Reggel úgy hagytam 6-kor az alberguet, hogy a többiek észre sem vették. Hűvös volt – egyedül voltam a vasárnap hajnali városban. A városból kivezető utat könnyen megtaláltam, hála a városka térképének. Megint nem tudtam napfelkeltés képeket csinálni, mindent felfő borított. Esni még nem esett, de várható volt, mint ahogy meg is érkezett később a zápor. Kicsit unalmas volt a reggel, sehol senki. Minden zarándok még ekkor ébredezett és kevergette a kávét. Na, ez nekem kimaradt, mint kiderült, egész 11 óráig csak álmodoztam egy jó erős kávéról. A táj kellemesen változatos, színes volt, hepe-hupákkal, sok napraforgóval és már learatott kalászos mezőkkel. Ettől függetlenül kicsit unatkoztam – nem nagyon szoktam az úton, de most ez történt. Zarándokokkal sem találkoztam – valahogy elkerültük egymást. 3-szor eredt neki a zápor, az elsőt nyílt szakaszon, gyors beöltözéssel vészeltem át, nem tartott sokáig, a második, akkor volt, amikor kávéztam, a harmadik egy facsoport alatt ért, így aránylag száraz bőrrel megúsztam. Gond nélkül beértem Condom városába, ahol a második albergue már nyitva volt és 2 kedves fiatalember fogadott nagy szeretettel. Az albergue neve: Le Relais de Saint Jacques. Egy családi ház van részben átalakítva, de maga a család is itt lakik. 4 szobát láttam, 4-5 ággyal szobánként, terasz, udvar, mosógép, internet. Nagyon kellemes, szabados a hangulata az egész kecónak. Olyan művészi rendetlenség van, de nem zavaró a dolog. A falak a zarándokok üzeneteivel pingálva, bringa a falon, a konyha, étkező is elegáns hanyagsággal van kezelve. Lehet sütni-főzni, önkiszolgáló a kávé, ital. A kertben termett zöldségek szabadon használhatók, a tojásért kell fizetni 30 centet. Szerintem este csinálok egy laza hagymás rántottát. A szállás 15 euró, a reggeli 5 pénz, a mosógép 3. Tulajdonképpen a családdal élünk együtt – bár anyukákat még nem láttam, csak a 2 srácot. 
A fürdőszektorban van egy hatalmas kád. Hát én kiélvezkedtem magam. Senki nem várt rám, megint elsőként érkeztem. Amikor mindennel végeztem bementem a városba, ahol a 4 testőr „vigyázz”-ba vágta magát a katedrális előtti téren. D’Artagnan erről a vidékről származik, Cascogne megyéből, tartományból. A kultusz, értelemszerűen él rendesen ezen a tájon. A Szt. Péter katedrális hasonlóan hatalmas és fantasztikus, mint amit tegnap láttam Lectoure-ban. Az 1500-es években építették, a kor nagyszerű építészei gótikus stílusban. Ebben az időben püspöki székhely volt Condom, ma már csak vidéki kisváros, de nekem tetszett. A már megszokott kis utcák, kanyargó, szűk főutca, kávézók, beszélgető dél-francia emberek, sok virág, jó hangulat. 
Az albergueben örömmel ujságolták, hogy 2 hete járt itt egy magyar zarándok. Csak Peti vagy Bálint lehetett, a fényképek alapján Bálintot azonosítottuk be. Most kaptam a hírt, hogy Attila is spanyol földön jár. Már csak én vagyok Franciaországban. De ha minden jól megy, akkor a jövő vasárnap már én is San Jean Pied de Portban leszek. És onnan már csak egy ugrás az óceán!