Reggel ½ 6-os és 6 órás indulás volt betervezve. Az ok nagyon prózai. Mindenképpen Mosonmagyaróvárra kellett érnem kora délután - egy kedves barát pont erre járt és elhozta nekem a régi Keen bakancsomat és hazavitte a 8 napja csak cipelt újat. Azért döntöttem a csere mellett, mert a Keen-nek borzasztóan széles a lábfeje (anno pont azért vettem a frissen műtött lábra, mert megdagadva is elfért benne a lábfejem), és a még mindig dagadt kisujj talán jobban érzi majd magát. Már nagyon szeretném visszacserélni a bakancsomat. A szandál nem erre találtatott ki (ilyen súly és ekkora távolságok) és már unom cipelni a jóval nehezebb bakancsot. Ahogy nézem a lábam – 1-2 nap és újra bakancsos lehetek. Szóval nem késhettem a délutáni randiról, így jelentős karhatalmi rátartással indultunk. Ragyogóan sütött a nap – ennek megfelelően nyári öltözéket vettem. Rövid ujjú póló és lecsatolt szárú túranadrág. A napsütéssel nem is volt gond – csak a hőmérséklettel. 8-9 fok volt csak. Kellett tempózni, hogy ne nagyon fázzunk! Még indulás előtt körbejártuk a csodálatos templomot, majd egy fotó a Santiago de Compostela távolságát jelző kőnél és nekivágtunk a továbbra is remekül jelzett útnak. Jó cudar volt az idő a határban. Kb. 8-9 km után értünk be Károlyházára, ahol mindjárt az  EU-s támogatásból megújuló tehenészet melletti „Italbolt” feliratú vendéglátó-ipari objektumot vettük célba. Részint megmelegedni egy kicsit, másrészt életmentő kávét inni, harmadrészt elkölteni a tegnap este megvásárolt szerény reggelit. Mindhárom terv sikerült. A helyi törzsközönség érdeklődő és jó hangulatú volt – emellett igen segítőkész is. Eltöltöttünk itt egy 45-50 percet, nem akaródzott kimenni az egyre felhősebb és esőt jósló időbe. De rájöttünk, hogy a mai cél nem fog közelebb jönni – így megembereltük magu ... Tovább »