizsákkal. Valamit elszámítottam, mert estem akkorát, mint egy ólajtó. Képzeljétek el amint egy ekkora test földet ér és még földhöz vágja a zsákot is. De semmi komolyabb baj nem történt, csak az érzékeny pontomat, a vágott ujjamat éreztem a kelleténél jobban. Egész nap.

A faluból a kijutás elég izgisre sikeredett. Kb. 1-1,5 km sziklás, lejtős terep az erdőben, vak sötétben. Romantikus volt az tény. Főleg azoknak, akik lámpa nélkül gondolták ezt végrehajtani. Lámpával sem volt egyszerű. Amikorra leértem az aszfaltos útra, kezdett pirkadni. Nem voltam ma kibékülve a sárga nyilakkal. Illetve azok hiányával. Mindjárt korán reggel volt egy félreérhető jelzés, nem lehetett eldönteni, hogy az aszfalt útra vonatkozik a nyíl, vagy az ösvényre. Én az aszfaltot választottam. Úgy okoskodtam, hogy a betoncsík mindenképp bemegy a faluba, az ösvény meg kitudja? Mint később kiderült nem választottam  rosszul, még a +2 km ellenére sem. Jó kis szerpentinen ereszkedtem le azt a kb. 400 métert és nem köveken bukdácsolva. A reggeli landolás után nem biztos, hogy örömködött volna a lábam. Így is lázadozott a terhelés ellen.

Beértem Molinesecaba, ami egy meglehetősen kellemes kis városka, vagy nagyobbacska falu. Gyönyörű, hangulatos fő utcája van, rendezett házakkal, zarándokokat váró reggeliző helyekkel. Reggeliztem, gazdagon, tanulva a tegnapi napból, ki tudja mikor lesz megint lehetőségem enni.  A szokásos zokni csere és némi kenekedés után elindultam Ponferradaba. Még itt a faluban láttam hős zarándokok egy csoportját, akik büszkén várták a menetrendszerinti busz érkezését. J Csináltam fényképet róluk. 

Ponferrada kellemes kis város, egy kicsit el is időztem itt. 2 okból is. Az egyik a városnézés, a másik az útjelző nyilacskák hiánya, kevés volta. Ez egy kicsit bosszantó volt. Amikor kijutottam a városból ott már nem volt gond a jelzésekkel. Mára azt terveztem, hogy eljutok Villafranca del Bierzoba, de Ponferradaban felülbíráltam a tervet. Le kellett cserélnem a bakancsot szandálra, mert tiltakozott a lában. Megtehettem ezt, mert mára laza, sík terep várt rám, de azért az a plusz 9 km már lehet, hogy sok lett volna. Így Cacabelos nevű települést néztem ki mára. Kellemes meleg, 30 fok körüli idő volt ma is. Sok kedves ismerőssel találkoztam, úgy látom az astorgai 1 napos kihagyás után kezdem őket beérni ismét. Menet közben egy-egy órát együtt meneteltünk és beszélgettünk.

Át kellett haladnom Cacabeloson, hogy az egyetlen, nem hotel jellegű alberguet megtaláljam. Csak futólag láttam a várost, de kellemesnek tűnik. Ha kicsit kellemesebb lesz az idő, azt hiszem még csapok egy sétát este és akkor behatóbban megismerkedem vele. Úgyis kellene egy internetes helyet keresni, hogy a napi blogot fel tudjam tenni a netre, ha már a képeket nem is tudom.

Az albergue igen érdekes környezetben van. 5 euró és az önkormányzat üzemelteti. Van egy templom, aminek a kerítéséhez belülről hozzáépítettek olyan strankabin jellegű 2 személyes kabinokat. Az egyik fal a kerítés. Mennyezet itt sincs, tehát a 70 ember kvázi egy légtérben van, csak falakkal elválasztva. Igen érdekes. Internet, mosógép az információkkal ellentétben nincs, de vannak közös kinti asztalok, ahol az élet zajlik, kulturált, megint csak a strandhoz hasonlító WC és fürdőszoba. 

Összességében nem rossz, érdekes, hangulatos, egyedi. Ilyet is ki kell próbálni. Azzal a holland nővel kerültem egy „szobába” akivel Leonban borozgattunk. Ma beértem őt is.

Mivel tegnap nem tudtam mosni, így ma nagymosást tartottam, hideg víz, szappan. De gyönyörűen süt a nap és pillanatok alatt megszáradhatnak a ruhák.

Ma csak 28 km-t haladtam (ja meg azt a 2 pluszt ott hajnalban). Azt hiszem, átléptem a megtett kilométereket tekintve a 600-as határt. 200 van hátra Santiago de Compostelaig és még a juti 90-100 km az óceánig. Holnapra is kb. 25-30 km-t tervezek, de hogy mennyi lesz az majd kiderül.

Az este még egy magyar lánnyal elmentünk felderíteni a város internet lehetőségeit. Na, az nem volt. Bolyongtunk egy darabig, de semmire nem bukkantunk. Olyan lukas volt itt a világháló, mint a szociális háló otthon. Feladtuk. Találtunk viszont egy egyszerű templomot, ahol gyerekek műsort próbáltak. Énekeltek. A „Legyetek jók, ha tudtok” c. film bizonyos részeit énekelték. Kicsit sok volt a hangosítás – lehet, hogy a templomban nem is kellett volna, de szívvel-lélekkel csinálták. Lehet, hogy már az elkövetkezendő Pünkösdre próbáltak?

Ha már netet nem találtunk, legalább vacsoráztunk egyet. A szokásos zarándokmenü volt, kicsit érdekes ízvilággal. De összességében nem volt rossz, csak érdekes volt. Mivel reggel már rég volt és a sonka-tojás gazdag reggelinek már csak kongó és korgó nyoma volt, így semmi nem maradt a tányéromon. Amúgy sem szoktam meghagyni a kaját! Megittunk hozzá egy üveg bort és beszélgettünk, beszélgettünk. mivel kettőnknek meg sem kottyant az 1 üveg bor ezért kértünk még egyet. A végén a fizetésnél lepődtünk meg. Nem számoltak fel még egy üveget, hanem benne volt a peregrino menü árában az is. Kellemes meglepetés volt. Ilyen is van.

Mai fényképek:

https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5747235079431266225