A hajnal úgy kezdődött,
ahogy terveztem. Gyönyörű hajnal - millió csillaggal, ¼ 6-os kelés, ¾ 6-os
indulás, egy szál pólóban (mármint felül). Ahogy beértem az alvó erdőbe, azért
jóval hűvösebb volt, de még elviselhető.
Mára csak laza 20 km
volt a tervezett távolság. Mehettem volna ma 30-at, vagy 35-öt, de akkor mit
csinálok holnap délelőtt. Jó ez így. Többször megálltam, pihentem, és nevettem
azokon, akik rohantak, mintha kergetnék őket. Meg-megkérdeztem őket, hogy ma be
akarnak érni Santiagoba? De mindenki tagadott. Volt egy idős ember, szinte
futott, ha nem akarom megsérteni, akkor azt mondom, hogy mulatságos volt. A mai nap képei számomra: 
Az útikönyv szerint
csak kb. a 10-11 km magasságában volt valami táplálékfeltöltő hely. De a
legnagyobb meglepetésemre és örömömre kb. a 7-8. km felvillantak a piros
székek. A legjobbkor. 3 lépésre jártam a bártól, amikor Holle anyó kiöntötte a
reggeli lábvizét. Egy pillanat alatt olyan zuhi kerekedett, hogy csak az a 3
méter és a fürge lábam mentett meg a bőrig ázástól. Akik mögöttem jöttek 50
méterrel azok az alsógatyáig eláztak. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan
ment. 5 perc sem volt. Ennek ellenére bőségesen hagytam időt, hogy hátha lesz
még folytatás. Ez idő alatt bőségesen megreggeliztem, hogy estig már ne legyen
gondom ilyesmire. És hát felkészülvén az esetleges folytatásra, ami a felhőkből
simán kinézett, felvettem az esőkabátot és az esőzsákot felhúztam a
hátizsákomra.
De csak egyszer kellett
eldugnom a fényképezőt, azt is csak néhány percre. Bár, sokat ma nem
használtam, nekem ez a mai táj is jellegtelen volt egy kicsit. Lehet, hogy el
vagyok kényeztetve ezen a téren? Sok szépet láttam már! Lehet, hogy túl sokat?
De hát lehet ebből túl sok? A tervezett időben déli 12-kor érkeztem meg a
kiválasztott alberguebe és nagyon meg vagyok elégedve vele. Elég nagyok az
ágyak, masszívak, tudok az alsó ágyon aludni mert fel tudok ülni. Fontos
szempont. Nagyon kulturált, tényleg. Az ágyból működik a WIFI! Befutottak más
magyarok is. Albergue Porta de Santiago a neve, ajánlom mindenkinek ha jól
akarja magát érezni és ki akarja pihenni az út fáradalmait. 10 euró 1 éjszaka.
Lehet, hogy a másik, az önkormányzati 2 fabatkával olcsóbb, de nekem megéri.
Mivel ma sem rohantam
ezért 4-szer is megálltam, pihenni, na nem azért mert nagyon kivett volna
belőlem minden erőt a mai nap, hanem mert jólesett! Az albergue is csak 12-kor
nyitott, akkor meg miért ne álljak meg, ha reggel el tudtam időben indulni. Ma
nem nagyon kellett néznem a sárga nyilakat – persze a reggeli nyugalmas
időszakot leszámítva, mert 10 méterenként volt egy zarándok. Mintha legalább is
pénzt osztanának Santiagoban. Pedig csak egy oklevelet, hogy megtetted ezt az
utat, ki közelebbről, ki távolabbról!
Nagyon kíváncsi vagyok,
hogy milyen lesz a hangulat holnap a városban. Őszintén szólva, kicsit tartok
tőle, hogy bazári lesz a sok gagyizarándoktól, de nem akarok előre ítélkezni.
Majd ott! Ma többször is a Luther c. filmből az a jelenet jutott az eszembe,
amikor Luther eljut Rómába egy zarándokcsoporttal és ott felkapaszkodik valami
magas helyre, ahol pénzért osztják a bűnbocsátó cédulákat, visszanéz a „lenti”
tömegre és szerintem akkor világosodik meg, hogy miként és miért működik az
egyház, mint világcég. Ha valaki nem látta, akkor érdemes megnézni, amúgy
történetileg is elég jó a film. Szóval vannak ilyen előfélelmeim. De mindegy és
nem is az egyház miatt, vagy valami megvilágosodás miatt, hanem az élményért
jöttem, a gyaloglásért, a tájért, az emberekért. A tapasztalásért. Abból meg
volt bőven! És nagyon kíváncsi leszek a Finisterráig, Muxiáig tartó 4 napra.
Gondolom ott nagyságrendekkel kevesebben fogunk gyalogolni, de nem fogok
zokogni emiatt!
Holnap ha megérkezem a
szent zarándokhelyhez, akkor néhány fohászt elmondok majd néhány emberért,
hátha segít nekik. „Ártani nem használ!” Ezt a szólást loptam, de majd holnap
meggyónom!
Még az alberguehez
akartam annyit mondani, hogy egész nap nagyon kellemes zene szól,
légkondícionált és mindenkinek van egy kis zárható szekrénye az értékei
számára. Bár eddig nem volt semmi lopás, vagy hasonló inzultus. Mindenki ott
hagyja a töltőhelyen a telefonját és más egyéb kütyüjeit. Remélem, hogy nem
kiabálom el és holnap sem lesz semmi negatív tapasztalatom. A megérkezéskor
mindenki kapott egy Santiago térképet. Apróság, de jólesik az emberfiának.
Tegnap este kerestünk
egy éttermet, ahol zarándok menüt tudtunk volna enni. Nem volt ilyen hely.
Feldühödtünk és mérgünkben bementünk egy közértbe és bevásároltunk fejenként
5-6 euróért (persze borral együtt) és 15 perc alatt olyan kaját rittyentettünk,
hogy csak na! Virsli, saláták, paradicsom, sajt, olívabogyó. A németek a
csodájára jártak. Hozzáteszem, hogy az én feladatom kimerült a virsli
főzésében. Zöldségek elkészítésében tekintetében a lányok felülmúlhatatlanok
számomra.
A holnapi napra maradt
20 km, azt már röhögve, nevetve meg lehet tenni. Még meg kell néznem, hogy
kellene megszállni.
Mára ennyi, holnap
remélem tudok jelentkezni!
A képek:
https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5749097307229237121
|
