A szokásos kis csapat, 7-8 fő jó időben felkelt és reggelivel kezdte a napot. Mindenki külön indult el. Sötétben, szemerkélő esőben. Kb. 30-32 km volt a mai terv. Nem túl nehéz terepen, de azért pár liter izzadság lefolyt rólam. Olyan édes kis, alattomos emelkedem-ereszkedem szakaszok voltak. De abból sok. Egész nap szottyos volt az idő – így a dzseki csak délután került le rólam. Az emelkedőkön, amikor nem esett belülről vizesebb volt, mint kívülről. A reggeli hatása 10 körül elmúlt – pedig nem apróztam el ma sem. 5 db virsli, 1 sárgadinnye és tea. Szerencsére 11 körül beértem egy alberguebe, ahol étterem is volt és kecskesajtos omlett kis salátával az enyém lett.  Ez már túl volt az út felén, így nem aggódtam nagyon az éhség miatt a nap további részében. Teljesen felpörgetett ez a kis energiabomba és rendületlenül haladtam Naverrenx irányába. Tudtam, hogy a társaság nagy része szintén oda igyekszik és megbeszéltük, hogy a központi szálláson telepszünk le. Itt, ezen a vidéken olyan néven fut, hogy GITE Communal. Az önkormányzat üzemelteti és itt ebben a régi városban az egykori Arsenal-ban, fegyverraktárban működik. A történelmi belváros az maga a csoda. A 16. század közepén épült város-, várfalak a mai napig megvannak. tartva az akkor kialakított formát. Tipikus teknősbéka alakzat. (Csak talán 1 lábbal több van? Ezt majd ellenőriznem kell) Ebben a korszakban ez volt az európai várépítési trend – lásd – Egri vár. A vár belső szerkezete is megmaradt. 4 hosszanti utca és sok kis keresztutca, sok-sok régi házzal, épülettel. Nagyon szerettem itt sétálni. Bár a lábaim sajogtak kicsit a mai 32 km után, de azért vagy 2 órát csavarogtam ebben a kis (számomra) ékszerdobozban. Volt egy pici kiállítás is a város történelméről. A város mellett van egy folyó, amin egy réginek tűnő híd ívelt át. Zarándokok hídjának nevezik, és a 12-13. században építették. Mondták ezt a zarándoktársak, amikor visszajöttek a 20 perces városnézésből. De mint kiderült azt a hidat lebontották és a 19. században építették ezt a jelenlegit. A két szobatársamat – egy dél-afrikai, de Svájcban élő urat és egy kanadai (francia) srácot nem nagyon érdekelte  a történelem eme szeglete – így velük nem tudtam ezeket a dolgokat megbeszélni. Elvoltak a vízhólyagjaikkal. Mindegy! Nekem ez a városka kicsit elégtétel volt a baszk vidéktől. Nem tudom, de én nem voltam elhalva ettől a tájtól, a falvaktól, a házaktól. Vagy lehet, hogy már beleszoktam. Jó lenne, jobban megismerni az embereket, a szokásaikat, a gondolkodásukat – de ez a nyelv nélkül lehetetlen. Nekem ők is ugyanolyan franciák, mint a más tájon élők. Ők ezen ellen persze keményen tiltakoznának – amit értek is. A hiba az én készülékemben van. Azt látom, hogy nagyon büszkék a baszk mivoltjukra – mindenhol 2 nyelven van minden kiírva és a francia zarándoktársak elmondása szerint egész más nyelvet beszélnek, még akkor is ha franciául szólalnak meg.
Este 9-kor már majdnem az egész albergue ágyban volt – mindenkit elfárasztott a mai terep.
2 napra van (kb. 60 km-re) San Jean Pied de Port. Van aki csak eddig jön, mert nincs több szabadideje és majd jövőre innen folytatja. Egy német lány pedig csak átjön a határon, de Roncesvallesben befejezi, nincs kedve a soknál is több zarándokhoz. Mindenki másként csinálja a saját útját.