Reggel 6-kor már úton voltam. Tervszerűen – már-már olajozottan ment az elindulás. Fejlámpával kezdtem a napot, mert kb 6.40 körül kezd világosodni. Jóval nyugatabbra vagyok mint Magyarország, az időzóna pedig ugyanaz. Ennek köszönhetően az esti sötétedés is igen ki van tolva. De ezt meg lehet szokni. A zarándok úgyis korán fekszik. A turista későn fekszik és későn is kel. Majd délután megfő a napon. Én törekszem arra, hogy inkább a reggeli hűvösben gyalogoljak többet, mint a rekkenő hőségben. És hát tömeg sincs reggel – hangoskodó olaszok, csörtető kishátizsákos műzarándokok. 8 körül kerülnek az utamba csak a könnyed leányok és legények. Általában én már 2-3 falut magam mögött hagyok, amikor csőstül megjelennek. Addig jó menni – amíg nincsenek. Áthaladtam a 2 alvó falun és már Obanasban jártam, amikorra teljesen kivilágosodott. Itt Obanasban találkozik a Somport-hágó felől jövő Aragóniai út és a San Jean felől jövő navarrai Francia út. Obanas egy kellemes kis városka – az előzőekhez képest nagyobb – szép házakkal és tágas terekkel. Itt már gondolkodtam azon, hogy egy laza reggeli elférne bennem, de nem találtam alkalmas helyet. Gondoltam, majd Puente la Reinaban (Királynő hídja) eszem valamit. Nem sikerült itt sem, még túl korán volt. De ennek meg volt az-az előnye, hogy lehetett élvezni a régi utca hangulatát és a varázslatos hidat. Ami, így napfénynél nem nyújtott olyan pazar látványt mint 2 éve egy sötét hajnalon, de azért így is tudtam róla jó fotót készíteni.  Itt már azért lehetett találkozni zarándokokkal is. A következő kis faluban – ami kb. 3-4 km-re volt - tudtam végre reggelizni. Tortillát ettem – ami itt (leegyszerűsítve) krumplis rántotta. Most a spanyolosoktól mély elnézést kérek, tudom, hogy nem ilyen egyszerű a képlet – de nagyon leegyszerűsítve írtam. M ... Tovább »

Az este kicsit sokáig tartott az olasz buli, de nem ezért nem tudtam rendesen aludni, hanem a három trombitástól. Még azt mondják, hogy nem fér el 2 dudás egy csárdában! De három ilyen horkoló simán. Így kevés alvás után 5-kor keltem, fél 6-kor már gyalogoltam. Az első nagyobb megálló Pamplona elővárosa – Villava volt. Tündéri kis város régi, középkori híddal, 12. századi templommal – amit pont parkettáznak, de azért belopóztam. A várost, ha jól emlékszem 1164-ben alapították. Az eddig elhagyott kis falvakban minden zárva volt ezért itt tudtam reggelizni a főutcán. Nagyon jó szendvicsek voltak, különböző tartalommal – volt vagy 10 féle. Közben befutott a fiatal magyar srác aki nagyobb részt sátrazva teszi meg az utat Párizsból. Július 1-én indult és nagyon jól halad. Közösen reggeliztünk, beszélgettünk és együtt vágtunk neki a Pamplonaba  vezető 5 km-nek. Az eddigi szakaszon reggel óta voltak olyan részek amelyekre egyáltalán nem emlékeztem. Itt már minden rendben volt.  Mindenre emlékeztem – a várra, a Magdelena hídra, a városházára. A városházánál összefutottam 1 fiatal magyar párral, akik itt kezdik a caminojukat. Még a zarándokútlevelet be kellett szerezniük. Én egy postát kerestem, hogy a már kiszolgált könyveket, jegyzeteket, címgyűjteményt hazaküldjem. Ezt sem kell cipelni tovább. A nap során még többször összefutottunk mi magyarok. Néha 4-en voltunk. Pamplonaban nem akartam túl sok időt eltölteni, 2 éve majd egy egész napot voltam itt – így az Alto de Peron felé (fém zarándokszobrok a hegygerincen) vettem az irányt. Cizur Menornál megnéztem a Máltai Lovagrend régi templomát. A hegygerinc sokkal csúnyábbnak, nehezebbnek nézett ki messziről, mint amilyen volt. Szép óvatosan emelkedett az út – különösebb megerőltető szakaszok nélkül.  A gerinc előtt már jól lehet ... Tovább »

A hatalmas dormitórumban egész csend volt éjszaka – semmi komoly horkolás. Reggel 5-kor keltem –és időben indultam. Elsőként. Persze nem verseny – nem is ezért keltem korán.  Jó időnek nézett ki ekkor még, de alighogy elértem az első – amúgy nagyon kis tipp-topp falut elkezdett zuhogni az eső. Reggeli az első kocsmában és kávé. Meg volt az első káfékonleccse. Húúúú, most a spanyolos ismerőseim a hajukat tépik. Ez itt a tejeskávé. Itt mindig ezt iszom – de ezentúl csak kávéként fogom emlegetni. Szóval jó kis esőben – fényképező eldugva a legnagyobb bánatomra  - bandukoltam. Lassan néhány szintén korán kelő utolért. Változatos volt a terep és az időjárás is. De délelőtt többnyire esett. Több kis ismerős falun is áthaladtam. Jó volt újra itt lenni – előjöttek az élmények. Kicsit tartottam attól, hogy milyen lesz ugyanazt bejárni még egyszer – de szerintem jó lesz.
Ma nem akartam sokat menni – 27 km volt a terv és ezt teljesítettem is. Lorrasoanaban áltam meg. Egy utcás falu – egy étterem, egy bolt, egy albergue. Konyha, mosógép az albergueben. Önkormányzati és 6 euro. Ingyenes wifi.
Ma este sokat beszélgettem az első magyar zarándokkal, akivel találkoztam az elmúlt 3 hónapban.  Már azt hittem, hogy egyedül vagyok zarándok a magyarok közül. Persze tudtam, hogy csak SJPdP-tól szokták, vagy még később elkezdeni az utat. Jól van ez így. Azt hiszem, még sokkal fogok összefutni az elkövetkező 1 hónapban. Itt van a szezonja a zarándoklatnak.  Tudják ezt az olaszok is. Nagyon sokan vannak. Eddig még nem voltak zavaróak – remélem így is marad a dolog. 
Tetszik a spanyol szakasz – így az első nap után.  Az eső ellenére is! Sok lesz a napsütés, nem aggódom.
Holnaptól már jobb időt mondanak – bízom benne, ho ... Tovább »