Végre jó az idő! Bár a hajnal hűvös volt, így többször felébredtem arra, hogy fázom, de fél 7-kor már fel is keltem, reggeliztem és mire végeztem, a többiek is felébredtek a szobában, így nyugodtan tudtam pakolászni. Párás volt a levegő a város felett, amikor elindultam, gondolom ebben jelentősen közrejátszott várost körbeölelő folyó és a környező hegyek összhatása. Egy pékségben vettem egy még meleg kenyeret, egy kis cipót – biztos, ami biztos alapon. Ittam egy jó erős kávét, mert a reggelihez csak valami sötét lábvíz jellegű dolgot adtak. Kávénak nem nagyon nevezném. Szeretem a francia kenyereket, nem a baguettet, hanem a rendes, jó vastag héjú kenyeret. Frissen is, másod-, sőt harmadnaposan is. A gyerekkoromra emlékeztet, amikor még vastag kérge, volt a kenyérnek. A pékségben láttam egy péksütit, ami kagyló formájú volt, jó az ötlet, ott ahol ennyi zarándok megfordul. Gyorsan fitogtattam is francia tudásom, hogy az conques? Esztertől tudom, hogy a kagylót hívják így errefelé. Gyönyörű, kellemes napsütéses sétáló idő volt ma egész nap. Nem túl meleg – de azért élveztem az elmúlt 1 hét borongós, esős, hűvös időjárása után. Teljesen észrevétlenül teltek, pörögtek a kilométerek, 3 órára már Montcuq-ba értem. Útközben csak lábápolásra és egyszer egy kiadós „ham & eggs”-re álltam meg. Nem volt ugyan az étlapon, de sikerült elmagyaráznom a kemping szakácsának, hogy mit szeretnék. Jól sikerült neki. Az albergue, ahol most vagyok a „ Gite le Soulellou” névre hallgat. Eddig bent volt a városban, de egy hónapja kiköltöztették egy újszerű, nagyon komfortosan berendezett házba a természet lágy ölébe. Egykori zarándokok üzemeltetik, szerintem nagyon normális áron, vacsorával, reggelivel 33 euró. Van mosó és szárítógép, internet – ami mindenhol fogható. A személyzet nagyon kedves, segítőkész. Kulturált hely, ajánlom mindenkinek, aki erre jár. Jól ki van táblázva, de az emberek is segítőkészek voltak. Sőt a városközpontban volt egy eligazító tábla, hogy milyen alberguek vannak a környéken. A mosógép megléte és a kint tomboló nyári napsütés miatt minden ruhámat, ki-, illetve átmostam. Hamar megszáradnak majd. Örültem ennek a lehetőségnek. 
A mai nap sem történt sok esemény – nem láttam túl izgalmas dolgokat, ezt a napot is a csak teljesítendők közé soroltam. A holnapi napra kicsit hosszabbat tervezek a mainál is – úgy kb. 40 km-t. Mooissac-ba szeretnék eljutni – izgalmas városnak tűnik. Ma a sarkam már egypicit jobban volt – talán köszönhető ez a titkos fegyverként bevetett flector tapasznak. Éjszakára újra felteszek egyet. Elméletileg 24 órás a dolog – de a bakancsban elmozog, így napközben nem tudom használni.
Petiéknek ma van a 100. nap. Nem tudom mivel jubilálnak? Gondolom, hogy nem maradnak szomjasak!
A szakács már készíti a vacsorát – az illata már itt van, megmozgatta a fantáziám!