Ma becsapott a ménkű. Tegnap este, amikor kikapcsoltam a netbookot semmi gondja nem volt, ma délután már igen fura színekben jelent meg minden. A hozzáértők szerint valószínűleg videókártya probléma. Elvégre is már majdnem 3 éves és eddig semmi gond nem volt vele. Itt az ideje már újat vennem – mármint a gyártók szerint. Egyéb más kellemetlenségek mellett (amelyekkel nem akarok fárasztani senkit) ez elég nagy dráma nekem. Nagyon sok mindent csináltam ezzel a géppel, amelyek ezek után megszűnnek, vagy erősen korlátozódnak. A blog írása még csak valahogy  menni fog, már összegörcsöltem annyit, hogy lássam a szövegszerkesztőt, de a web oldal szerkesztése az nem fog működni innen. Amint lesz netem, haza küldöm az írásokat és a fiam majd beszerkeszti a webes felületre. Írni is csak addig tudom a blogot, amíg ennél komolyabb hibajelenség nem jelentkezik.  A fényképekről már biztos, hogy le kell mondani. Pedig a java még hátravan! Így be kell érnetek a 2012-es caminom képeivel. Remélem más technikai probléma már nem lesz. Ha esetleg mégis, akkor a blog írása felfüggesztetik. 
A mai közel 30 kilométeren simán túljutottam. Néhány kisebb emelkedőn túl csak a nagyon köves szakaszok jelentettek problémát. Reggel 6-kor szép kis népes csapat indult útnak. 7-en kezdtünk a sötétben botorkálni. Jól volt jelezve az út, így nem okozott problémát a sötétben való tájékozódás sem. Az első félórában a fejlámpa azért nagyon hasznos volt.  Bár reggelivel kezdtem a hajnalt, de 10 óra körül már jólesett volna valami étek. A pici baszk falvakban erre esély sem volt. Az egyikben azonban kellemes meglepetés ért bennünket. A családi ház udvarán fel volt verve egy sátor és benne kávé, tea, víz, nutellás piskóta. Kiírták, hogy a zarándokoknak van. Több, utánam érkező zarándoknő is ujjongot ezt a kedves gesztust látva. Donatívós alapon ment a dolog, a tulaj nem is volt a közelben, így mindenki annyit dobott be a perselybe amennyit gondolt. Én ilyenkor mindig kicsivel többet dobok be, mintha a kocsmárosnak adnám oda. A gesztust értékelem.  Természetesen a zarándokok többsége francia, de azért akad német, belga, spanyol is. Itt még nincs nagy tömeg és szinte egyszerre mozgunk a célállomásokat tekintve. Persze egy-egy új tag csatlakozása, vagy egy-egy ember lemaradása, eltűnése előfordul, mint ahogy én is eltűntem azon zarándokok közül, akikkel a múlt héten mentem együtt. Akkor szakadtam el tőlük, amikor én 2 etapot mentem egy nap. De ez természetesen egy ilyen úton.  
Délután 1-re már a teljesen üres albergue-be értem. Az üzemeltető csak délután 4-5 körül tette tiszteletét. De nyitva volt minden és szép lassan birtokba vettük a szálláshelyet az időközben érkezőkkel. A szieszta miatt a közért csak 3-kor nyitott (legalább nem 5-kor) és ekkor megtörtént a mai ebéd, vacsora és a holnapi reggeli megvásárlása. A mai napi megpróbáltatásokért, drámákért megjutalmaztam magam egy kis csokival. Nem volt ideje megolvadni. Ebédre (délutánra) csináltam egy kis hagymalevest, estére vettem virslit és tojást, sajtot, reggelire, a virsli másik fele lesz sárgadinnyével.  A helyi éttermek nem nagyon voltak szimpatikusak és így olcsóbb is a dolog. Az a jó ezekben az alberguekben, hogy alaphangon fel vannak szerelve a konyhák, így lehet kotyvasztgatni. Persze nem komoly dolgokat, de azért próbálkozhat a zarándok.
Egész reggel és délelőtt felhős, párás, szitálós volt az idő, most délutánra sütött ki a nap, ami jót tesz a mosott ruháknak. Holnapra esős időt mondanak a franciák, de mára meg verőfényes napsütést jósoltak. Ki tudja mi lesz? Napközben nem sok fotót tudtam készíteni, mert jórészt el volt rakva a fényképezőm az idő miatt, de délután a falucskáról csináltam pár fotót, amelyeket nem nagyon tudom megnézni és feltölteni. Holnap szintén 30 körüli lesz a terv, szombaton 40-es és vasárnapra San Jeanig  már csak egy 20-as marad. És ezzel le is tudom Franciaországot. Persze odáig még el kell jutni.