Reggel jó későn indultam, volt majdnem fél 10 is. Persze nem kellett rohannom, de azt azért nem gondoltam ilyen lassú leszek egész nap. Szinte csak lődörögtem az úton. Sokszor megálltam, templomokat nézegettem, emberekkel beszélgettem, kávéztam. Az első 10 km olyan lassan pergett le a talpam alatt. De egy pillanatig sem unatkoztam. Egyszerűen élveztem a napsütést, a tájat, a magas hegyeket, a hófödte csúcsokat, az ocsmányabbnál ocsmányabb felhőket, amelyek Innsbruck fölött magasodtak. A rondaságuk volt a szépségük. Szikrázó napsütés fölöttem, felhő kavalkád előttem, beszorulva a hegyek közé. Felfedeztem egy kisvárost Innsbruck előtt. Hall in Tirol a neve, itt van a nagyváros szájában és még sohasem láttam ezt a több évszázados, girbe-gurba utcákkal tele szépséget. Na, most megnéztem rendesen. Ilyen hosszabb-rövidebb megállásokkal, már be is jutottam Innsbruckba, kb. 3. órakor. Szeretem ezt a várost is, a maga színes házaival – ódon házaival, a forgatagával együtt. Most nem töltöttem túl sok időt itt, de megint magával ragadt a „kellemes város” érzése. Szeretem a rohanó Inn folyót, a nyári rendezvényeket, a síugró sánc látványát, a körben magasodó havas hegycsúcsokat. 
Kifelé a városból a reptér mellett mentem, ez nem volt annyira élvezetes, de annyiban jó volt, hogy itt még nem jártam. Az időjárás a bolondját járatta ma velem. 4-szer kellett elővennem az esőkabátot, de semmi komoly nem történt, csak egy-egy gyors zápor – ami 3-4 percig tartott és igazából el sem áztam. Csak ijesztgetett. Nagyon ki vagyok békülve a tiroli időjárással. Nincs túl meleg és eddig elég száraz volt. Ebben most szerencsém volt. 
Kematen nevű faluban fogyott el végérvényesen a lendületem, túl voltam a 29. kilométeren és úgy gondoltam, hogy megállok. Késő is volt már – közel 7 óra. A falu közepén lévő fogadóban szálltam meg, a szoba jó, csak internet nincs – de majd talán holnap. A közértben vásárolt kaja volt a vacsorám. Holnap újra nekivágok egy kb. 30 km-nek. Nem volt rossz ez nap csak úgy nem történt semmi extra – ami persze nem baj!