Reggel az első, a fejemtől kb. 3 méterre átrobogó gyorsvonat ébresztett. Az egész üvegkalitka remegett. Hajnal 2-ig igen nagy forgalom volt, mind jövő-menő vonatok, mind nem nagyon szomjas fiatalok tekintetében. Az elalvás amúgy sem ment könnyen, mert igen kényelmetlen volt a fekhely – de azért 2 után csak legyűrt a fáradtság és az 53 km. Reggel 5-ig csak óránként 1-2-szer ébredtem fel. Jó hosszú volt a nap, a lábaim rángatóztak is rendesen az éjszaka folyamán, de reggelre kicsit kipihenték magukat.

Elég időben elindultam, becéloztam a kikötőt. 3 okból is! Napfelkelte fotózása, talán egy kávé, és tisztálkodás. Az első megvolt. Sikerült néhány jó fotót készítenem. Remélem hamarosan közzé tudom tenni is. Ez az internettelenség elég elkeserítő. A kávéhoz még túl korán volt. Így ébresztőnek ott volt a tisztálkodáshoz használt hidegvíz. Sikerült majdnem teljesen a fürdés. Mivel egy nyílt csapnál történt a parton – bár senki nem volt ilyen korai órában – azért közszemérmet nem sértettem. De felfrissültem és megtisztultam. Indulhattam tovább a tó partján Genf felé. Reggel az első információm az volt, hogy Genf csak 30 km. Csaaak?! Akkor ma még lehet, hogy határt is lépek. Genftől a francia határ még 8 km. Kikötő – kikötő után – szebbnél szebb látvány az ébredező tóról, a szemközti hegyek párába burkolóztak, de azért szép volt. Mivel vasárnap volt – sok boltra nem számíthattam – csak valami étterem jöhetett szóba. Az meg itt nem olcsó – a kikötőkben. De 1 óra körül már kopogtak a szemeim – így a nem sűrűn előforduló éttermek egyikébe bementem. Nagyon jó volt összeállítva a menü igaz, ennek az ára még a fribourgét is felülmúlta. De nagyon finom volt. Ez volt az utolsó étkezésem Svájcban ezen az úton. Bónuszként, amikor végeztem – mivel ez egy kikötőben volt, le is zuhanyoztam. Benne volt az ebéd árában – úgy gondoltam. Felfrissülve vágtam neki a Genfbe tartó utolsó szakasznak. Délután 4-5 körül értem be ebbe az igazán nemzetközi városba. Vasárnaponként még jobban észreveszi az ember, hogy mennyire sokszínű a lakosság. Ilyenkor a különböző nemzetközi szervezetekben szolgáló diplomaták, tisztviselők családtagjaikkal együtt a szabadban vannak. Még nagyobb volt a forgatag, mint Lausanneban. Érdekes, hogy mennyire tisztelik itt Wilson (egykori amerikai) elnököt. Az ő javaslatára tették ide a Népszövetség európai székhelyét ebbe az akkor még álmoska kis üdülővárosba, ahol ő annak idején sokat nyaralt a családjával. A legnagyobb szálloda is az ő nevét viseli. A mindenki által ilyenkor kötelezően megnézendő dolgokat kihagytam, már annyiszor láttam őket, hogy most nem volt kedvem hátizsákkal kitérőket tenni. Végigmentem a tó partján, egész a Virágóráig, majd a St. Pierre katedrálisát néztem meg. Innen indult a jelzés a határig. Minden elismerésem a svájciaké a jelöléseket tekintve – amúgy is, de itt genfben valami fantasztikus módon volt jelölve a kivezető szakasz. Nagyon nagy élet volt ma Genfben. Én még ennyi embert nem láttam. Rengeteg rendezvény, buli volt a városban. És felfedeztem olyan városrészeit, amiről eddig nem is tudtam. Nagyon hangulatos volt és nekem inkább spanyol hangulatot árasztott, mint svájcit. Az egyik bulizós utcában ráadásul sangriát is árultak. Elcsábultam. És a pohár is nagyon jó, amit adtak hozzá – pont ilyet képzeltem el, hogy ne kelljen mindig elővenni az üveget, ha kúthoz érek. Be is iktattam a felszerelések közé. A kifelé vezető szakasz második felében többen megállítottak és érdeklődtek, hogy meddig megyek? Érdeklődőek voltak az emberek, volt aki csak az emeleti ablakból kívánt jó utat. A határ az csak jelképes volt. Tipikus zöldhatár. A svájci Szent Jakab út elköszönt tőlem és a francia üdvözölt. Továbbra is remekül volt jelölve az út. Ettől a szakasztól kicsit féltem, mert most vakon repültem. Könyvet nem tudtam venni, térképem nem volt – maradt csak a jelzés. Ami persze elég volt, de előre nem tudtam, hogy mire számítsak. A határtól még kb. 4-5 km-t kellett jönnöm, hogy valami olyan települést találjak, ahol volt esélyem olyan helyre, ahol meghúzhattam magam. Neydens volt ez a település. Nagyon megörültem, mert itt volt egy kemping is, ami kimondottan zarándokokat is fogadott. Este 7-ig. Én meg kb. 10-kor estem be – illetve pattantam le az ajtóról. Esélyem nem volt. Megvizsgáltam a közvetlen környéket, hogy hol találok egy zugot? A kemping főépületének szuterénjének részben fedett előterét ítéltem a legjobbnak. Vastag gumiszőnyeg, ha szerencsém van, pont nem ver be az eső és ide reggelig senki nem akar majd lejönni. Kényelmesen elhelyezkedtem és szép lassan éjfél körül el is aludtam. Nem is tudom, pontosan hány kilométert jöttem, de valahol 45 és 48 között lehetett. Az utolsó néhány kilométert már nem szerettem, nagyon vacak, gördülős, kavicsos volt és rendesen emelkedős. A határtól idáig nem szerettem szakasz volt. De ez is hozzátartozik. 
Összességében Svájcot élveztem. Mindössze 11 nap alatt leküzdöttem. Álmomban sem mertem gondolni. Az előzetes számítgatás szerint 16-18 napot terveztem erre az országra. De a második fele sokkal könnyebb volt a terepviszonyok miatt. A szálláshelyzet nem volt egyszerű, így ha nem találtam semmit, akkor inkább továbbmentem, így sikeredett a 45-53 km közötti szakaszok nagy része. Valahol most járhatok 1500. kilométernél.