Sokáig pihentem, későn indultam, nem rohantam. A reggeli első kávémat egy vasútállomáson ittam meg, majd röviddel ezután találtam egy Migrost is, ahol bevásároltam és ott helyben meg is reggeliztem, ebédeltem. Lassan szedelődzködtem, nem nagyon volt ma kedvem gyalogolni. Tudtam, hogy rövid nap lesz és hamar odaérek Moudonba. Már ekkor eldöntöttem, hogy nem megyek tovább, mert a következő lehetséges megálló az még +21 km lett volna. És ugye elhatároztam, hogy pihenős napot tartok. Szép lankás tájakon haladtam, apró falvakban pihengettem, ittam, lábat ápoltam. Részben a kijelölt úton haladtam, de volt ahol eltértem. Egyszer ennek az lett a következménye, hogy a folyócskán gázlót kellett keresnem, mert előttem sziklafal keletkezett. Persze nem most – hanem sok-sok évvel ezelőtt. Szerencsére találtam is. Még jó, hogy nem volt magasabb a vízállás. Így kövekről kövekre ugrálva átjutottam. Nagyon vigyáznom kellett a súlypontra, mert a zsák azért vicces tud lenni. Megúsztam. Mármint nem szó szerint. Innentől kezdve párhuzamosan haladtam a folyóval, amelynek a másik oldalára hamarosan becsatlakozott a jelölt út is. Moudonba beérve (nem egy komoly hely – egy-két öreg épületet leszámítva) kerestem egy szálláshelyet és elég hamar pihenőre fogtam a dolgot. Utolértem magam a blog írásával, ápolgattam megfáradt lábaim és pihentem. A mi nap nem is volt egész csak egy fél, de jól esett, hogy megtehettem. Nem vagyok késésben (nincs is mihez képest késnem), az elmúlt napokban nagyon jól haladtam. Ha így folytatom, akkor legkésőbb hétfőn már határt lépek. Rövid nap – rövid írás!