A kemény, nem túl barátságos vas pad ellenére aránylag jól aludtam. Az éjszakai vonatok (nem volt túl sok) az épület túloldalán haladtak, így nem sokat zavartak. 6 körül ébredtem, összeszedtem magam és megpróbáltam kijutni a városból. A helyes irányt elsőre nem sikerült belőnöm, de eszembe jutott, hogy az este már sötétben csináltam egy fényképet egy városi térképről. Na, ettől megokosodtam. Nagy nehezen találtam egy kávézót, ahol egy kis kávét vettem magamhoz, majd elindultam a mai utamra. Viaskodtam magammal, hogy mennyi legyen ma a megteendő táv? 20 vagy 40 km? Attól tettem függővé, hogy az újra bakancsot viselő lábam mit reagál az éjszakai dunsztkötésre és a napi terhelésre. A sarkaim nagyon nem tetsző módon fájtak. A táj semmi extrát nem mutatott, hacsak nem a Rhone folyó melletti szakasz. Apró délies rendezettségű falvak, semmi eget rengető látvány. Belley városának a szélén találtam egy McDonald’s éttermet természetesen a wifi volt a lényeg. Jó sok nappal el voltam maradva a blog bejegyzéseket tekintve – elkezdtem eme mulasztásomat pótolni. Kisebb technikai problémák miatt ezt csak részben sikerült végrehajtanom. Amikor láttam, hogy ez nem fog összejönni, akkor elindultam a városka felé. Érdekes, de szépnek nem mondható város ez a Belley. Mondjuk 100 évvel ezelőtt igen hangulatos kis francia város lehetett, de ma jelentősen megkopott. Van egy katedrálisa és egy palotája, de ezek környéke sem valami megkapó. A sarkaim azt jelezték, hogy netovább! Ráadásul sötét felhők gyülekeztek – de végül ez csak vaklárma volt. Kerestem egy olcsónak tekinthető szállást – internettel és bevackoltam magam. Fürdés – mosás után laza 1 órás városnézés, néhány térkép beszerzése, vacsora és egy üveg igen finom bordeaux-i bor megvásárlása következett. Végre egy patikában találtam egy mérleget (nem patikamérleget – mert az mindenhol volt), ahol lemázsálhattam magam. Meglepő számokat mutatott a masina. Az indulás óta -16 kiló. Húúúú, nagyon örültem és velem örömködtek a patikusok is. Az első hónap után 10 kiló csúszott le, most még 25 nap alatt 6 kilo. És még nincs vége!

A bakancsom azonban már annyira elkopott a talpát illetően, hogy szerintem már attól fáj a lábam. Sürgős cserére szorul. Drága Keen bakancsom futott kb. 2500-3000 kilométert. Több sebből vérzett már, fölül is, de a legnagyobb probléma a sarok kopása és a kemény talp réteg elkopása volt. Már minden apró kavicsot éreztem benne. A közel-távolban sok esélyt nem láttam nagyobb város nagy túraboltjára, így itt kellett megoldanom ezt a kérdést. Szerencsére a város szélén van egy bevásárlóközpont, ahol nem várt módon egy elég nagy sportolt is volt. Az én csónakméretemben 6-7 féle túrabakancs volt. Kiválasztottam egyet, aminek az ára igencsak megdobta az egyéb kiadások rovatot. Bízom benne, hogy beválik. 100 km után már tudok majd nyilatkozni. Bár sok választásom nem lesz – akármilyen lesz is. Ezzel kell végig csinálnom a hátralévő kb. 1900 km-t. És külön jó, hogy otthon van két nagyon hasonló bakancsom, alig használtak. A következő nap megint a pihenésé lesz. Tanakodtam, hogy mit csináljak, de végül úgy döntöttem, hogy megjutalmazom magam egy laza nappal. Bepótolok minden elmaradásomat és felkészülök a következő szakaszra.