Reggel ½ 6-kor csörgött az ébresztőm. Gyorsan kivittem a cuccaimat a konyhába, hogy ne zavarjam a többieket és ott összecsomagoltam majd 6 körül elindultam. Teljesen elfelejtettem, hogy ma szombat van. Nekem ugyanolyan egyforma minden nap. Már persze abból a szempontból, hogy menni kell. De amúgy minden nap más és más – minden napnak meg van a szépsége és a gyötrelme is. De hát ezért csináljuk, nem? Otthon a karosszékben sokkal homogénebb lenne az egész hét, hónap. 
A városkából kifelé haladva ismét megerősödött bennem, hogy itt központi téma a zarándoklat. Szobrok, fafaragások, jól jelzett út, boltokban mindenhol ott a fésűskagyló. A város végén egy hatalmas zarándokszobor (fából) mutatja az irányt, hogy merre kell letérni az aszfalt útról. A táj az elég kellemes volt és az idő is kezdett felmelegedni. Már csak nyomait lehetett látni a tegnap esti kiadós, több órás esőnek. Ezen a magasságon már csak állattenyésztés folyik, az is nagyobb részt kint a szabadban, nem is nagyon láttam istállót, kivéve a fejőstehenek istállóját. A többiek ki vannak csapva a legelőre. Egészen más a mentalitás ezen a téren, mint pl. az Alpokban. Más a trágyakezelés, a kaszálás és egész más fajta tehenek, bikák vannak erre, mint mondjuk Svájcban.
Az első néhány apró települést magam mögött hagyva, végre elértem egy olyat ahol nyitva volt egy kocsma, ami egyben közért is volt. Nagy választék nem volt, de ennek is örültem. Vagdalthús konzerv és egy doboz sajt. A gyíkhúst jóízűen megettem a sok napos kenyérdarab felével, a sajtot elraktam holnapra, mert holnap vasárnap lesz, és kitudja mit hoz kajavételi szempontból. Jól megkávéztam. 
Délután elég hamar megérkeztem Saint Alban-sur-Limagnole nevű városkába. Közel 30 km-t nyomtam le, de mivel korán kezdtem, időben érkeztem. Végre találtam olyan szállást, ahol van internet és a szoba árában benne van a vacsora is és a holnapi reggeli. Persze ez nem 12 eurós szoba volt. A vacsorától nem voltam elhalva, eddig ez volt a leggyengébb menü amit francia földön  ettem ezen az úton. De a zarándok nem válogat hanem az utolsó morzsáig felfal mindent, főleg egy délelőtt elfogyasztott gyíkhús után.
A délután nagy része pihenéssel, internetezéssel telt, végre pótolhattam az elmaradásaimat.