Reggel már 7-kor elindultam, a reggelire nem kellett várnom, mert az nem volt benne a szoba árában, de nem okozott gondot, mert úgy voltam vele, hogy valami „bót”-ot csak találok útközben. 
Elég frissnek mutatkozott az idő, gyorsan felül kellett vizsgálnom a reggeli öltözetem és megerősíteni a hosszú ujjú pólómmal. Az éjszaka igen jelentős eső eshetett, párosulva némi széllel. De az ütemes menettempóm miatt elviselhető volt az időjárás. És ahogy múlt az idő, a hőmérséklet kezdett kellemessé válni. Ez a tóparti táj, részben hasonlított a Balaton parti képhez – agyonzsúfoltság nélkül. Víztiszta a víz, rengeteg vitorlás, kikötő és étterem. Fürdésre alkalmas helyet, kialakított partszakaszt viszont nem sokat láttam. Csináltam itt is néhány fotót.
Az első faluban – egy korán nyitó pékségben gyorsan ittam egy életmentő kávét, és a tegnap már jól bevált süteményből is ettem egyet. Nem tudtam, mikor leszek bolt közelében és az esti szegényes zarándokmenüm (alma-kenyér) már rég felszívódott. A következő faluban azonban találtam egy boltot, ahol bőséges reggelit vettem és némi tartalék almát, kenyeret – gondolván a ma estére, hátha csak ez jut majd! Ha ez a kettő van nálam, akkor nagy gond nem lehet. Mentem tovább, fényképezgetve és gyönyörködve a tájban. Szép lassan beértem Thun városába, ami ahhoz képest, hogy milyen kicsinek képzeltem (mindig csak egy pici szeletét látom) elég nagy volt és igen pezsgő hangulatot mutatott. Tetszett. A kifelé vezető utat felülbíráltam, találtam egy rövidebbet, de lehet, hogy nehezebbet. Ezt előre nem tudtam, de később egy-egy dombmászásnál kiderült. Néhány falvon áthaladtam, olyan helyeken is jártam, ahol még jakabos zarándokot sohasem láttak. Jól alkalmaztam a bringaútvonalakat, bár a km számok néha megtévesztőek voltak. Lassan elértem Riggisbergig, ahol látván egy Migros boltot (a másik nagy áruházlánc Svájcban a Coop mellett), iszonyatosan megkívántam a csokit és a tonikot. Usgyi be – és 2 perc múlva már a lépcsőn ülve toltam be a Toblerone csokit és a tonikot – mint valami rosszcsont gyerek. Eszembe jutott a 29,5 évvel ezelőtt megvett és egy hétig beosztott első Toblerone. Mekkora szám volt az akkor, most meg 3 perc alatt eltüntettem. Újult energiával vágtam neki a nap utolsó szakaszának – szerettem volna elérni Schwarzenburgig. Továbbra is elhagyva a jelölt utat mentem, de most már a főútvonalat követve. A végcél előtt 4 km-rel megpihentem és igen nehezemre esett az újbóli elindulás. Úgy éreztem, hogy kezdek fáradni, amin annyira nem csodálkoztam, mert közel voltam már a 45 km-hez és volt néhány izgis domb ma. Beérkeztem a városba – az egyik hotelben kicsit magas árat kértek a szobáért, de nagyon készségesen és kedvesen útbaigazítottak, hogy hol tudok olcsóbban bérelni. Sőt, telefonon fel is hívták nekem őket. Pár száz métert kellett csak mennem és tényleg nyitott ajtóval és nyitott szívvel fogadtak Peter és Suzy Christen  a Zelgweg 34-ben. Nagyon barátságosak, kedvesek voltak. A szoba kiváló, az ára megfelelő. Meghívtak egy pohár nagyon finom borra. Kiderült, hogy Peterrel közös volt a szakmánk – volt beszédtéma, rendesen. Elmesélték a magyarországi látogatásaikat, fényképeket mutattak, kávészámlákat, hotelszámlák, stb. Minden le volt fűzve – könyvekbe. nem kis munka. Aranyosak voltak nagyon. 
Időben mentem aludni, mert azért ma majdnem megvolt az 50 km. De még nem.