Reggel 6-os kelés, fél 7-es indulás. Az első sarkon nyitva volt egy bár, ahol lehetett reggelizni – megtettem. Laza napnak indult – az is maradt végig. A város határába kiérve a hold hatalmas vörös gömbként készült lebukni a horizont alá. Én még ekkorának soha nem láttam – főleg lenyugvóban.  Olyan közel volt, hogy szinte meg lehetett fogni. Most nagyon hiányzott a teleobjektívem. Az út egész nap a műút mellett, jól kiépített zarándokúton haladt. 4-5 kisebb falun haladtunk át – közel azonos távolságokra voltak egymástól. 
Sok esemény nem történt ezen 18 km alatt, amit 11 órára sikerült is teljesíteni, a szokásos masszírozós megállóimmal együtt is. Tartott a szombat esti fiesta még vasárnap reggel 9-kor is. Jól bírják a spanyolok. Bár, sok fáradt szemű fiatallal találkoztam így reggel már.
Carrionba beérkezve a Santa Clara albergueben kötöttünk ki. Sajnos rendes konyha itt sem volt – de azért egy mikro sütő akadt – és a lengyel kislány felajánlotta, hogy készít benne valami étket. Fürdés – mosás után alapanyag beszerzés a helyi kisboltban. Virsli, krumpli, sajt. Magdalena a mikróban megfőzte a krumplit, sajtot rá és a virslit és már kész is volt a kellemes kaja. gyors, egyszerű. Diákoknak és zarándokoknak ajánlott!
A délután pihenéssel telt. Ki, hogyan tette ezt. Volt aki aludt, volt aki elment egy bárba internetezni, akadt aki olvasott. Rápihentünk a holnap délelőttre a kicsit egyhangú tájra. Különösebben nem félek tőle, 2 éve sem okozott nagy problémát. Ha olyan lesz az időjárás mint a mai akkor nagyon kellemes lesz az út. Ma egész délelőtt fújt a szél, de nem volt hideg (a kora reggelt leszámítva), bár a sálam elfért rajtam.
A San Jean és Compostella között gyaloglóknak holnap lesz meg a fele. Sokan várják már. Ahogy számoltam kb. pénteken &ndash ... Tovább »

A reggeli 6-kor volt – így most kivételesen megvártam. Amúgy sem kellet sietnem. Ma csak 26-28 km-t terveztem. Mivel később indultam már a fejlámpára sem volt szükségem. Castrojeríz elég hosszú volt ahhoz, hogy mire átérjek rajta elkezdjen világosodni. Az előttem magasadó lapos hegy most nem tűnt olyan vészesnek, mint 2 évvel ezelőtt a sötétben. 100 méter csak a szintemelkedés és kb. 1 km-en belül kell megtenni. Az előzetes látvány rosszabb, mint megcsinálni. A napfelkelte kicsit a felhők mögé bújt, nagy bánatomra, pedig szerettem volna pár jó fotót készíteni a magaslatról. A lapos hegy, amely túloldalán le kellett ereszkedni egy 18-os lejtőn csak kb. 400 méter széles. Érdekes képződmény. Mintha legyalulták volna.
Jól taktikáztam a reggelivel, az első olyan faluig kitartott, ahol kaját tudtam venni. A bár ahová bementem, nem tűnt szimpatikusnak ezért átmentem egy közért jellegű helyre, ahol nagy választék nem volt – így az olajos hal és kenyér lett a menü. Az egyik parkban megpihenve, kajálgatva – beért Attila és a lengyel kislány, Magdalena. Örültem nekik, már napok óta nem találkoztunk. Innen még nem együtt mentünk tovább, mert ők akkor kezdték a reggelit, amikor én már befejeztem. De a 8 km-re lévő faluban már ismét utolértek. Innen már közösen gyalogoltunk a 6 km-re lévő Fromistaba. 
Napközben néhány érdekes emberrel találkoztam: egy idős hölggyel Dél- Afrikából, Majdnem 1 órát beszélgettünk, olasz srácokkal is összefutottam, akik már hallottak rólam más olaszoktól, és jót beszélgettem egy brazil férfival is. Bár kevesebbet tudott angolul mint én.
Fromistaban az önkormányzati albergueba mentünk be Magdalenaval és Attilával – ahol sajnos nem volt konyha, de ez csak később derült ki. Akartunk valami jót főzni, közösen. De majd holnap. A tisztálkodás után elmentünk kajálni. M ... Tovább »

Gondolom a lengyel srácok sem voltak túl mérgesek, hogy korán keltünk – mi, gyalogos zarándokok. mi sem dünnyögtünk az este.  Ma durván 3-szor bő 10 km várt rám. Castrojerízbe akartam eljutni – sikerült a tervezett időben. 
Semmi extra nem történt – csak a szokásos kisebb emelkedők, köves lejtők. Kellemes volt a nap, egész nap fújt az erős, de ezért kellemesen hűsítő szél – főleg a fennsíkon.
Az első (és második) kávét csak 20 km után, délben, Hontanasban tudtam meginni. Pici falu, sok alberguevel, a falu végén egy hatalmas úszómedencés albergue csalogat. De ellenálltam, mert még hátra volt 10 km. Itt, a kedvenc helyemen kávéztam és a 100. nap tiszteletére megittam egy sangriát is. Csak óvatosan tettem mert azért még volt hátra távolság. A többit délután a tardajosi albergueben. Sajnos a San Anton kolostor és templom maradványai zárva voltak, pedig fentem rá a fogam nagyon. Majd legközelebb. 
Ma angol tanárt játszottam. ÉN! Aki nem tud angolul. Tegnap megismerkedtem egy prágai nővel, aki semmit nem beszél angolul. Ma sokat meneteltünk együtt és néhány szót megtanítottam neki, vagy legalábbis próbálkoztam. Találkoztam ma koreai srácokkal, olaszokkal, de ma valahogy kevesen voltunk az úton. Nem bántam. Sokan letáboroztak szerintem Burgosban és majd futnak egy jót.
Ez a szakasz már kicsit bemelegítő volt a Meseta igazi szakaszára. Voltak egyhangú etapok, de azért még nem volt teljesen monoton. Más volt a táj mint májusban. Sok a kiszáradt növény, learatott gabona utáni tarló. Nem volt rosszabb mint májusban, csak más! 
Fél 3 körül meg is érkeztem a 32 km megtétele után. Az albergue kellemes, 2 éve nem ebben voltam. Itt most 10 euró a szállás, de nagyon színvonalas. Most készítik a vacsorát. 10 euró a 3 fogásos menü. Még nem tudom, mi lesz pedig elhadart ... Tovább »

Mivel Magdalena 5-re állította be az ébresztőjét – így korábban keltem, mint szoktam – ennek köszönhetően 5.40-kor már gyalogoltam. A faluból kiérve kemény köves emelkedős volt a vidék. A fakeresztig ez ment – kb. 1 órán keresztül, de amikor felértünk a magaslatra már lehetett látni Burgos fényeit. Nem dobott fel. Tudtam, hogy a kép igencsak csalóka. Innen még legalább 5 óra, hogy az ember beérjen. Az első nyitva lévő krimóban megint összeverődtünk. Olyanok az első nyitva lévő bárok, mint a légypapír. Gyűjti a zarándokot. Azt megfigyeltem már, hogy a spanyol bárokban dolgozókat, korán - reggel 8-9 között tovább lehet lökni mint küldeni. Olyan lassúak, hogy az már elviselhetetlen. Persze időm van – de nem biztos, hogy egy bárpultnál álldogálva szeretném tölteni és a mérhetetlen bénázását nézni. Persze könnyű nekem, mert én nem dolgozom most – ő meg igen!
A Burgosba bevezető út nem túl feldobó – hosszan a reptér kerítése mellett, majd unalmasabbnál unalmasabb helyeken, de a város már érdekes. Én 2 éve majdnem egy napot töltöttem itt – keresztül kasul bejárva mindent – ezért most úgy döntöttem, hogy csak átrobogok a városon. A katedrális meg pláne nem érdekel. A sok lopott, rabolt, népírtással megszerzett arany csillogása engem taszít. Ha csak az épületet nézem, mint építészeti darabot, ok, de belül már nem. Bár a mérettel sem nagyon vagyok kibékülve – mert a kicsi egyszerű kápolnák, templomok sokkal inkább megfelelnek a keresztény vallás alapelveinek, mint a hatalmas, csak az egyházi vezetők megalomániáját kielégítő hatalmas épületek. Na, itt be is fejezem ezt a témát, mert a többi csak szűk baráti körben mondható el. A lényeg az, hogy ezektől a csicsás túlaranyozott dolgoktól mindig felfordul a gyomrom. Szóval Burgoson átviharzottam, felidézve a két évvel ezelőtti ... Tovább »

Reggel a fejem beverése nélkül sikerült elhagynom a hálót. Nagy örömömre. Lent a földszinten már alig lehetett elférni a korai zarándokoktól. Meleg napnak nézünk elébe – így sokan gondolkodtak hasonló módon, mint én. A terep sem lesz egyszerű – és a napsütés is kemény lesz. Ezért mindenki felkészült. Pár falat kaját – kenyér – sajt, én is bedobtam mielőtt neki indultam. A szokásos reggeli kocsmakeresés indult már az első kivilágosodó faluban, de itt még csak a régi gorbacsovi fröccsöt kaptuk. A bezárt kocsmaajtó előtt 2 hosszúlépés. De Espinosa del Caminoban már összeverődött a csapat. Jó kis kávézás, kajálás folyt. Szégyenszemre és a következő faluban Villafranca Montes de Orcaban még rátettem egy lapáttal. Tudtam, hogy milyen szakasz következik. Volt emlékem az első utamról. Soha nem fogom elfelejteni, míg élek. Maga a szakasz sem egyszerű – de aki még meg is nehezíti magának! A falu után egy combos emelkedővel kezdődik a 13 km. Sok bringás nem ment fel rajta.  Inkább csak tolták a drótszamarakat. Sokkal rosszabra emlékeztem mint most volt. Lehet, hogy az erőnlétem javult jelentősen – persze lihegtem, de nem haltam bele. Ennél már sokkal rosszabbakat is megéltem az elmúlt 3 hónapban. A kaptató után jön egy le-föl liftezgetős rész, túl menve az 1936-os emlékműn. Szép ez a vidék, és ha a zarándok el van foglalva a tájjal, akkor nem problémázik azon, hogy már megint felfelé kell menni. Jön egy vörös földes, széles erdősávban gyaloglós szakasz ami igen kellemetlen. Az irtás túl széles – soha nincs árnyék – a fák mentén nem lehet haladni mert ott földkupacok vannak. Szóval árnyék nuku. És ez jó hosszan. Az egész szakasz az utolsó falutól San Juan de Ortegaig 13 km, de ez az 5-6 km a legrosszabb. A 13 km-en semmi nincs. Illetve most volt – egy jópofa nő kitelepült a va ... Tovább »

Muris volt az éjszaka, a különböző hangok, morgások, horkolások és horkantások miatt. És hát a hajnali csörgések, lépcsőnyikorgások miatt. Az ébresztőt már be sem kell állítanom. Egyrészt ébredek minden reggel 5.20-kor – de ha elaludnék, akkor is gondoskodnának az ébresztésemről. Az épületből való kijutás sem volt egyszerű. Csak ¼ 7-től volt hivatalosan nyitva. Nagy lakat az ajtón. Tűzrendészetileg ez azért izgalmas kérdés lehetne. Találtam egy oldalajtót – amit sikerült kinyitnom – mert hát felmálházva csak nem akartam egy csomó időt várni. Sokan indultak utánam az immár nyitott ajtón.  A másik albergueből is özönlöttek az utcára a korai zarándokok. A város fényeit úgy kb. 20-30-an hagytuk el közel egy időben. Jól lehetett ezt látni a sötétben imbolygó fejlámpákon. De szép lassan szétszakadt a mezőny. Maradtam sereghajtónak. Természetesen mindenki pályázott az első faluban lévő bárra, ahol kávét és kaját lehetett begyűjteni. Ide én is befutottam – nekem is jutott még elegendő kalória.
Ekkor már megszabadultam a hajnalban felvett 2. pólótól. Napközben bármennyire is meleg van – a reggelek igencsak csípősek – a dombtetőkön meg kimondottan hideg szél van. Úgy terveztem, hogy ma laza 22-23 km lesz csak a megteendő táv. Ennyire van Belorado – és ott van egy kellemes albergue amit örömmel látogatnék meg ismét.  A városka is érdekes de az albergue hangulata számomra vonzóbb. Dél körül már be is futottam – több más előző éjszakai hálótárssal egyetemben.  Még majdnem üres volt az albergue – így szabadon lehetett választani az ágyak közül. A tetőtérben lévő közös helyiségben lettem elszállásolva – igazán izgalmas – fejbeverős hely volt. A fürdő részlegek itt nagyon jól vannak kialakítva – van elegendő mindenből. A hátsó udvarban van ... Tovább »

Reggel a már megszokott kellemes zenés ébresztővel ébredtem. Jobb így ébredni – mint zacskó csörgésre vagy ordenáré horkolásra. Mindkettőben volt részem az éjszaka. De tudtam, hogy ha visszaalszom, akkor a juti a reggel 6-os zenés ébresztő. Van egy-két ilyen hely az út során – ahová érdemes visszajönni. Nem ragaszkodom az ismert alberguekhez – sőt – de azért van 3 olyan hely, amit ha lehet nem hagyok ki. Az egyik Ventosa volt. Kényelmes elindulás után – gyors megállás az első bárban ahol egy laza ham&eggs elfogyasztásával indítottam. Persze kávéval kísértem le.
Najera volt az első város – ami kb. 11-12 km-re volt. A terep az elején változatosan emelkedős és lejtős volt – de hát ez nem újdonság.  Aránylag nyugodtan lehetett gyalogolni – kevesen értek be az előző városból indulók közül – a ventosaiak pedig már az elején elhagytak. Ambraval, az olasz lánnyal mentünk együtt egy darabig, de az egyik menetrendszerű talpkarbantartásom alkalmával én lemaradtam és csak majd Najeraban értem utól a bárban. Itt megtörtént a rendes reggeli – bőséggel. Kitartott egész estig, Santo Domingoig. 
A mai napra kicsivel többet terveztem, mint 30 km. Megcsináltam, de a sarkam erősen tiltakozott – nem esett jól a 2. fele az útnak. Kis apró falvakon mentem keresztül – mindenhol megálltam pihenni és lábat ápolni. Nem siettem – nem hajtott a tatár. Sokszor megálltam legelni. Félelmetes mennyiségű szeder van erre. Igaz, hogy még a zöm csak 3-4 hét múlva lesz jó, de azért már most is lehet csemegézni. Aki szeptember erre jár az igencsak jól fog járni! 
Találkoztam egy világcsavargóval. Azt még csak meg tudta mondani, hogy honnan indult, de hogy mikor és hogy hová megy azt nem. Érdekes figurája az útnak.
Santo Domingoban ha jól tudo ... Tovább »

Az éjszaka nagy buli volt a városban. Hajnal 1-kor még kicsi gyerekek hisztiztek az utcán az ablak alatt, 4-kor még fiatalok üvöltöztek. Sok alvás nem volt. Az első induló ½ 5-kor volt, gondolom úgy volt vele ha nem tud aludni, akkor inkább haladjon. Én ¾ 6-kor indultam. Jó hosszú a város. Az éjszakai életnek még korántsem volt vége. Sok homályos szemű fiatalt láttam. Jól érezték magukat – már aki észnél volt.
Vagy 5-6 km volt a betonon való reggeli haladás.  A városon kívül is elég nagy szakasz  volt aszfaltozva,  jól jelöltek mindent az úton. Elég sokan voltunk már 7 órakor az úton. Nagyon sok gyorslábú elviharzott mellettem. Némelyekkel beszélgettünk – páran megcsodálták a zászlógyűjteményt a hátizsákomon. 
Az első városka Navarette volt. Ez kb. 12 km-re van Logronotól. Közte semmi nincs – mármint település.  Fel sem tűnt, hogy eltelt a 3 óra. Kellemes volt az idő – az esti eső lehűtötte a levegőt, jó sétálós idő volt. A táj  hasonló volt mint tegnap. Szőlőültetvények, olajfaligetek. Csak ma nem volt annyi szintkülönbség. 
Beérve Navarettébe mindenki rávetette magát az első bárra-közértre. Hatalmas forgalma volt. Kávéból 1 hektoliter fogyott, és tortillából is több mázsa. Kicsit megpihenve – feltöltve a púpokat – lehetett újra indulni. Közben beszélgettem egy horvátországi lánnyal. Nem sok horváttal találkoztam eddig. Egyre színesedik a nemzetközi paletta.
Ahogy terveztem megálltam Ventosaban. Csak 19 km volt, de a sarkamnak ez is elegendő terhelés – meg hát vasárnap is van. Rohannom nem kell – nem akarom esetleg még jobban kikészíteni – ezt a kb. 700 km-t ki kell bírnia. ½ 12-re itt voltam, bár tudtam, hogy csak 1-kor nyit az egyik kedvenc alberguem. Nagyon jól éreztem itt magam anno &nd ... Tovább »

Mivel az este elhatároztam, hogy nem megyek ma sokat, csak kb. 20 km-t, ezért nem is akartam túl korán kelni. Annak ellenére, hogy felébredtem a szokott időben – nyugton maradtam.  ¼ 7-kor kezdődött a mozgolódás a körletben. Laza volt a reggeli ezért ismételtem. Persze 3 fabatkáért sokat nem is várhat az ember, de a 2 dl narancslé, az 1 szelet pirítós vajjal és dzsemmel, a kávé (ami remek volt) még napindítónak sem volt elegendő, nemhogy 11 km-t gyalogoljak vele. Ezért dupláztam, amivel 10-ig  - Vianaig kibírtam.
Az esti hatalmas zuhi megtette a hatását – mind a hőfokot tekintve, mind a földutak állagát tekintve. Kellemes spanyolországi hűvös reggel volt – amit én kimondottan élveztem. Igazi gyaloglós idő. Kicsit saras volt minden – új vájatok keletkeztek az utakban – nagyok. Sok nagyméretű kő mozdult el a helyéről. Pár embert útközben kapott el az esti jégesővel érkező vihar, mert ma sokan szárították az egész hóbelebancukat. Feltehetőleg a zsákok is beáztak. Nekem mázlim volt.
Torres del Rióba beérve láttam nagyon sok csoportot gyülekezni az albergueknél. Később ők szaladtak el mellettem hátizsák nélkül. Szép ez a város, nagyon rendben van tartva – már 2 éve is tetszett. Eredetileg tegnap este idáig akartam jönni, de az eső rábeszélt, hogy a 1,5 km-rel közelebb lévő Sansolban álljak meg. A két falu szinte összeépült. Nem bántam meg, hogy ott álltam meg – nagyon kellemes albergue volt.
Navarra tartománynak ez a vége. Elég szép változatos vidéken gyalogoltam – többnyire egyedül. Emelkedő – lejtő. Emelkedő – lejtő. A szőlő-, és olajfaültetvények látványa lekötötte a figyelmem így nem foglalkoztam a kisebb kihívásokkal. Sok emlék felidéződött az előző caminóról. Hol, kivel futottam össze – kivel találkoztam itt először, ott v ... Tovább »

Reggel volt néhány érdekes meglepetésben részem. Az első az volt, hogy vagy 20 olasz már lent volt a földszinten és készülődött fél 6-kor. Nem csendben.  A másik az volt, hogy 6-kor valami éneklés jött az utcáról. Először azt hittem az időközben induló olaszok áriáznak ébresztőt a többieknek, de amikor az utcára léptem, akkor láttam , hogy a hely idős emberekből álló csoport gitározik és énekel. Amikor végeztek akkor odébb álltak kb. 100 méterrel és kezdték elölről. Mint kiderítettem, ma indult a fiesta időszak és ezzel köszöntötték a várost, a fiestát. Aranyosak voltak.
Estella után pár km-rel van a híres borkút, ahol az egyik csapból vörösbor folyik. Itt minden zarándok megáll egy-két kortyra. Nekem 2 éve nem sikerült, mert túl korán értem ide. Most időben érkeztem. megkóstoltam a bort, de nem volt egy nagy durranás. Azért egy kis üveggel betáraztam – gondolván, hogy estére jó lesz ez egy kis kólával feljavítva. Meglepő módon sokan nem is tudnak ennek a helynek a létezéséről, pedig elég kultikus hely. Páran azért csorgattuk az üveget. Az első település, ahol már nyitva is volt a bár az Monjardin volt. Szendvicsek és kávé. Elég sokan megálltak itt. Érdekes módon a reggeli olasz csapatnak se híre, se hamva nem volt. Nem volt tumultus az úton. Persze voltunk, de nem zavaróan sokan. Az, hogy a fiatalabb korosztály nem köszön az megszokott, nációtól függetlenül. Ezen nem kell kiakadni – bár engem még bosszant.
Nem volt ma nehéz a terep, inkább egyhangú néhol. De egy zarándoknak ez nem okozhat gondot. Ilyenkor tud elmélyülni a gondolataiban és csak pakolja a lábait egymás után rendületlenül. Villamayor de  Monjardin után egy 12 km-es szakasz van. Közte semmi. Elég rosszul néz ki, amikor nekivág az ember – de később már nem volt olyan tragikus. Félúton volt egy büfékocsi – nagyon jó ... Tovább »