5-kor kelés, majd száraz ruha ellenőrzés. Nem száradtak meg. Az egy dolog, hogy az enyém nem, nekem volt másik ruhám, de Anna egyetlen hosszúnadrágja és pulcsija is vizes maradt. Mondjuk nem is értem, hogy lehet 1 hosszú cuccal eljönni, de hát ez nem az én gondolkodásom. Az én hosszú nadrágom rendben volt, csak a pólóim maradtak vizesek, meg a zoknik, de volt másik, így vizesen beraktam a hátizsákba. Annának meg kölcsön adtam a váltás nadrágom, és pulcsim. Szerintetek, hogy nézett ki, a kb. 155-160 cm-es magasságú nő az én 10 személyes katonai sátorméretű gúnyámban? Hónaljban sem szorította, de nem fázott!

Ekkor még nem tudtuk, hogy ez lesz a legkisebb problémánk. A faluból az elégtelen jelzések miatt csak nehezen találtunk ki, akkor sem a zarándok útvonalon, hanem a biztos aszfalton, ami majd valamikor keresztezi a sárganyilas utat. Kisebb töketlenkedés és útkeresés után már jó irányba is haladtunk egy angol nő társaságában, akinek még lámpája sem volt. 1 óra alatt elértük a sárga nyilakat is és ekkor már sínen voltunk. Itt kellett végleg döntenünk, hogy Finisterra vagy Muxia legyen-e a cél. Az eddig eljutott zarándokok nagy része balra megy általában Finisterreba, én úgy döntöttem, hogy jobbra tartok Muxiába és majd Finisterra lesz a végállomás, mint a föld vége, a világ vége! (Finis Terrea) Ahogy tartották ezt az ókorban. Így stílszerű!

Tehát jobbra tartás volt és a mai napra tervezett 32-33 km-ből már megvolt kb. 5-6 km. Már csak alig volt hátra! J

Ekkor már fel kellett tenni a zsákra az esővédő huzatot, mert igen kezdett szemerkélni. 9 km-nél találtunk egy nyitva lévő bárt, ahol rendesen bereggeliztem, időközben kőkeményen elkezdett zuhogni, tehát esőfelszerelés elő és hajrá! A táj kedves volt és nedves. Zuhogott egész addig amíg Muxiát, meg nem láttam. Akkor abbahagyta. Tényleg szép volt az útvonal, ha laza napsütés lett volna, akkor még jobban élvezem. De mára ezt dobta a gép. Az esőkabát és nadrág a vizet valóban nem engedte be, de a párát sem ki! Csupa víz voltam, kívül-belül.

A bakancs elég jól bírta addig a pontig, amíg egy sűrű növényzetes mezőn kellett átmenni. Na, itt átszakadt a gát, a goretex rész átázott, és még volt hátra vagy 2 óra. Éreztem és „élveztem” a vízben tocsogást. De menni kellett. Muxia előtt megszabadultam az esős felszereléstől, de mindenem csupa víz volt. A pólókat le, a csupasz felsőtestre a pulcsi, ami eddig tartalékot képezett, fel. A nadrág cserével nem bajlódtam, már közel volt a szállás.

Délután 5-re egész klassz idő lett, bár fújt a szél rendesen. Ekkor tudtam néhány nagyon jó fotót készíteni. Élveztem ezt a részét. Nagyon hangulatos az óceán part, igazán kedvelem. A látvány, a hangok, a tenger morajlása, a sirályok visongása, a víz illata, így együtt nagyon élvezetes. A fényképek csak egy pici részét tudják közvetíteni.

Közértes vásárlás és vacsora, kenyér, sonka, oliva, paradicsom és egy kis bor. A nehéz délelőtt után kellemes délután volt és csodálatos esti fényképezés (most itt az estén a 9 órát értsd, 10 után még nappali világosság van), korai lefekvés. 

Fényképek:

https://plus.google.com/u/0/photos/106590437236988503235/albums/5750908352537245729