Reggel hamarabb reggeliztem, mert a házinénivel sikerült megegyezni a korai kelésben így a szokásos időnél 1 órával korábban indultam. Ez kimondottan jó volt, mert a meleg később igen nehezen volt elviselhető. Szép kis falu volt Grins. Az este már nem néztem körül, annyira fáradt voltam, így ez reggelre maradt. A templomban már készülődtek a mai ünnepi programra. A templomkert – ami ugye errefelé a temető is egyben érdekes volt, hogy minden fejfa fémből készült – igen jellegzetes formában. Eddig ilyet még nem láttam Ausztriában. Az egész falu meredeken a hegyoldalban fekszik, alatta több száz méteres völgy, a föntről gyorsan lefelé száguldó patakokkal, szurdokokkal, ami komoly hídépítési feladatot adott a római korban is az itt élőknek. Az egyik ilyen hidat Római-hídnak nevezik. Sajnos nem tudtam rendesen lefényképezni. Szépek, rendezettek a házak, de ez nem üdülő falu, hanem gazdálkodó. Egész nap nyugatra haladtam a völgyben futó sebes folyót követve. Délelőtt a hegyoldalban jó kemény emelkedős és lejtős szakaszokkal, majd délután Flirsh falut elhagyva már csak a folyómeder mentén. Délelőtt a Jakobsweg jelzéseit követtem – nagyon rendesen ki van táblázva ez a szakasz. Egész délelőtt a hegyoldal domborzati viszonyait követve, hol 100 méterre voltam a folyó és az alattam elterülő pici falvak között, hol 300 méterre. Izzasztó volt a terep. A szerencse az volt, hogy nagyon sokszor vitt az út erdőben így hűs levegő árasztotta el az erdő mélyén gyalogló vándort. Csak a nyitott terepszakaszokon szembesültem a hőség igazi erejével.
Mint írtam, az út a mély folyóvölgyet magasan övező hegyek oldalán vezet végig. Mindkét hegyoldal tele van apró falvakkal és persze a lent a völgy is. Többször elkezdtek harangozni itt is, ott is és a hegyekről ez visszaverődött. Kész harangjáték volt, érdekes színfoltja a
...
Tovább »