Ma nagyon keveset jöttem – úgy döntöttem, kicsit pihenősre veszem a figurát.
Elkezdődött az emelkedős szakasz – de persze még nem vészes, de azért már emelkedik. Az 1800 méteres csúcsmagasság azért már izgalmas lesz. Nem is felfelé, hanem a csúcsot követő hirtelen ereszkedést nem fogja szeretni a térdem. Egy kicsit tartok tőle.
A mai nap laza folytatása volt a tegnap este befejezettnek – semmi változás, reggeli felhőkbe burkolózó hegyormok, kristálytiszta levegő, vakító napsütés és a részemről andalgó – térdkímélő gyaloglás, remek hangulatban. Reggel még a fogadóban csináltam néhány fotót a több száz éves falakról.
Egy kiserdő közepén találtam egy emlékhelyet – nem hiszem, hogy temető volt, bár fejfák voltak, szép sorban – az I. Világháborúban elesett katonák emlékére. Semmi pompa, cicoma, de mégis emlékeznek név szerint a 100 éve kitört értelmetlen háború áldozataira. Több templom kertben is megfigyeltem már ezt. Elgondolkodtató volt.
Sautens kicsit kiesik a Szent Jakab út fő sodrából, egy alternatív út része, de nagyon szép környezetben van a falu. Ez már olyan Svájcos. Csináltam erről is néhány fotót – remélem tetszik majd. Én odavagyok ezért a tájért. Sokat gondolkodtam már azon, hogy miért szeretem én ennyire a hegyeket? Az Alföldön nőttem fel – a Mátrát is csak nagyon tiszta időben és csak homályosan láttuk néha – így gyermekkoromban egy-egy kirándulást, nyaralást kivéve nekem kimaradt a hegy – mint élmény. Az általános iskolai földrajztanárnőm Deli Mária mutatott néhány diasort az ő saját utazásairól – persze nem az Alpokban utazgatott akkor, csak a keleti blokkban. Emlékszem egy olyan képsorra, amit az akkori Jugoszláviában készített a vonat ablakából és az ott akkor engem megfogott. Ez volt az első, amikor világot akart
...
Tovább »
