A tegnap esti
szálláson, azzal kezdték a megérkezésemkor, hogy reggel 6 előtt TILOS felkelni.
Nem értettem, de megértettem. Volt már ilyen az életemben. A parancs az
parancs. Az alberguet 2 buddhista szellemiségű fazon vezette, nagyon
barátságosak voltak és újszerű „üzletpolitikával” találkoztam, de erről majd
később. Azzal indokolták a nem túl korai kelést, hogy majd ők ébresztenek
bennünket, zenével. Így is történt. Bár természetesen a szokott időben
felébredtem, de engedelmeskedve az ukáznak (nem esett nehezemre) szenderegtem
még egy kicsit. És 6-kor az Ave Maria szólalt meg és később is más, ismert
olasz áriák. Összességében nagyon kellemes volt. És ahogy kiléptem a folyosóra,
megcsapta az orromat a kellemes reggeli illata. Nagyon ritkán szoktam ilyen
korán reggelizni, de ez most kihagyhatatlan volt. Nem volt nagy durranás a
reggeli, de kezdésnek jó volt. Tipikus amerikai reggeli, kávé tejjel,
narancslé, pirítós, jam, vaj, kakaó. Volt a padlástérben egy amerikai csoport,
azok nem annyira értették a korai zenés ébresztést, de a reggeli láttán, és a
pirítós illatát érezvén megenyhültek kicsit. Az újszerű üzletpolitikáról csak
egy mondatot. Maga a szállás 5 euró, ami ugye nem mondható soknak, a vacsora 7,
a reggeli 3 euró. Ezek sem horribilis összegek. Senkitől nem kérdezték meg, előre, hogy akarja-e ezeket a szolgáltatásokat. Fizetni csak reggel,
távozáskor kellett. De olyan hangulatot csináltak este is a vacsorához és
reggel is, hogy senki nem hagyta ki. 24-en aludtunk az albergueben és mindenki
vacsorázott, majd reggel reggelizett és a végén fizetett. Nekem 15 eurót
kellett volna fizetnem, de szíves-örömest adtam 20 eurót egy ilyen komplex
szolgáltatásért. És nem azért mert gazdag vagyok, hanem mert szívvel-lélekkel
csinálták, amit csináltak és nem a lehúzást éreztem. Mellesleg a vacsora az
isteni, amellett egyszerű volt és 4 fogás. Ismétlem: 7 euróért. Az első fogás
répaleves, ami magában akár undorító is lehetne egyesek számára, de ez olyan
finom volt, hogy 3-szor szedtem. Én még ilyen finomat életemben nem ettem.
Vegyes saláta követte, tonhallal és mindenféle zöldséggel olivaolajjal nyakon öntve.
Majd valami olasz carbonara tészta és desszertnek, puding. Mindenki meg volt
elégedve a kajával, pedig a társaság fele nem akart itt kajálni. Nem rossz
üzleti elgondolás és hát persze megvalósítás.
A reggeli után ½ 7-kor
indultam és bár nem kellett rohannom, de azért tempóztam rendesen. Nagyon
jólesett a gyors haladás, tele voltam vitalitással. A mai napra kb. 30 km volt
betervezve és hát az utolsó komoly hegy és hágó leküzdése a Camino során.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de bíztam a már megszerezett erőnlétben és
tapasztalatban. Nem is volt gond. Bő egy óra alatt felértem La Fababa és kb.
még egy óra kellett, hogy O Cebreiroba felérjek. 660 m-ről feljutottam 1300
m-re, jó rendes erőltetett menetben, mint mondtam nem azért mert siettem, hanem
mert jól esett. Az idő kellemes hűvös volt, persze én ezt csak abból éreztem,
hogy a ruhám folyamatosan gőzölgött. Jó kiránduló idő volt. Egész nap hűvös,
borongós. 9-kor megcsináltam a 2. zokni cserét, ittam egy kávét, pihegtem egy
kicsit és neki vágtam a maradék 100 m emelkedőnek. Voltak izgalmas szakaszok.
Az egész napra az volt a jellemző, hogy erős emelkedők majd intenzív lejtők,
hogy legyen honnan újra felkapaszkodni.
A nehézségek ellenére
nagyon bírtam élvezni a tájat. Mintha Svájcban lettem volna. A szépségét
tekintve lehet, hogy vetekedett az 1. nap pireneusi tájaival. Csináltam is jó
néhány fotót. Élvezzétek a látványt, bár a fénykép csak a töredékét képes
visszaadni annak amit én átéltem. A lejtős szakasz néhol egész kellemes volt,
de néhol igen be kellett húzni a féket, kímélendő a térd és társai.
Úgy terveztem, hogy 2
körül érek Triacastellába, persze jó tempós ütemben. Fönt a hegyekben nagyon
sok apró, valamikori falucskát lehetett látni. 3-4-5 ház, néhány istálló, és
más semmi, persze az igen erős trágyaszagon és tehéntrágyán túl. Fronfia egy
picivel nagyobb település volt, még egy zarándok „mentsvár” is volt benne BÁR
formájában. Gondolkodtam egy pillanatra, hogy meg kellene állni, mert a reggeli
már igen a feledés és emésztés homályába süllyedt, de nem akartam megtörni a
lendületem. Ekkor kb. dél lehetett és úgy okoskodtam, hogy 2 órán belül
megérkezem. Döntöttem, nem állok meg. De ahogy a kajára gondoltam csak jó lett
volna valami pár falatot bekapni. Azon morfondíroztam, hogy lehet, hogy mégis
csak meg kellett volna állni, miközben kerülgettem a nagyobb tehéncsapdákat,
amikor láttam egy igen-igen idős nénit az út szélén. Valami volt a kezében,
amikor odaértem akkor levette a ruhát egy tányérról és palacsintával kínált. Megkérdezte,
hogy honnan vagyok? Idézem: „Iglise, Alemannye, Italo?” Mondtam, hogy Úngria.
Ekkor azt mondja nekem a spanyol nénike: PALACSINTA! Így magyarul. És már
szórja is rá a kristálycukrot és hajtja 4-be, ahogy azt a lekvárosnál illik.
Azt hiszem ilyen jól még palacsinta nem esett, mint ez ropogós kristálycukros
palacsinta. Gyorsan adtam neki 1 eurót, bár nem kért semmit. De örömmel adtam,
ő örömmel elfogadta, én boldogan ropogtattam a kristálycukrot. Amúgy a
tésztának remek íze volt. Százszor jobb volt, mint a strandokon szokott lenni.
Csak ott nem fizet az ember, önként dalolva 300 Ft-os egy sima palacsintáért.
Tudom, hogy ezt sokan valami csodaként élnék meg, én mivel csak ilyen földhöz
ragadt vagyok kb. 1 óráig ezen nevettem, hogy milyen jó üzleti érzéke van a
nénikének. Itt több száz zarándok elhalad, mindenkinek a fantáziájára bízom,
hogy mekkora bevétele lehet a néninek. Nekem pont jól jött. Pont ott, pont
akkor! Ki is tartott a délutáni estebédig. A koreai csapatot a célvárosban
abban az utcában értem utol, ahol az aktuális alberguet kinéztem. Tehát megint
közös kajálás volt. Elég egyszerű, de nagyszerű ételeket csinálnak. Nagyon sok
zöldséggel, paprikával, mindegy, hogy tészta vagy rizs. Kevés hús van benne, de
az ízét azért megadja. És rettentően olcsó. 8-10 eurós összegből 4-5 főnek
simán meg van a kaja. Egyszer volt, hogy 5 euróba került, amikor szétdobtuk az
összeget.
Az albergue elég
kellemes volt, 9 € volt egy éjszaka, de volt internet, WIFI, kényelmes, 8 ágyas
szobák, szóval teljesen jó volt. Mivel már napok óta el voltam szigetelve az
internettől ezért volt mit bepótolnom, így jó későn is feküdtem le.
|
