A reggeli 8-kor volt, a kívánságomnak megfelelő időben és összeállításban. Amit az előző este kértem reggelire az mind az asztalon volt. Tiszta fényűzés. Érdekes ez a kettősség. Néha csak alma, esetleg kenyérrel, néha fűúri étel. Szeretem az ilyen hektikusságot. Belefér. Ezért nem érzem gondnak, ha adott pillanatban kevesebb jut. Azt is el tudom fogadni, ha földön kell aludni, de azt is élvezem, ha finom 3-4 fogásos a kaja. A búcsú után lesétáltan Frangyba, ahol már volt közért is és egy turisztikai irodai is, ahol a régióról begyűjtöttem néhány információt, térképet. Kávézás, kellemes séta után eljutottam Seysselbe, ami egy kellemes régi városka képét mutatta. Csúnya felhők gyülekeztek, később esett is így meghúztam magam egy bárban, ahol elidőztem vagy 2 órát. Este 6 körül úgy gondoltam, hogy mivel túl fáradt még nem vagyok, ezért egy 13-15 km még belefér a mai napba. Az eső elvonult (gondoltam én) így elkezdtem a bandukolást. Többen felakartak venni ismét, de a legaranyosabb az volt, amikor az újra és újra nekiveselkedő eső miatt beálltam illetve ültem a fák alá, megállt, illetve visszafordult egy német úriember és elbeszélgettünk az El Caminoról. Ő is megjárta, minden évben egy-egy országnyit, tavaly végzett Spanyolországban. Aranyos volt a végén – egy komoly imát mondott értem, a céljaimért, a terveimért, az életemért. Megható volt. teljesen Vadidegen ember annyi szeretettel volt megáldva.
Azt terveztem, hogy 9 körül beérek Calozba, de a közel ¾ órás eső szünet miatt ez nem jöhetett létre. Ez egy ipari kisváros, hosszú és unalmas. Ekkor már minden zárva volt, még a vasútállomás is, így az előtte lévő, részben fedett helyen lévő padon húztam meg magam az éjszakára. Néhány kutya szaglászott csak meg és néhány motoros zavarta az elalvásomat. Igazából ma egy eseménytelen nap volt. Jól indult a nap –de a végére erős sarokfájás jelentkezett, kiújult a tavaszi sarokproblémám, így ma már változtattam a lábbelimen, szandálra, de nem segített.  
A holnapi nap jobb lesz!