A szobatársaim elég korán elkezdtek a zacskóval és hátizsákkal zörögni, természetesen a hálóteremben. Amúgy is rosszul aludtam, baromságokat álmodtam – és még emlékeztem is rá. Reggeli után, aránylag időben indultam. A mai napra közel 40 km várt rám – ráadásul szandálban. A bakancsot nem tudtam felhúzni, a tegnapelőtt kialakult és tegnapra rendesen begyulladt víz-, vérhólyagom miatt. Mindennel kezeltem, amim csak volt, de nem segített. Hiába varrtam, fertőtlenítettem, ápolgattam. Nem is értem, hogy mitől keletkezett. 40 perc alatt, akkora mint maga az ujjam. A cipő nem ért hozzá, a zokni rendben volt, egyszerűen nem értem a keletkezés és újratelítődés okát. Na, mindegy! A bakancs felkerült az amúgy sem könnyű hátizsákra – jó 1,5-2 kilóval növelve a súlyt. Nem örültem neki, de hát nem volt más választásom. Az első 15 km-en nem is volt semmi komoly gond. Fájt, ahol szokott és kezdtem érezni a jobb sarkamat, a sarokpárna és a talpboltozat találkozásánál, ott ahol máskor is. Tartottam egy félórás pihenőt, amikor is megettem az ebédnek szánt sárgadinnyét és 1 kiló sárgabarackot. Ezeket útközben vettem egy útmenti árustól. A kis pihenő és lábápolgatás után kezdődött a kínok kínja. Annyira megpihent a lában, hogy nem akart továbbmenni. Nem tudtam a jobb sarkamra állni. Elég vacak volt. Ránéztem a térképre és láttam, hogy alapból 20 km van még hátra, de ha hamarabb feladom, akkor is minimum 15. Próbáltam óvatosan terhelgetni, hátha megszokja a dolgot, de nem akarta. Elég sűrűn meg kellett állnom és rövidebb pihenőket tartani, sőt még gyógyszert is vettem be. Nem gyerekadagot, de nem nagyon segített. Megéreztem minden lépést, főleg azután, hogy a megváltozott terhelési hely miatt a lábfejem is rendesen elfáradt. Szó szerint kín volt minden lépés. Arra, hogy merre jártam, nem is nagyon emlékszem. Nem azzal voltam elfoglalva. Így nagyon lassan haladtak a kilométerek, a tervezett 4-órás érkezés Moissacba természetesen csúszott. Majdnem ½ 6 volt mire besántikáltam az alberguebe. Már délután elhatároztam, hogy muszáj tartanom egy pihenőnapot, mert így nem tudok tovább menni. Így eleve 2 éjszakát fizettem ki. Fürdés, mosás után egy jó kiadós masszírozás következett. Jelentősen be volt durranva az a csomó a talpamon, ami a fájdalmat okozta. Jól leterheltem. Ki sem mozdultam az albergueből. Szerencsére egy olyan szobát kaptam, ami ugyan 2 személyes volt, de nem jött a másik ágyra senki. Nyugati fekvésű a szoba, így délután-este igen meleg volt. Éjfél körül kezdett picit lehűlni a levegő a parányi szobában. Nem aludtam jól, így volt időm sokat masszírozni a fájó részt, aminek következtében (és persze a pihenés) reggelre kicsit lenyugodott ez a terület.
Reggel nem kapkodtam a felkeléssel, mert szándékosan nem kértem sem vacsorát, sem reggelit, hogy ne kelljen kötelezően mozognom. Az este még megettem a napok óta érlelt sajtot egy kis kenyérrel.
Az albergueben elméletileg van internet, de gyakorlatilag, alig, vagy inkább nem is működik. Nem is bosszankodom rajta. Majd lesz máshol és akkor feltöltöm amit akarok a netre.