Hajnalban megint arra ébredtem, hogy szakad az eső. A szobában sötét volt, mert a paletták teljes sötétséget adnak. Jó találmány. Amikor újra megébredtem, akkor már elmúlt 8 óra. Még jó, hogy 7-kor akartam kelni. A szobatársak is ekkor kezdtek mozgolódni. Gyors reggeli, tisztálkodás, pakolás és hamarosan úton is voltam.
Ma csak 28-30 km volt a terv, közbe iktatva egy régi várossal, várral. Egy darabig a folyó mentén vitt az út, ami önmagában is egy felüdítő látvány tud lenni. Ma nem nagyon tudtam ezt fotózni, mert hol esett, hol nem, így a fotómasina nem nagyon dolgozott reggel. Később megmaradt az időjárás hektikussága, kb. 10-szer áztam el, hol jobban, hol kevésbé, de azért sikerült néhány fotót is készítenem.
Az egész napom az ég figyelésével telt. Szikrázó napsütés, majd valahonnan, valami kóbor felhőből 3 perc intenzív eső, majd kezdődik minden elölről. Szerencsémre soha nem nyílt szakaszon kapott el, így nagy gond nem származott ebből. 
Estaing városába egy nem túl régi, de hangulatában régies hídon lehet kitérni a GR 65-ös útról – vagy betérni. Nem mondok újságot, hogy a város igen régi. Erről beszéljenek helyettem a fényképek. Délben értem ide és igen kellemes harangjáték szólt! Hogy az én tiszteletemre? Nem tudom, de szép volt! Sajnos a várba nem tudtam bemenni, mert ebédszünet volt. Nem akartam az ebédeléssel sok időt eltölteni, mert ahová igyekeztem nem volt sok szállás lehetőség, így időben oda akartam érni. Ezért csak egy melegszendvicset dobtam be egy kávéval, vettem egy darab kenyeret és nekivágtam a maradék 16 km-nek. Igen változatos volt a terep. Volt egy 3-400 méter magasság, ahová fel kellett kapaszkodni, nehezítésként ott volt a már ecsetelt esőzés. De csak felértem a pukli tetejére. Már csak 8 km volt hátra és már igen éhes voltam. A következő esőrohamnál beálltam a nagy fá ... Tovább »

Reggel a hét órai harangszóra ébredtem. Mivel ½ 8-tól volt reggeli ezért nagyon nem kapkodott a két belga szobatársam sem. Gyorsan csináltam néhány fotót a nyitva lévő szobában, a berendezésről, a hangulatáról. Nekem nagyon bejön az ilyen hangulatú szoba. Ez az időutazás a kedvencem. Ma reggel jöttem rá, hogy honnan a füstös kandallószag. A gerendák vannak erősen átitatva a több évszázados füsttel – ami kiírthatatlanul érezteti még a mai nap is azt, hogy milyen füstszagban éltek elődeink. Persze akkor sokkal hatványozottabban érezhették, mert mindennap használták a kandallót főzésre és fűtésre. És télen a konyha lehetett a legmelegebb helyiség a házban. Itt a nagyobb szobákban is volt fűtési lehetőség, ami nem minden házra volt anno jellemző.
A reggeli a szokásos franciás volt, de szerencsére kiegészült egy kis piskóta darabbal és egy joghurttal. Délig elég jól ki is bírtam vele. Közel 1/2 9 volt amikor elindultam a mai nem túl hosszúra tervezett utamra. Hajnalban már egyszer felébredtem arra, hogy zuhog az eső. Hová lett a tegnap esti biztató napsütés? Reggel nyoma sem volt, de szerencsére napközben többször rám mosolygott a napsugár. Persze előtte mindig megáztam. Nem nagyon, csak annyira, hogy felöltözzek, majd levetkőzzek. Egész nap ez ment.
Kicsit módosítottam a mai ajánlott útvonalon, mert szerettem volna 1-2 kisebb, de érdekesnek tűnő települést megnézni. Szerencsére a Rother útikönyv elég jó térképpel rendelkezik, így bátran módosíthattam. Ezekkel a kitérőkkel 6-7 km-rel növeltem meg a napi mennyiséget, de nagyon nem bántam meg.
Maga a táj is szép volt (bár a tegnap délelőttit nem közelítette meg), de amikor beértem Castelnau de Mandeillesbe, már tudtam, hogy ma már megérte felkelnem. Először is megebédeltem, jó alaposan, nagyon finomat, teljesen jó áron. Előétel: sárgadinnye, igazi f ... Tovább »