Reggel 7-kor szinte egyszerre kelt az egész körlet. Gondolom valaki elkezdte a kipakolást és ez láncreakciót indított el. Csak 1-2 lusta maradt még ágyban. Tisztálkodás, pakolás majd indulás. Elég vacak volt az idő, hűvös, nyirkos. Bár esni nem esett, de lógott a lába. Eleve 2 pólót vettem, de később ez is kevésnek bizonyult. A mai terv nem volt túl nagy, csak Conquesbe akartam eljutni, ami huszonpár kilométer. Sok jót hallottam a városkáról, így több időt akartam szentelni, annál, hogy átrohanjak és vessek néhány fotópillantást erre is, arra is. Jól döntöttem, mint délután kiderült.
Ahogy néztem a domborzati viszonyokat, laza sík (a síkon ne alföldit értsetek, 50-100 méter magas puklik az még sík) terepnek mutatkozott, de azért ért néhány melegebb meglepetés. Nem volt vészes, csak nem számítottam rá. De hát végül is logikus, hogy mindig emelkedővel kezdek, ha elhagyok egy falut, általában a védettebb völgybe települtek az emberek régen. Reggelim nem volt, így már rám fért volna egy kávé. Ahogy néztem a térképet, erre reális esély csak Espeyracban volt. Ennek ellenére ért egy kellemes meglepetés. Kb. 2 km-rel korábban ki volt téve az út mellé egy asztalka kávéval, teával, keksszel és egy kedves nő invitált, hogy fogadjak el valamit. Nem kellett kétszer mondania. Ha nem azt mondta volna franciául én akkor is úgy értettem volna. Ez egy pici albergue az erdőben egy icipici kápolnával, amit saját maguk építettek. Hangulatos volt. A kávé nem volt egy nagy durranás, de meleg volt és a gesztus jól esett. A kitett perselybe belepottyantottam 2 eurót. Nem a kávéért – csak úgy.
Az a darab keksz és a fenti kávé nem vette el a kedvemet attól, hogy Espeyracban becsülettel megreggelizzek. Kicsit spanyolos hangulatban tejeskávé és sonkás szendvics és 2 darab valamivel töltött péksüti. A francia csapat, aki mellettem reggelizett nézett bőszen. Nem láttak engem még enni! Amikor 2 éve a spanyol camino-n ott vigyorgott a két nagy pohár tejeskávé 2 nagy szendvics társaságában az asztalomon és megkérdezték, hogy hol a másik zarándok, aki ennek a felét megeszi? Kellemesen megreggeliztem, majd folytattam az utat. Sok erdős területen haladtam, haladtunk át. Egy 4 fős francia csoporttal kerülgetjük már egymást 2-3 napja. 1 nő és 3 férfi. Azonos etapokat megyünk és ugyanott is szállunk meg.
Az úton semmi extra nem történt, tesztelgettem a lábam, sarkam a sarokemelő nélkül – talán jobb lesz így. Ma nem volt olyan vészes mint tegnap, persze éjszaka dunsztoltam és ma kevesebbet is mentem. Mint írtam, reggel elég cudar volt az idő, nem sokat emelkedett a hőfok délben sem. Olyan kb. 10-12 fok lehetett. Az utolsó 1 kilométeren már elkezdett szitálni az eső is, de nem volt komoly. Ahogy közeledtem Conques városába már láttam, hogy nem volt túlzó az elbeszélés, ami ecsetelte a hangulatát. Azonnal elkezdtem fényképezni, de tudtam, hogy ez hátizsákkal nehezebb, mint nélküle, ezért elkezdtem keresni a mai napra kinézett albergue-t. Ez az apátság zarándokszálláshelye, ami közvetlen az apátság mögött van. Meleg volt a fogadtatás, teával, kávéval és egy nagyon kedves hölgy, Eszter fogadott, akiről hamar kiderült, hogy magyar hospitalera. Persze itt nem ezt a spanyol szót használják a zarándokok segítőire, de én csak ezt tudom. El voltam ájulva a hely varázslatos középkori hangulatától, hamar kiderült, hogy Eszter szakterülete a középkor, irodalom és művészettörténet területén. Amit lehetett infót azt gyorsan begyűjtöttem. Az adminisztrálás a hivatalban kicsit lassan ment – most volt betanuló a belga úriember, hospitalero, de hát időm volt. Megtörtem az eddigi megszokott tevékenységi sorrendet, most nem tisztálkodás volt az első, hanem lepakoltam a zsákom és nyakamba vettem a városkát. Nem nagy, de annál izgalmasabb. Eddig üt minden eddig látott francia régi várost. A házakban, az utcákban, a sikátorokban, mindenben. Teljesen el voltam, vagyok alélva. Itt lazán lehet középkori filmet forgatni, csak egy-két hirdető táblát kell levenni és jöhet a forgatás. Az apátság az, maga a történelem. Hatalmas falak, folyosók, hajók, szinte semmi díszítés, és ettől szép, elbűvölő, a maga monumentalitásában. Az anno 3000-es lakosság igen komoly lélekszámnak volt tekinthető, tehát jelentős település volt, itt a hegyek, erdők védelmében. Ma már csak kis töredéke látható a városnak, de még így is káprázatos. Ma a világörökség része. A 11-12. századtól híres zarándokhely volt Conques. St. Foy ereklyéjét őrzik itt (akiről még sokat nem tudok) és ez vonzotta a mélyen vallásos középkori korszakban az emberek százezreit. Ken Follett katedrális c. könyve óta tudjuk, hogyan és miért működik a szent ereklyék vonzereje, persze más forrásokból is lehet ezt tudni. Ha egyszer lesz internetem akkor utánajárok a város és az apátság történetnek, nagyon felkeltette az érdeklődésemet. A Szent Jakab zarándokút is útba ejteti már több száz éve, így még több zarándok jár erre. Sok nyitott kérdés van még bennem Conquesről.
A szállás teljesen korrekt, tiszta, rendezett. Az én dormitóriumomban 14-en alszunk, az össz befogadó létszám 100 fő fölött van. 11 euró egy ágy és közös vacsorával és reggelivel együtt is csak 29 euró. (6 euró a reggeli és 12 a vacsora) Persze lehet külön szobát is bérelni, ha valaki nem bírja a közös hálóhelyet. Én részben azokkal alszom egy helyiségben akikkel tegnap is. Este 7-kor van a vacsora, már várom, mert a tejeskávé és szendvics már régen volt. Este ½ 10-kor az apátságban orgonazene lesz, az egyik barát játszik. Állítólag nagyon szép. Ma este meghallgatom. Már megbeszéltük Eszterrel, hogy együtt elmegyünk. Ő kb. 9-kor végez a vacsora utáni romeltakarítással, mint hospitalera. Kíváncsi vagyok az orgona hangzására ebben a közel 900-1000 éves templomban. Majd utána gyors alvást tervezek, mert holnap új nap – új úti cél.
Még egy apróság. Ma reggel az indulás után 5 km-rel megvolt a 2000. km.