Reggel kicsit nehezen ébredtem, sok kedvem nem volt a mai naphoz, de összeszedtem magam. 7-től volt reggeli – nem biztos, hogy megérte rá várni, olyan lazán gyenge volt. Mindegy, valami volt, kibírtam vele az első komolyabb városkáig. Olyan, nem tudom milyen idő volt reggel, melegen öltöztem, majd az első kaptatók után mivel a nap is rásegített, vetkőztem. Ez az öltözködés végig kísért egész nap. Valahogy nem tudtam eltalálni a megfelelő réteget. Vagy túl változékony volt az idő. Függött az aktuális magasságtól is, hogy milyen volt a hőérzetem. 900 és 1300 méter között váltakozott a tengerszint feletti magasság.
Közel 15 km-re volt az első valamirevaló város, addig csak pici, 1-2 utcás, vagy 6-8 házas településekkel találkoztam. Itt, Aumont-Aubracban volt minden, ami egy zarándoknak kell. A vasárnap ellenére minden nyitva volt. A turista iroda, a közért, a zarándokbolt, ajándékbolt, hentes, pékség, szóval minden. Kávézás, kajálás, pihenés után indultam tovább. Kicsit elkeserítőnek tűnt a még előttem álló 27 km-es táv, de hát ezt tűztem ki magamnak tegnap este. Remélem sikerül megcsinálni és eljutok Nasbinalsba. 1-2 kisebb megázást eltekintve sok esemény nem történt. Délután 2 körül kezdtek komoly felhők gyülekezni abban az irányban amerre én haladtam. Sok jót nem néztem ki belőlük, villámlott, dörgött – egyenlőre jó messze tőlem. De közelítettünk egymás felé. Haladtam egy falu felé – ekkor már igen tempósan, hogy valami fedett helyet találjak és lőn egy kocsma-étterem. Amúgy is kávéhiányban szenvedtem, így összekötöttem a két dolgot. Kávézom és közben kivárom, hogy mi a csuda lesz ebből. Nem telt el 2 perc és megérkezett az égi áldás. Előbb csak nagy zuhi, majd jelentős jégeső, kicsit csendesebb időszak, majd újra rázendített rendesen. Már majd egy órája itt ülök és várom, hogy csendesedjen, sőt elálljon, de nem akar. Addig kihasználva a tétlenkedést írom a blog bejegyzést. A mai időbeni megérkezésnek a szálláshelyre már lőttek. Még van kb. 10 km-em és remélem lesz még egy üres ágy valamelyik albergueben. Ha nem, akkor csillaghotel. Bár ezt most nem nagyon szeretném. 
A délutáni 1 órás kényszerpihenőt 4 órakor befejeztem, kitisztulni látszott az idő. Elindultam az alig 9-10 km-re lévő ma célpont irányába. Épphogy kiértem a faluból, máris elkezdett szemerkélni az eső és jöttek a sötét felhőtengerek. Dörgött, villámlott, de vissza a faluba mégsem mehettem, így kiadtam a jelszót! Előre! Minél gyorsabban, annál több esélyem van a szárazon maradásra. 6-7 km-ig nem is volt gond, úgy nézett ki, hogy gyorsabb vagyok az esőnél. De akkor szép lassan, komótosan, áztatóan rákezdett esni. Az esőkabátot már nem volt értelme felvenni, mert mindkét pólóm vizes volt – így meneteltem tovább. Beállni sehová nem lehetett, de már értelme sem lett volna – ennél már nem lehet vizesebb az ember. Mikor beértem Nasbinalsba akkor már dézsából öntötték. Ekkor megadta magát a vaxolt bakancsom is. Van az a víz… ! Az utcákon 3-4 cm magasan hömpölygött a rohanó víz. Találtam egy alberguet – itt úgy hívják őket, hogy G.I.T.E. Én voltam az első és úgy néz ki az egyetlen lakója egy 20 fős szállásnak. Teljesen üres volt az épület, ki volt írva, hogy majd mikor jönnek beszedni a pénzt. Itt ez a divat. Van az ajtón egy papír, annyi üres sorral ahány hely van a szálláson és az újonnan érkező felírja magát a papírra és elfoglal egy ágyat. Addig lehet ezt csinálni, amíg van üres sor – és persze ágy. Majd valamikor jön a tulaj, beszedi a pénzt, pecsétel, elmondja, az amúgy 3 nyelven kiírt szabályokat. Itt most a kicsit magasabb árban benne van a kötelező reggeli is. Eddig az ilyen szállásokon 12-15 euró volt egy éjszaka, itt most a reggelivel 19 euró. Egy hátrány van a kötelező reggelivel – nem indulhatok 6-kor.
Gyors forró fürdő, mosás majd a hátizsákból vacsora. Sajt – puffasztott rizs – müzli szelet. Így nem kellett a továbbra is szakadó esőben kimenni vadászni valami kaját. Ezzel megint kiürült a kajatartalék, holnap fel kell tölteni a készletet.
Amit 3 órakor megúsztam azt fél 6-kor nem sikerült, kíváncsian várom a holnap reggelt, hogy mennyire szárad ki a bakancsom. Újságpapírral jól kitömködtem – remélem még tágul is kicsit. A ruháim biztos, hogy nem fognak megszáradni, így marad majd a hátizsákon való menet közbeni szárítás.
Azt gondoltam, hogy ez a szakasza az útnak sokkal szárazabb és melegebb lesz – ehhez képest elég nedvesnek tűnik eddig. Biztos lesz még nagy hőség is – számítok rá. Beszéltem ma Petivel, már kevesebb, mint 200 km van neki a spanyol határig. Most egyedül megy, de igen vágyik egy jó kis társaságra.
Érdekes volt a mai nap.