Az elmúlt 2 napban több mint 70 km-t gyalogoltam, a bal sarkam az éjszaka rakoncátlankodott, többször megébredtem, hogy fáj. Napközben is szokott, de akkor nem foglalkozom vele, már 5 hónapja ezt csinálja, hol kisebb fájdalommal, hol nagyobbal. De ma éjszaka aggasztott egy kicsit. Lehet, hogy vissza kell tennem a sarokemelőt, de akkor a terhelés előbbre kerül, az sem jó. Tesztelgetem még egy kicsit, mikorra az óceán partjára érek, csak kitalálom, hogy mi a jó. Ha addig nem, akkor meg már minek!
Kicsit álmosan ébredtem reggel, de a jó nagy adag kávé, amit a reggelimhez kaptam kicsit helyrerázott. Ahogy kiléptem az ajtón elkezdett esni az eső, nem nagyon, csak olyan áztatóan. Permetszerű, nagyon finom cseppekkel. De ennek ellenére be kellett öltöznöm. Na, ott folytatódik a nap ahol tegnap befejeződött. Még jó, hogy nagy hőségre számítottam ezen a szakaszon. még a hajamat is levágattam. Szerencsére csak 1 óráig esett, de egész nap kérdéses volt a folytatás. Néztem most délután a jósolt időjárást – állítólag holnaptól jobb lesz az idő. 
Mára csak 31 kilométert terveztem, nem is nehéz terepen. Bár az utolsó 2 kilométer elég vacak volt. Nagyon meredeken ereszkedtem le a városba. Ez még jobban betett a sarkamnak, hiába szerpentineztem és lassítottam. 
Cahors egy nagyon régi városka, a Lot folyó érdekes, U alakú kanyarulatában. Felülről elragadó látvány, onnan ahonnan ereszkednem kellett. Kellemes meglepetéssel fogadott a város. Ahogy beléptem a városba, át a hídon, azonnal egy zarándokokat fogadó kis irodába érkeztem, ahol nagyon kedvesen kínáltak frissítővel, inni-, és ennivalóval. Telefonon szállást foglaltak nekem az egyik albergueben, térképpel láttak el. Tátva maradt a szám!
Az albergue és a városka sem nagy élmény nekem. Mindkettő le van pukkanva. De a szállás arra jó, amire való, az értékeimre vigyázok, mert itt nem csak zarándokok alszanak, vannak is más célból itt alvó, sőt ahogy elnézem itt élő emberek is. Szóval résen vagyok, mint a jó gátőr!
A város, óvárosi része, amennyire régi, annyira elhanyagolt. Sok-sok sikátor, szűk utca, érdekes ház, de mégsem fogott meg. Túlságosan is déliesen elhanyagolt, koszos. Gondoltam rá, hogy megállok egy napra, de nem teszem, nem marasztal a város, kár lenne erre elpazarolni egy napot. Azért rakok fel majd fényképeket. Lehet, hogy nem ma, de majd.
Ma július 14-e van a franciák nagy nemzeti ünnepe, ezért minden csak tartalék lángon működik, vagy sehogy. Az ebédem is az abrakos tarisznyából volt és a vacsorám is. Nem volt most semmi kedvem, valahol 1,5 órát ücsörögni. Szerettem volna minél hamarabb vízszintbe helyezni a lábaim és kenegetni.
Holnapra is valami hasonló távot tervezek, 30-32 km, de majd kiderül napközben, hogy mennyi lesz.
Ma megint egész nap zenét hallgattam, de ma vegyes volt a kínálat. Zorán, Presser mellett Lisa Gerrard volt a kedvenc. Sokan azt mondják rá, hogy olyan „azonnalfelvágomazereim” zenéje van, de nekem nem az. Nagyon szeretem. Ha valaki így elsőre nem tudja beazonosítani, akkor gondoljon a Gladiátor c. film zenéjére. Nekem a táj és a mai hangulat mellé ez a zene kellett.