80. nap! Willy Fog ennyi nap alatt megkerülte a Földet. Persze nem gyalog! Nekem még csak 2261 km-nél tart a számlálóm. 
Az éjszaka fülledt meleg volt, alig bírtunk aludni, bezzeg reggel a hajnali hűvösben még szerettünk volna, de a szigorú ébresztő jelzett fél 6-kor, könyörtelenül. Mint kiderült, nem csak én akartam ilyen korán indulni. Szinte az egész albergue elindult ¼ 7- ½ 7 között, röviddel utánam! Sötét volt és esett az eső. Szerencsére csak pár percig. De a fejlámpát azért még egy darabig kellett használni, de szép lassan kivirradt. Sajnos semmi jó fényképet nem sikerült csinálni a hajnalról, mert minden csupa felhő és homály volt. Pedig a táj szép volt, hullámzó és színes. A fényképeken mégis csak valami kevésbé élénk szín jön át. A második valamire való faluban (Miradoux ) nyiladozott csak valami élet csírája, olyan 8 körül.  Volt kávé (bűn rossz), valami piackezdemény (8-kor kezdtek kipakolni), és közért. Jó rendesen megreggeliztem, csúnya látvány lett volna ha egymás mellé rakom mindazt, amit megettem. De régen volt a kora esti sajt és kenyér, és soká volt még a következő kajálási lehetőség. Ki is tartott ez a reggeli délután 4-5-ig. Kicsit nehezen ment a menés tele hassal, tehát máskor okosabban kell csinálnom, de most nem akartam cipelni, amit megvettem. Többször összefutottam a már ismert arcokkal, hol ők hagytak el egy-egy lábápolásnál, hol én mentem el mellettük, amikor pihenőt tartottak.
Lectoure volt a mai elsődleges célváros, de benne volt a pakliban, hogy esetleg tovább megyek egy kicsit. A lábaim másként döntöttek. Azt jelezték, hogy álljak meg, nem kell rohannom. Így fél 1-re már ebben a régies kisvárosban voltam. Egy hatalmas katedrálissal rendelkezik. Tényleg hatalmas, zömök, de ugyanakkor magasba ívelő. Először a tornyára lettem figyelmes, nem mindennapi szerkez ... Tovább »

Mint tegnap elhatároztam, ma jó időben felkeltem és 6-kor már úton voltam a teljesen kihalt városkában. Szeretem ilyenkor a városokat. Persze nem ezért indultam ilyen rendes zarándokhoz illő időben, hanem, hogy elkerüljem a délutáni nagy hőséget. Tegnap kaptam egy kis ízelítőt a 35 fokból. Bár fújt a szél rendesen, de meleg, nagyon meleg levegőt hordott magával, ami nem volt kellemes. 2 éve az első camino-n is mindig 6 kor indultam, és ez nekem nagyon bevált. Megpróbálok most már áttérni erre a korai időre, mert augusztusban nem lesz hideg Spanyolországban. Szóval, én nyitottam az albergue ajtaját, nem volt túl bonyolult kitalálni a városból, mert a folyó mellett lévő csatorna vonalát kellett csak követni. 
A tegnapi pihenő jót tett a lábaimnak, bár a terheléssel ismét nagyon hamar elfáradtak és 10 km után már küzdöttem rendesen. Mára 29 km volt a tervezett távolság, amit végül is a tervezett időre sikerült teljesíteni, még a nagy hőség előtt. Többször megálltam, masszírozásra, ápolásra. Egyszer, 9 óra körül egy kis reggelire, ami nem is sikeredett olyan kicsire és egy kávéra, ami mindjárt 2 lett. Ezeket a megállásokat leszámítva végig gyalogoltam délután 2-ig. Akkor estem be elsőként az alberguebe. 
A táj, már igazán kezdi a déli vidék hangulatát felvenni. A házak, a kertek, a kabócák hangzavara, a déli sziesztázások, már nagyon közép-olaszországi benyomást kelt. Még nem spanyol, de már közelít afelé. Ma elég sokat kellett jönni a már említett csatorna mellett, ami kényelmes volt és kellemes. Amikor le kellett volna térni róla én fölülbíráltam a jelzéseket - mert nem volt számomra logikus, hogy miért menjek én el jobbra, majd kanyarodjak fel a balra egy sokkal szélesebb csatorna fölött átívelő hídra. A térkép azt sugallta nekem, hogy később is fel lehet majd jutni a hídra. Úgy okoskodtam, hogy csak a ... Tovább »

Nem tervezett – kényszerűségből megtartott pihenőnap. Reggel 8 után keltem, a kevés éjszakai alvás és hajnali ajtócsapkodások után. A zarándokok jó része már úton volt, vagy reggelizett. Én kényelmesen összepakoltam magam, próbálkoztam az internettel, de nem sikerült, majd miután jólesően megállapítottam, hogy nagyságrendi változás van a tegnapi állapothoz képest, lementem a városba, kicsit körülnézni és valami élelmet beszerezni. 
Kellemes ez a város, nem baj, hogy megálltam. Van a városban egy nagy apátság, Szent Péterről elnevezve, kellemes hangulatú zene, nem túldíszített falak, mozaik hatású festéssel. Az apátsághoz kapcsolódik a Cloister, amit én csak papok kerengőjének tartok, akár hányszor meglátok egy ilyet. Majd a fényképeken láthatjátok milyen hangulatos hely. Az 1100-as években épült az egész komplexum, persze sok átépítés követte, de a Cloisterben kiállított régészeti maradványok jól mutatják a különböző korokat. Jó volt itt sétálni, főleg, hogy még tömeg sem volt – korán voltam. 
A város is hangulatos és rendezett, sokkal jobban tetszett, mint pár nappal ezelőtt Cahors. Az óvárosi rész kicsi, de jól visszaadja a régi korok hangulatát. Az emberek kedvesek, érdeklődőek, segítőkészek.
A bevásárlás és kávézás egy kellemes hangulatú kávézóban, amely kiegészült egy jó beszélgetéssel a tulajdonosnővel visszatértem az alberguebe és kiadósan megreggeliztem. Ekkor már 11 óra körül volt, így szerintem ez az ebéd is volt. Vacsorára sárgadinnyét és sonkát vettem, valamint holnapra sajtot. Kiegészítettem a vásárlást egy kis csokival és egy üveg vörösborral. Minden esélyt megadtam a láb gyógyulásának. Az étkezés után végre befejeztem a középkorról szóló 6 részes film megnézését, majd lehet, hogy a bor hatására is aludtam egy rövidet. A lényeg a láb pihentetése volt. Megtettem. Most dé ... Tovább »

A szobatársaim elég korán elkezdtek a zacskóval és hátizsákkal zörögni, természetesen a hálóteremben. Amúgy is rosszul aludtam, baromságokat álmodtam – és még emlékeztem is rá. Reggeli után, aránylag időben indultam. A mai napra közel 40 km várt rám – ráadásul szandálban. A bakancsot nem tudtam felhúzni, a tegnapelőtt kialakult és tegnapra rendesen begyulladt víz-, vérhólyagom miatt. Mindennel kezeltem, amim csak volt, de nem segített. Hiába varrtam, fertőtlenítettem, ápolgattam. Nem is értem, hogy mitől keletkezett. 40 perc alatt, akkora mint maga az ujjam. A cipő nem ért hozzá, a zokni rendben volt, egyszerűen nem értem a keletkezés és újratelítődés okát. Na, mindegy! A bakancs felkerült az amúgy sem könnyű hátizsákra – jó 1,5-2 kilóval növelve a súlyt. Nem örültem neki, de hát nem volt más választásom. Az első 15 km-en nem is volt semmi komoly gond. Fájt, ahol szokott és kezdtem érezni a jobb sarkamat, a sarokpárna és a talpboltozat találkozásánál, ott ahol máskor is. Tartottam egy félórás pihenőt, amikor is megettem az ebédnek szánt sárgadinnyét és 1 kiló sárgabarackot. Ezeket útközben vettem egy útmenti árustól. A kis pihenő és lábápolgatás után kezdődött a kínok kínja. Annyira megpihent a lában, hogy nem akart továbbmenni. Nem tudtam a jobb sarkamra állni. Elég vacak volt. Ránéztem a térképre és láttam, hogy alapból 20 km van még hátra, de ha hamarabb feladom, akkor is minimum 15. Próbáltam óvatosan terhelgetni, hátha megszokja a dolgot, de nem akarta. Elég sűrűn meg kellett állnom és rövidebb pihenőket tartani, sőt még gyógyszert is vettem be. Nem gyerekadagot, de nem nagyon segített. Megéreztem minden lépést, főleg azután, hogy a megváltozott terhelési hely miatt a lábfejem is rendesen elfáradt. Szó szerint kín volt minden lépés. Arra, hogy merre jártam, nem is nagyon emlékszem. Nem azzal voltam e ... Tovább »