Reggel a fejem beverése nélkül sikerült elhagynom a hálót. Nagy örömömre. Lent a földszinten már alig lehetett elférni a korai zarándokoktól. Meleg napnak nézünk elébe – így sokan gondolkodtak hasonló módon, mint én. A terep sem lesz egyszerű – és a napsütés is kemény lesz. Ezért mindenki felkészült. Pár falat kaját – kenyér – sajt, én is bedobtam mielőtt neki indultam. A szokásos reggeli kocsmakeresés indult már az első kivilágosodó faluban, de itt még csak a régi gorbacsovi fröccsöt kaptuk. A bezárt kocsmaajtó előtt 2 hosszúlépés. De Espinosa del Caminoban már összeverődött a csapat. Jó kis kávézás, kajálás folyt. Szégyenszemre és a következő faluban Villafranca Montes de Orcaban még rátettem egy lapáttal. Tudtam, hogy milyen szakasz következik. Volt emlékem az első utamról. Soha nem fogom elfelejteni, míg élek. Maga a szakasz sem egyszerű – de aki még meg is nehezíti magának! A falu után egy combos emelkedővel kezdődik a 13 km. Sok bringás nem ment fel rajta.  Inkább csak tolták a drótszamarakat. Sokkal rosszabra emlékeztem mint most volt. Lehet, hogy az erőnlétem javult jelentősen – persze lihegtem, de nem haltam bele. Ennél már sokkal rosszabbakat is megéltem az elmúlt 3 hónapban. A kaptató után jön egy le-föl liftezgetős rész, túl menve az 1936-os emlékműn. Szép ez a vidék, és ha a zarándok el van foglalva a tájjal, akkor nem problémázik azon, hogy már megint felfelé kell menni. Jön egy vörös földes, széles erdősávban gyaloglós szakasz ami igen kellemetlen. Az irtás túl széles – soha nincs árnyék – a fák mentén nem lehet haladni mert ott földkupacok vannak. Szóval árnyék nuku. És ez jó hosszan. Az egész szakasz az utolsó falutól San Juan de Ortegaig 13 km, de ez az 5-6 km a legrosszabb. A 13 km-en semmi nincs. Illetve most volt – egy jópofa nő kitelepült a vacak erdőírtásos szakasz végére és adományos alapon kínált gyümölcsöt, teát, kávét. Elég sokan megálltunk nála. Olyan kávéja volt a termoszban, hogy az ajtót be lehetett volna vele támasztani. Bivaly erős volt. Most aránylag jól vészeltem át ezt a szakaszt. Ettől tartottam a legjobban – de most nem voltam olyan balga, mint 2 éve. 
Akkor az történt, hogy csináltam magamnak mind a 2 üvegembe 50-50%-os vörösboros fröccsöt. Életemben nem ittam még fröccsöt, de hallottam, hogy jó – hát gondoltam kipróbálom. Ezen a nyílt szakaszon elkezdtem inni – mert hát kellett – és a bor még több vizet kívánt volna. De vizem nem volt – ittam hát a fröccsöt – amely még szomjasabbá tett. Ördögi kör. Majd belehaltam a szomjúságba. Alig vártam már, hogy San Juanba érjek és ott befeküdjek a csap alá. Szóval ezért volt nekem ez a szakasz ennyire félelmetes. De most okosabb voltam. Hozzáteszem, hogy azóta sem ittam fröccsöt – és szerintem nem is fogok – pláne nem túrázás közben.
Páran azért szenvedtek a vacak szakaszon. Nem tudták mire számítsanak és kevés vízzel indultak neki. De egyetlen sírhant sem keletkezett. Amikor beér az ember San Juanba – az maga a megkönnyebbülés. Sajnos a kolostort – templomot nem lehetett fényképezni és látogatni, mert nagyarányú munkálatok folytak. 2 éve sem tudtam bemenni.  Lehet, hogy vissza kell jönnöm, legalább még egyszer?! Innentől kezdve már kellemesebb volt a táj, terep. Már csak 4-5 km-re volt Ages (ahol 2 éve megszálltam) és még onnan 2-3-ra Atapuerca. Tisztára mexikói hangzású ez a név. Persze ismerem Mexikó és Spanyolország kapcsolatát a múltban – de akkor is nekem nagyon furcsa itt. A falu nem egy komoly hely, de van benne 3 albergue 2 étterem, egy bár, és egy supermerkado, ami kicsit muris név egy ilyen 3 nm-es boltnak. Jó kemény árai vannak, de hát az éhes zarándok mindent megvesz. Vagy majdnem mindent. Én vettem egy doboz narancslevet, 2 őszibarackot és 2 narancsot. A narancslé és a barack volt a vacsorám. Amikor délután megérkeztem az alberguebe, amit pár éve építhettek és nagyon kellemes volt – a papír falakat kivéve, elmentem megebédelni. Az első étteremben teltház volt. De, hogy kikkel volt tele, nem sikerült megfejtenem. Nem zarándokokkal, őket arcról ismerem. Annyi lakos összesen nincs a faluban, mint ahányan ebédeltek. Így elmentem a másik, kicsit rusztikusabb étterembe. Jó kis salátát választottam a spanyol szavak hallatán és a csirkét már spanyolul is felismerem. Azt rendeltem. Szóval kaptam egy krumpli és paradicsom salátát és egy csirkepörköltet, sült krumplival és a végén valami kávés pudingot. Ez volt a napi menü – normális áron. Nagyon finom volt minden. Nem tudok rosszat választani. Tehetség vagyok kaja választás szempontjából – vagy menzán felnövő mindenevő! Egy érdekes szokásra lettem itt figyelmes. Ha borravalót kapnak akkor megkongatnak egy méretesebb csengőt a pincérek! Ezek után elegendő is volt a lájtosabb vacsora. Megismerkedtem egy lengyel, 21 éves leányzóval, akivel élvezet volt angolul beszélni, mert hasonló szinten állt, mint én. Aranyos volt és nagyon érdeklődő az út iránt, főleg Budapesttől. Ja, és a neve Magdaléna. Rájöttem, hogy ez egy fantasztikus név. Nagyon megtetszett!
Az esti elalvás, kicsit nehezen ment, mert sokan dorbézoltak még kint 10 után is, és a falak tényleg nagyon vékonyak voltak. 
Mai árak:
szállás 6 euró
napi 3 fogásos menü 10
narancslé 2,5 euró
2 barack 1,5 euró 
2 narancs 1,5 euró
kávé (tejeskávé) a szokásos 1,2-1,4
tortilla, 1,5