Egész éjjel hallgattam az eső újabb és újabb rohamait a tetőtérben elhelyezett hálóhely ablakán. Sok jót nem mutatott a dolog. 7-kor volt a komoly reggeli ezért ½ 7-kor kikászálódtam az ágyból és lecuccoltam a földszintre, tudtam, hogy sokáig nem húzhatom az indulást. Az eredeti terv mára kb. 40 km volt, de már ekkor módosítottam. Az első komolyabb megálló 16-17 km-re van, ez lett a mai terv. Tudom, hogy ez csak fél táv, de ahogy esett az eső, elegendőnek találtam. A pékségben vettem egy darab kenyeret – biztos, ami biztos alapon. Nagyon sajnáltam, hogy ennyire szakadt az eső és nem tudtam fényképezni – a gép a hátizsák legszárazabb rekeszében pihent egész úton. A táj az már-már felért a svájci tájak szépségével. Csak más volt. Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy ide vissza kell jönni. 1300 méter körül jártam és mindenhol legelő, sok évszázados kőfalakkal elválasztva egymástól, marhacsordák, ki tudja hány éves kőitatók, lapályos vízfolyásokkal teli rétek. Ez a táj kb. 600 éve is így nézett ki, leszámítva az aszfalt utat. Amikor beértem Aubracba, ami igazából nem is település csak egy régi uradalom köré épült néhány ház – mintha megállt volna az idő valamikor. Nagyon zuhogott, így esélyem nem volt fényképezni. Fáztam is már, mert a szél is rákezdett rendesen, így betértem egy kis hotel éttermébe, száraz ruhát vettem, ittam egy kávét majd egy jó forró teát. Egy darabig elücsörögtem itt, de azért tovább kellett állnom. Ekkor már mérséklődött az eső intenzitása. Már csak esett és nem zuhogott. Még 8 km volt hátra a csökkentett távból és nem telt bele bő másfél óra és megérkeztem St. Chély-d’-Aubrac faluba. 
Elég sok zarándokszállás, hotel, étterem van itt. Kiválasztottam egy ósdi lakóházban, inkább lakótoronyban lévőt, ami jó választásnak tűnik. A torony padlásterében van a zarándo ... Tovább »

Reggel kicsit nehezen ébredtem, sok kedvem nem volt a mai naphoz, de összeszedtem magam. 7-től volt reggeli – nem biztos, hogy megérte rá várni, olyan lazán gyenge volt. Mindegy, valami volt, kibírtam vele az első komolyabb városkáig. Olyan, nem tudom milyen idő volt reggel, melegen öltöztem, majd az első kaptatók után mivel a nap is rásegített, vetkőztem. Ez az öltözködés végig kísért egész nap. Valahogy nem tudtam eltalálni a megfelelő réteget. Vagy túl változékony volt az idő. Függött az aktuális magasságtól is, hogy milyen volt a hőérzetem. 900 és 1300 méter között váltakozott a tengerszint feletti magasság.
Közel 15 km-re volt az első valamirevaló város, addig csak pici, 1-2 utcás, vagy 6-8 házas településekkel találkoztam. Itt, Aumont-Aubracban volt minden, ami egy zarándoknak kell. A vasárnap ellenére minden nyitva volt. A turista iroda, a közért, a zarándokbolt, ajándékbolt, hentes, pékség, szóval minden. Kávézás, kajálás, pihenés után indultam tovább. Kicsit elkeserítőnek tűnt a még előttem álló 27 km-es táv, de hát ezt tűztem ki magamnak tegnap este. Remélem sikerül megcsinálni és eljutok Nasbinalsba. 1-2 kisebb megázást eltekintve sok esemény nem történt. Délután 2 körül kezdtek komoly felhők gyülekezni abban az irányban amerre én haladtam. Sok jót nem néztem ki belőlük, villámlott, dörgött – egyenlőre jó messze tőlem. De közelítettünk egymás felé. Haladtam egy falu felé – ekkor már igen tempósan, hogy valami fedett helyet találjak és lőn egy kocsma-étterem. Amúgy is kávéhiányban szenvedtem, így összekötöttem a két dolgot. Kávézom és közben kivárom, hogy mi a csuda lesz ebből. Nem telt el 2 perc és megérkezett az égi áldás. Előbb csak nagy zuhi, majd jelentős jégeső, kicsit csendesebb időszak, majd újra rázendített rendesen. Már majd egy órája itt ülök és várom, hogy csendesedjen, sőt elá ... Tovább »

Reggel ½ 6-kor csörgött az ébresztőm. Gyorsan kivittem a cuccaimat a konyhába, hogy ne zavarjam a többieket és ott összecsomagoltam majd 6 körül elindultam. Teljesen elfelejtettem, hogy ma szombat van. Nekem ugyanolyan egyforma minden nap. Már persze abból a szempontból, hogy menni kell. De amúgy minden nap más és más – minden napnak meg van a szépsége és a gyötrelme is. De hát ezért csináljuk, nem? Otthon a karosszékben sokkal homogénebb lenne az egész hét, hónap. 
A városkából kifelé haladva ismét megerősödött bennem, hogy itt központi téma a zarándoklat. Szobrok, fafaragások, jól jelzett út, boltokban mindenhol ott a fésűskagyló. A város végén egy hatalmas zarándokszobor (fából) mutatja az irányt, hogy merre kell letérni az aszfalt útról. A táj az elég kellemes volt és az idő is kezdett felmelegedni. Már csak nyomait lehetett látni a tegnap esti kiadós, több órás esőnek. Ezen a magasságon már csak állattenyésztés folyik, az is nagyobb részt kint a szabadban, nem is nagyon láttam istállót, kivéve a fejőstehenek istállóját. A többiek ki vannak csapva a legelőre. Egészen más a mentalitás ezen a téren, mint pl. az Alpokban. Más a trágyakezelés, a kaszálás és egész más fajta tehenek, bikák vannak erre, mint mondjuk Svájcban.
Az első néhány apró települést magam mögött hagyva, végre elértem egy olyat ahol nyitva volt egy kocsma, ami egyben közért is volt. Nagy választék nem volt, de ennek is örültem. Vagdalthús konzerv és egy doboz sajt. A gyíkhúst jóízűen megettem a sok napos kenyérdarab felével, a sajtot elraktam holnapra, mert holnap vasárnap lesz, és kitudja mit hoz kajavételi szempontból. Jól megkávéztam. 
Délután elég hamar megérkeztem Saint Alban-sur-Limagnole nevű városkába. Közel 30 km-t nyomtam le, de mivel korán kezdtem, időben érkeztem. Végre találtam olyan szállást, ahol v ... Tovább »