Reggel volt néhány érdekes meglepetésben részem. Az első az volt, hogy vagy 20 olasz már lent volt a földszinten és készülődött fél 6-kor. Nem csendben.  A másik az volt, hogy 6-kor valami éneklés jött az utcáról. Először azt hittem az időközben induló olaszok áriáznak ébresztőt a többieknek, de amikor az utcára léptem, akkor láttam , hogy a hely idős emberekből álló csoport gitározik és énekel. Amikor végeztek akkor odébb álltak kb. 100 méterrel és kezdték elölről. Mint kiderítettem, ma indult a fiesta időszak és ezzel köszöntötték a várost, a fiestát. Aranyosak voltak.
Estella után pár km-rel van a híres borkút, ahol az egyik csapból vörösbor folyik. Itt minden zarándok megáll egy-két kortyra. Nekem 2 éve nem sikerült, mert túl korán értem ide. Most időben érkeztem. megkóstoltam a bort, de nem volt egy nagy durranás. Azért egy kis üveggel betáraztam – gondolván, hogy estére jó lesz ez egy kis kólával feljavítva. Meglepő módon sokan nem is tudnak ennek a helynek a létezéséről, pedig elég kultikus hely. Páran azért csorgattuk az üveget. Az első település, ahol már nyitva is volt a bár az Monjardin volt. Szendvicsek és kávé. Elég sokan megálltak itt. Érdekes módon a reggeli olasz csapatnak se híre, se hamva nem volt. Nem volt tumultus az úton. Persze voltunk, de nem zavaróan sokan. Az, hogy a fiatalabb korosztály nem köszön az megszokott, nációtól függetlenül. Ezen nem kell kiakadni – bár engem még bosszant.
Nem volt ma nehéz a terep, inkább egyhangú néhol. De egy zarándoknak ez nem okozhat gondot. Ilyenkor tud elmélyülni a gondolataiban és csak pakolja a lábait egymás után rendületlenül. Villamayor de  Monjardin után egy 12 km-es szakasz van. Közte semmi. Elég rosszul néz ki, amikor nekivág az ember – de később már nem volt olyan tragikus. Félúton volt egy büfékocsi – nagyon jó üzleti fogás, ahol kicsit magasabb áron, de lehetett kapni üdítőt, frissítőt, egyszerűbb ételeket.
Most, hogy írom a blogot, leszakadt az ég! Rendes jégeső van. Egész nap próbálkozott, de most bekeményített rendesen az idő. Nem irigylem a most még kint lévőket.
Visszatérve a büfés kocsihoz, nagyon jó üzleti gondolat. A zarándokok és a turisták 4/5-e megáll itt, és valamit eszik-iszik. Az áraik nem durvák, csak egy picit magasabbak, mint a városban. De szükséges szolgáltatás, mert bár készültünk vízzel és kajával, de azért jól esett az itt frissen facsart narancslé és a kávé.
Közben a jégeső bedurvult. Nem nagyon láttam mostanában hasonlót, pedig az elmúlt 3 hónapban volt egy pár esőben, viharban részem. Jaaa, tényleg, ma 3 hónapja indultam el.
Szóval megtörve a 12 km monotonitását jólesett pihenni egy kicsit és újult erővel neki vágni a következő 6 km-nek. Útközben beszélgettem néhány zarándokkal – semmi extra, csak a szokásos dolgokról. Kicsit elhűlnek amikor elmondom a kérdésükre, hogy honnan és mikor indultam. Ma kimondottan lassan haladtam – a sok fényképezés  és a sok szeder szüretelése miatt. Reggel sikerült néhány jó felvételt csinálnom a hegyek mögül előbukkanni készülő napról. Ma nagyon sajnáltam, hogy nem volt velem a teleobjektívem. Többször kellett volna ma. Mivel mi nyugatra haladunk a zarándokok nagy része észre sem veszi, hogy a hátuk mögött felbukkanó nap milyen csodás fényjátékot tud ilyenkor művelni. Sokan csak mennek előre, nem néznek sem jobbra, sem balra, pláne nem maguk mögé. Én ezért szeretem a hajnali indulást. 
Kicsit féltem, hogy milyen lesz az augusztusi táj a caminon. Hogy nagyon kiégett lesz, kopár, egyhangú. De eddig csupa pozitív meglepetés a vidék. A májusi táj pazar volt – nagyon szerettem – de ez a mostani is jó. Csak más. Másért kell szeretni.
Los Arcos volt a következő település. 2 éve itt szálltam meg, az osztrák albergueben. Maga a város nem tetszik, nagyon el van hanyagolva, le van rongyolódva. Van egy hatalmas templom, a Santa Maria, nekem túlságosan giccses – egyszerűen sok. Az előtte lévő tér az éttermekkel viszont nagyon hangulatos. Nagyon sokan megálltak itt, vagy csak kajálni, vagy mára. Pont délidő volt amikor ideértem. Azt figyeltem meg, hogy nagyon sok étterem van mostanság, ami ingyenes wifit biztosít. Nagyságrendekkel jobb az internettel való ellátottság, mint 2 évvel ezelőtt. Igaz ez az albergue-ekre is. Ennek én örülök. 
Mivel még volt bennem elég energia és még csak dél volt, úgy gondoltam, hogy nem állok meg itt 21 km-nél hanem tovább megyek még vagy 7-8 km-t. Bár a sarkaim erősen tiltakoztak, de azért folytattam az utat. Sansolban állítottam meg a runkeepert egy kellemes albergueben. Az utolsó kilométereken már azon agyalogtam, hogy biztos szerzek egy lavórt és beáztatom hideg vízbe a lábaim és amikor beértem a szálláshelyre azt láttam, hogy van egy 3*3-as lábáztató medence. Nagyon megörültem neki. Az épület egy gazdasági épület volt, de nagyon hangulatosra megcsinálták. Úgy alakították át, hogy a jellegét megtartotta, mégis nagyon komfortos.  Csináltam fényképeket, valahogy megpróbálom majd kiokoskodni, hogy tudom feltenni a netre, hogy mindenki láthassa. Jók az áraik, van vacsora is, kellemes hely. Ha valakinek itt fogy el az ereje, a kilométere, vagy az ideje – álljon meg itt. Ez az első a faluban – nem lehet eltéveszteni.
Holnap lehet, hogy csak a 20 km-re lévő Logronoba jutok el. Eredetileg tovább gondoltam a dolgot, de a sarkam nagyon vacak volt – lehet, hogy kímélem egy kicsit. Majd holnap kiderül. Rohannom nem kell – időmilliomos vagyok.
Nem volt rossz a mai nap, mindent egybevéve. Tervszerű indulás – kellemes utcai ének. Borkút. Nem túl nagy távolság (28 km), a hosszú szakaszon egy meglepi frissülési lehetőség és egy nagyon hangulatos albergue. Már csak a vacsira leszek kíváncsi! Rossz nem lehet, csak esetleg kevés. Mármint nekem.
A mai árak, amelyekkel találkoztam.
kis szendvics 1,5
3 dl friss narancslé 3
füge (fél kilós) 2,8
kávé 1,2
szállás 10
vacsora 8 
kinder bueno 1,2
dobozos üdítő 1 euró