Mint tegnap elhatároztam, ma jó időben felkeltem és 6-kor már úton voltam a teljesen kihalt városkában. Szeretem ilyenkor a városokat. Persze nem ezért indultam ilyen rendes zarándokhoz illő időben, hanem, hogy elkerüljem a délutáni nagy hőséget. Tegnap kaptam egy kis ízelítőt a 35 fokból. Bár fújt a szél rendesen, de meleg, nagyon meleg levegőt hordott magával, ami nem volt kellemes. 2 éve az első camino-n is mindig 6 kor indultam, és ez nekem nagyon bevált. Megpróbálok most már áttérni erre a korai időre, mert augusztusban nem lesz hideg Spanyolországban. Szóval, én nyitottam az albergue ajtaját, nem volt túl bonyolult kitalálni a városból, mert a folyó mellett lévő csatorna vonalát kellett csak követni. 
A tegnapi pihenő jót tett a lábaimnak, bár a terheléssel ismét nagyon hamar elfáradtak és 10 km után már küzdöttem rendesen. Mára 29 km volt a tervezett távolság, amit végül is a tervezett időre sikerült teljesíteni, még a nagy hőség előtt. Többször megálltam, masszírozásra, ápolásra. Egyszer, 9 óra körül egy kis reggelire, ami nem is sikeredett olyan kicsire és egy kávéra, ami mindjárt 2 lett. Ezeket a megállásokat leszámítva végig gyalogoltam délután 2-ig. Akkor estem be elsőként az alberguebe. 
A táj, már igazán kezdi a déli vidék hangulatát felvenni. A házak, a kertek, a kabócák hangzavara, a déli sziesztázások, már nagyon közép-olaszországi benyomást kelt. Még nem spanyol, de már közelít afelé. Ma elég sokat kellett jönni a már említett csatorna mellett, ami kényelmes volt és kellemes. Amikor le kellett volna térni róla én fölülbíráltam a jelzéseket - mert nem volt számomra logikus, hogy miért menjek én el jobbra, majd kanyarodjak fel a balra egy sokkal szélesebb csatorna fölött átívelő hídra. A térkép azt sugallta nekem, hogy később is fel lehet majd jutni a hídra. Úgy okoskodtam, hogy csak a faluba akarnak beterelni bennünket, egy kis esetleges étel-, italfogyasztási szándékkal. Volt már ilyen! Hát nem ez volt a magyarázat. Hanem az, hogy a híd jóval magasabban futott, mint a töltések. Vissza nem fordulok, így előre menekülhettem csak. Jobb oldalamon csatorna, baloldalamon a szélesebb csatorna töltése, aminek a tetejét nem is láttam, és hogy oda feljussak, át kellett egy dzsindzsáson jutnom, ami közepén egy 1 méter széles kis vízzel teli árok volt. Fiatalkoromban akár át is ugrom az ilyet, ha nincs sűrű aljnövényzet, amely derékig ért, nincs 20+ kg-os hátizsák és tökéletes a lábam. Erre most esély nem mutatkozott. Kerestem egy olyan kisebb méretű fát, amelyet áthajtva az árok fölött át tudtam evickélni, pottyanás nélkül, miután a zsákot átdobtam. Megharcolva nagy csatorna töltésének növényzetével, fent voltam a töltésen, ahonnan azt hittem, amíg nem láttam a híd és a töltés közötti jelentős szintkülönbséget, hogy majd lazán felmászok. Hát nem. Visszafelé nem mehettem az árok miatt, így a 2-3 km-re lévő másik hidat céloztam meg. Nem volt ez az út sem rosszabb, mint az eredetileg kijelölt, csak izgalmasabb.
Az utolsó 1 km-en már kezdett meleg lenni, így áldottam az ötletet, hogy időben elindultam reggel. A falu, ahová érkeztem, tipikusan 1 utcás falucska, de az legalább hangulatos. Van benne egy étterem, egy albergue, egy templomszerű, egy önkormányzati épület, és néhány lakóház. Az a néhány lakó természetesen mezőgazdasággal foglalkozik, leginkább kukorica és napraforgó termesztés folyik. Egy gazdasági épületből alakítottak ki egy alberguet. Az alsó szint a konyha és fogadóhelyiség, az emeleten van a vizesblokk és a 3 dormitórium. Összesen 19 ágy van. Ha jól számoltam 9-en vagyunk ma. 1 német srác a többi francia. Többekkel voltam már közös szálláson. Internet az nincs, a postagalamb is uzsitasival jár erre, de majd talán holnap.
Ma nem mentem a közös vacsorára, mert érlelem a sajtot, a dormitóriumba be sem mertem vinni, így az lesz a vacsorám. De csak kint az udvaron merem megenni. Azt sem kell holnap cipelnem. Kenyerem is van még egy kicsi.
A holnapi napra csak 24-25 km-t tervezek. De lehet, hogy megtoldom pár kilométerrel, majd kiderül.