Az éjszaka esemény nélkül telt. Reggel csak fél 7-kor keltem, összepakoltam és 7-kor már vártam a reggelit! Kár volt. Messze a legrosszabb volt eddig. A hatása sem tartott sokáig. Az első komolyabb faluban a vasárnap ellenére, gondolom részben az erre bandukoló zarándokok miatt is nyitva volt egy pékség, ahol kipótoltam a reggelit. A tegnapi vacsoratársaságból hárman már fél 7 körül elindultak, hátizsák nélkül. Azok ott vigyorogtak az albergueben, várva a csomagszállító autót. Elég ütemesen tudtam haladni, nem voltak ma komolyabb emelkedők sem. Majd lesz holnap hajnalban! A San Jean előtti faluban valami népünnepélyre hangoltak, helyi népviseletbe öltözött fiatalok és nem fiatalok járkáltak, zenélgettek. 
1 órakor léptem be SJPdP-ba a zarándokok kapuján. 2 évvel ezelőtt ez a mozzanat kimaradt, mert akkor tömegközlekedéssel érkeztem. Sokan ettől a megérkezéstől eufórikus érzést várnak – nekik biztos meg is jön – nekem csak annyi volt, hogy 2500 km és 88 nap után ott vagyok, ahol 2 éve kezdtem a caminom. Azon gondolkodtam el, hogy hány millió ember lépett már be ezen a kapun és ment végig ezen az utcán, amelyiken én is most. Ennek sokkal nagyobb hatása volt rám, mint annak, hogy én is itt vagyok.
A központi zarándok irodában kisebb tumultus volt – egyszerre sokan érkeztünk. Az úton nem láttam ezt a tömeget, így feltehetőlég busszal, vagy vonattal érkeztek.  Vegyes volt a nemzetiségi összetétel, mint az már erre inkább megszokott. itt már nem a francia lesz a domináns. Persze lesznek sokan, de innentől kezdve lesz igazán internacionalista a camino. 
A központi szálláson 8 euróért kaptam egy ágyat egy 18 személyes hálóban. Ebben benne van a reggeli is, de én azt szerintem kihagyom, mert 6.30-tól kezdődik. Én akkor már javában úton akarok lenni – elkerülendő a nagy hőséget. Persze ha hihetek a kitett előrejelzésnek akkor egész héten esős idő lesz. Hihetek? Majd reggel 5-kor meglátom, hogy esik, vagy nem. Ha esik akkor megvárom a reggelit, ha nem, akkor nem.
Jobb volt így időben, kora délután megérkezni San Jeanbe, mint 2 éve este. Akkor is kora délután kellett volna, de a vasutasok sztrájkja miatt ez nem jöhetett létre. Bayonne-ban dekkoltam végig a délután, mert csak este hozták át busszal az összegyűlt tömeget. Ez most így kellemes városnézést eredményezett. Persze a bizniszjelleg annyira nem tetszett, de hát ez már csak ilyen egy zarándokoktól tömött helyen.
Holnap reggel ismét átkelek a Pireneusokon. Közel 1300 métert emelkedem, majd 470 métert ereszkedem Roncesvallesig. 2 éve káprázatos volt az út, fantasztikus fényjátékban volt részem amikor kelt fel a nap – remélem most is hasonló lesz. Szerintem nem megyek tovább Roncesvallesnél, bár az időmbe beleférne, de nem kell rohannom. Inkább élvezni akarom minden pillanatát. Innentől kezdve már tudom, hogy mire számíthatok. Kíváncsi vagyok, hogy mennyivel és mennyiben lesz más, mint az első utam. Most a kicsit vibráló feszültség nincs bennem, mint anno, de persze várakozás van, mint minden nap előtt. Várom az AHA élményeket. Amit nem várok az a turista zarándokok tömege, de hát augusztusban elkerülhetetlen. Sok önuralomra lesz szükségem – így ez a lelkigyakorlatom részét fogja képezni. 
Az időjárás tekintetében vastag hőségre számítok. Az igaz, hogy a francia szakaszra is ez volt a várakozás, ehhez képest alig volt forró napom. Aminek örültem. Kiegyeznék egy 25-30 fokos meleggel. Álmodik a nyomor! Mindegy! Felkészültem a hőségre is – lélekben. Nem lehet mindig olyan mázlim mint 2012 májusában.
Ulteria!