Ma becsapott a ménkű. Tegnap este, amikor kikapcsoltam a netbookot semmi gondja nem volt, ma délután már igen fura színekben jelent meg minden. A hozzáértők szerint valószínűleg videókártya probléma. Elvégre is már majdnem 3 éves és eddig semmi gond nem volt vele. Itt az ideje már újat vennem – mármint a gyártók szerint. Egyéb más kellemetlenségek mellett (amelyekkel nem akarok fárasztani senkit) ez elég nagy dráma nekem. Nagyon sok mindent csináltam ezzel a géppel, amelyek ezek után megszűnnek, vagy erősen korlátozódnak. A blog írása még csak valahogy  menni fog, már összegörcsöltem annyit, hogy lássam a szövegszerkesztőt, de a web oldal szerkesztése az nem fog működni innen. Amint lesz netem, haza küldöm az írásokat és a fiam majd beszerkeszti a webes felületre. Írni is csak addig tudom a blogot, amíg ennél komolyabb hibajelenség nem jelentkezik.  A fényképekről már biztos, hogy le kell mondani. Pedig a java még hátravan! Így be kell érnetek a 2012-es caminom képeivel. Remélem más technikai probléma már nem lesz. Ha esetleg mégis, akkor a blog írása felfüggesztetik. 
A mai közel 30 kilométeren simán túljutottam. Néhány kisebb emelkedőn túl csak a nagyon köves szakaszok jelentettek problémát. Reggel 6-kor szép kis népes csapat indult útnak. 7-en kezdtünk a sötétben botorkálni. Jól volt jelezve az út, így nem okozott problémát a sötétben való tájékozódás sem. Az első félórában a fejlámpa azért nagyon hasznos volt.  Bár reggelivel kezdtem a hajnalt, de 10 óra körül már jólesett volna valami étek. A pici baszk falvakban erre esély sem volt. Az egyikben azonban kellemes meglepetés ért bennünket. A családi ház udvarán fel volt verve egy sátor és benne kávé, tea, víz, nutellás piskóta. Kiírták, hogy a zarándokoknak van. Több, utánam érkező zarándoknő is ujjongot ezt a kedves gesztust látva. Donat ... Tovább »

Reggel 6-kor már fotóztam az elsőt. Nyugodt hangulatú volt a reggel, néhány hajnali zarándokkal találkoztam csak, akik nálam is korábban keltek. A várossal végeztem, kb 30-35 perc alatt, igazából 3 hosszú utca és néhány kisebb keresztutca az egész, ami izgalmas. Mire visszaértem, már mindenki reggelizett – úgy látom a csapat korán kelő. Szokásos francia reggeli, majd pakolás, néhány fotó a házigazdákról és az albergue-ről, majd ¼ 8-kor indulás. Ma 32-33 km volt a terv és már Baszk földön járok. Én ezt csak a településnevek egyre inkább kimondhatatlanságából vettem észre, illetve olvastam a könyvben.
Napközben néha találkoztam egy-egy ismerős zarándokkal, de semmi extra nem történt. Rendszeres megállások, masszírozások, kenegetések. Lassan elfogyott minden normális kenőcsöm, pótlásra szorult. A városba érkezésem előtt találkoztam 3 francia zarándok lánnyal, akik csak eddig jöttek. Érdekesség, hogy az egyikük szeptembertől Budapesten a Corvinuson fog tanulni. Az albergue a város központjában van, elég zsúfolt szobák, de a célnak megfelel és csak 11 euró. Internet nincs. A közelben van egy nagyobb közért, ahol megint be tudtam vásárolna a mai vacsorát és a holnapi reggelit.
A gyógyszertárban vettem valami frissítő kenőcsöt. Ha a Voltaren nem segít, akkor ez sem, de talán nem is árt. Meg is mértem magam, -21 kg május 1 óta. Ez a nap jó híre. Tesztelgettem az új krémet, sokat masszíroztam a lábam és már lassan készülök a lefekvéshez. Még össze kell raknom a pakkot, mert reggel ismét korán indulok. A 2 belga srác szintén korai indulást tervez – ők sem szeretik a nagy hőséget. Ma kiszámoltam, valóban benne vagyok az utolsó 1000 km-ben.

Reggel tervszerűen ébredtem, egy olasz tanáremberrel egyetemben aki, hasonló etapokat megy mint én, már többször szálltunk meg azonos helyen és indultunk korán. Ő is reggelizett valami lazát, én 3 pár virslivel indítottam a napot. Hosszú napnak néztem elébe, és a valamire való hely úgy 20 km után volt esedékes. Ez Nogaro volt, ahová esemény nélkül, különösebb (a megszokotton túli) lábfájdalom nélkül érkeztem meg. Persze a zsibbadós-fájdalom miatt a továbbra is óránként kiadós masszírozásra szorult a lában, de az már megszokott. Jó, hogy egyedül megyek ilyenkor mert így senki nem látja a torzulást az arcomon, amikor már nagyon durván fáj és nem hallja a „miatyánkot” amit elmormolok. Nogaroban egy pékségben megebédeltem, pizza szelet és édes sütik eltüntetésével. És nekivágtam a 2. mai etapnak. Ez csak 6 km-rel volt hosszabb, de sokkal gyötrelmesebb. Nem a terep miatt, hanem a sarkaim vacakoltak nagyon. Eljutottam oda, hogy a masszázs után 2 km-ig jó volt, majd a következő 2 km-en mormoltam a „miatyánkot”. Még sem állhattam meg 2 kilométerenként. Így is lassan haladtam a cél, Aire Surl’Adour felé. ½ 5 után sántikáltam be a városba. Amit kinéztem magamnak alberguet, az a város másik végén volt, így végigcaplattam a történelmi városrészen, de csak mentem, nem nagyon nézelődtem. 2 dolgot állapítottam meg. 1. az Adour egy folyó neve, 2. reggel vissza kell jönnöm, megnézni a város ezen részét, mert most este biztos nem fogok sétálni, ha egyszer letehetem a fenekem és sarokba állíthatom a lábaim. A célalbergue, ahol wifi-t is hirdettek zárva volt, nagy örömömre. Így visszatértem egy korábban látotthoz, de nem bántam meg. Nagyon nem. Hospitalet Saint Jacques a neve (www.saintjacques-hospitalet.fr) és André vezeti. Egy fantasztikus ember. Amint beléptem, azonnal a gondjaiba vett. Egy öleléssel in ... Tovább »

Reggel elsőként és egyedüliként reggeliztem az albergueben, az odakészített reggeli alkatrészekből. Jó, hogy így ki volt készítve minden – nem kellett az időt húzni, vagy éhes hassal kezdeni a napot. Egyedül a kávé hiányzott, de a németes hosszúkávéhoz nem volt kedvem. 
Ezt a napot is nyugodtam behúzhatom az esőnapok közé. 7-szer áztam el majdnem 8 óra alatt. Nem voltak nagy esők csak annyira nedvesek, hogy legyen minek megszáradni. Ennek következtében sok fotót nem készítettem, majdnem végig el volt dugva a masinám.
Délután 2-re értem be a városba, pont akkor, amikor nyitott a hivatal, mármint a turista iroda, ahol be lehetett fizetni egy éjszakára. Na, nem arra, még mielőtt valaki másra gondolna, csak egy ágyra, 11 euróért. 5 fős hálótermek, alap konyha, ami azt jelentette, hogy megfőzhettem a magammal cipelt tészta második felét – a változatosság kedvéért sajtos tésztának. A helyi SPAR-ban vettem alapanyagot és reggelire virslit, mustárral. Ilyen lepukkant SPAR-t még nem láttam, ¾-ig üres polcok, választék semmi, de ami volt az is nagyon drága. 4 euróból így is kihoztam a vacsorát és a reggelit.
Itt is volt egy katedrális. (Én nem tudom, hogy minden 30-40 kilométeren termett anno 1-1 püspök? Úgy tudom, hogy a katedrálisokhoz dukált 1 fő püspök is ezen a vidéken.) Ez az épület viszont egyáltalán nem volt sem szép, sem megkapó. Más épületek 4-500 éves ház, benne presszó – vacak kiszolgálással, vagy húsbolt hasonló korú házban. Ezeket szeretem. Igazából 2-3 utca volt izgalmas, a többi olyan átlagos délfranciás. 
Vettem 2 új pólót, mert a 2 leggyakrabban használt – saját logóval ellátott már annyira kikopott, kifakult az elmúlt időben, hogy cserére szorultak. 1 pár zoknim is teljesen megadta magát – így azt is selejteztem. A pólókból azért kivágtam a log ... Tovább »