Van abban valami bájos (vagy bajos) kihívás, ha az emberfia elhagyja a jól kijelölt utat a baszk hegyek között és a térképről is lemegy. Nem másért, a kihívásért. Ez történt ma. 
Reggel elbúcsúztam az elmúlt néhány napban összeverődött csapattól. Ők mára csak 18 km-t vállaltak be. Én még rátettem egy szívlapáttal. Így reggel egyedül keltem fél 6-kor és egyedül reggeliztem. Valószínűleg soha többet nem találkozunk – bár a caminon mondtam én ezt már párszor és mindig meglepetés ért. Az út első szakaszát rendesen a kijelölt úton tettem meg, ami tartogatott néhány izzasztó emelkedőt, de már meg sem kottyan. Csak abból veszem észre, hogy emelkedőn vagyok, hogy folyik rólam a víz és apróbbakat, ütemesebbeket lépek. Az erőnléttel semmi gondom nincs. Megszoktam már ezeket az apró kihívásokat. nem mondom, hogy néha nem unalmas fölmenni 50 méter szintkülönbségre, majd le és újra fel, de hát ez nem az Alföld és még nem is a Meseta. A táj egyre jobban tetszett, valahogy karakteresebb lett, a házak rendezettebbek. 9 körül egy konzervüzemhez érkeztem, ahol nagyon szemfülesen fel volt állítva egy kis pavilon és lehetett kávét, üdítőt és természetesen millió féle patét (konzerv formájában) kapni. Megkávéztam és vettem is egy konzervet, mert a nálam lévő olajos hal és kis darab kenyér nem tartogatott nagy kulináris élményt. Így egy picit javult a dolog. 10 óra körül találtam egy olyan helyet ahol átadhattam magam a paté és olajos halkonzerv élvezetének. Ezt követően döntöttem úgy hogy letérek az útról és a könyvemben részlegesen meglévő térkép alapján jutok el Uhart-Mixebe. A bajság ott volt, hogy nem volt minden szakaszról térkép, mert a könyvben a betűk kiszorították rajzot. Két külön oldalon volt a térkép két része, a hiányzó szakaszt meg odaképzeltem és bíztam az ösztönökben, az útjelző táblákban és a helyi lakosokban. Az elsővel és az utolsóval nem is volt gond, de a középső az hiányzott – mármint a táblák.  Így egy darabig bizonytalanságban mentem, de amikor arra vetődött egy kóbor autós, akkor megerősített abban, hogy az irány jó csak még mehetek pár kilométert. Ezek az utak, pici hegyi utak voltak, nem túlzok ha azt mondom, hogy átlagosan 2 óránként járt arra egy autó. 4 körül értem be a célfaluba. Egy templom, 1 étterem-albergue, néhány ház. Ez nem esik közvetlenül a kijelölt útvonalba, így kevesen térnek be ide. Összesen 5 zarándok volt. 3 francia nő, egy spanyol férfi - akivel estig egy szobában voltam - és én. A szállás 15, a vacsora 12, a reggeli 5 euróba került. Mivel a 10 órás konzervmenü már eltűnőben volt ezért minden megoldás érdekelt. 7-kor volt a vacsora és igen jól sikerült. Tipikusan baszk kaják voltak – persze a nevüket képtelen vagyok megjegyezni, de nagyon finom volt. Az egyik francia nővel iszogattuk az üveg vörösbort és mire a végére értünk már egész jól ment az angol (már a magam szintjéhez mérten). A végén apperitívként kaptunk egy helyi likőrspecialitást, aminek a neve patxaran. Persze ezt sem tudtam megjegyezni de ezt felírtam. Annyira ízlett, hogy még pár kupicával ledöntöttünk, illetve elnyalogattuk, mert ez olyan konty alá való ital. Jó sokáig dumálgattunk a két francia hölggyel, akik közül az egyik San Jeanben befejezi most az utat, megy haza a kicsi lányaihoz, a másik nő pedig úgy néz ki, hogy orvosi kezelésre szorul a lábai miatt. De utána jön tovább Fisterráig. Vele még összefuthatok valahol. A szobatársam aggódott, hogy horkolni fogok (de, hogy honnan vette azt nem tudom) ezért átköltözött egy másik helyiségbe egy kanapéra. Legyen neki. 
Holnap már csak kb. 25-27 km lesz San Jean Pied de Portig, így reggel nem rohanok, megvárom a reggelit. Így is szerintem délután 2-re odaérek. Ma a tiszta gyaloglós időm pontosan 8 óra volt és közel 36 km-t tettem meg. 30 fok körüli volt az idő, verőfényes napsütés. Amikor kiürültek a vizesüvegeim, akkor kértem a helyi lakosoktól mert köztéri kutat nem találtam. Kedvesek voltak, azon túl, hogy feltöltötték az üvegeimet, még adtak is egy 1,5 literes ásványvizet. Jófejek erre az emberek. Amikor kérdeztem tőlük valamit, akkor mindig készségesek voltak, ha nem tudták a választ, akkor összecsődítették a környéket. Jó népek!