Hajnalban megint arra ébredtem, hogy szakad az eső. A szobában sötét volt, mert a paletták teljes sötétséget adnak. Jó találmány. Amikor újra megébredtem, akkor már elmúlt 8 óra. Még jó, hogy 7-kor akartam kelni. A szobatársak is ekkor kezdtek mozgolódni. Gyors reggeli, tisztálkodás, pakolás és hamarosan úton is voltam.
Ma csak 28-30 km volt a terv, közbe iktatva egy régi várossal, várral. Egy darabig a folyó mentén vitt az út, ami önmagában is egy felüdítő látvány tud lenni. Ma nem nagyon tudtam ezt fotózni, mert hol esett, hol nem, így a fotómasina nem nagyon dolgozott reggel. Később megmaradt az időjárás hektikussága, kb. 10-szer áztam el, hol jobban, hol kevésbé, de azért sikerült néhány fotót is készítenem.
Az egész napom az ég figyelésével telt. Szikrázó napsütés, majd valahonnan, valami kóbor felhőből 3 perc intenzív eső, majd kezdődik minden elölről. Szerencsémre soha nem nyílt szakaszon kapott el, így nagy gond nem származott ebből. 
Estaing városába egy nem túl régi, de hangulatában régies hídon lehet kitérni a GR 65-ös útról – vagy betérni. Nem mondok újságot, hogy a város igen régi. Erről beszéljenek helyettem a fényképek. Délben értem ide és igen kellemes harangjáték szólt! Hogy az én tiszteletemre? Nem tudom, de szép volt! Sajnos a várba nem tudtam bemenni, mert ebédszünet volt. Nem akartam az ebédeléssel sok időt eltölteni, mert ahová igyekeztem nem volt sok szállás lehetőség, így időben oda akartam érni. Ezért csak egy melegszendvicset dobtam be egy kávéval, vettem egy darab kenyeret és nekivágtam a maradék 16 km-nek. Igen változatos volt a terep. Volt egy 3-400 méter magasság, ahová fel kellett kapaszkodni, nehezítésként ott volt a már ecsetelt esőzés. De csak felértem a pukli tetejére. Már csak 8 km volt hátra és már igen éhes voltam. A következő esőrohamnál beálltam a nagy fák alá, leraktam a hátizsákot és jóízűen falatoztam a kenyérből miközben zuhogott. Jólesett, jól esett! 
Aránylag időben beértem Golinhac faluba. Az első utam a kempingbe vezetett, de a recepció zárva volt. Tovább mentem a falu belsejébe, mert láttam másik 2 albergue-t hirdetve az út mentén, de mindkettő kamu volt. Szobát akartak kiadni nekem, nem ágyat. Persze borsos áron. Visszamentem a kempingbe, de útközben még bevásároltam a vacsora kellékeit a helyi boltban.
Szerencsém volt – az utolsó ágyat nekem adták ki. Kb. 10-12 fő alszik egy szobában. És 4-5 szoba van. Igazi albergue hangulat. Van rendes konyha, edényekkel és minden más kellékkel. Fürdés, mosás után megvacsoráztam. Tegnap este a szobatársaim sonkát ettek sárgadinnyével, amit én délben előételnek. Már akkor elhatároztam, hogy a mai vacsorám ez lesz. Ez is volt. Próbáljátok ki, nagyon finom együtt a kettő. Sikerült netet is varázsolnom, így megtörtént a tegnapi és mai dolgok feltöltése.
Ma 1995 km-nél járok, valamikor holnap reggel lesz meg a 2000. km.
Holnap csak 20 km-t akarok menni, mert egy olyan városba érek be ekkor, amit nagyon meg szeretnék nézni. Amúgy sem akarom most túlerőltetni a sarkaim, mert ma igen jelentősen rosszabbodott az állapotuk, már most dunsztban vannak.