A mai nap csak 23-24 km-re volt tervezve – de ahogy az már nálam lenni szokott – másként alakult.

Reggel teljesen kipihenve ébredtem – nem volt az a lábfájás, lábrángatózás, mint előtte éjszaka, fél 7 helyett csak 6.45-kor indultam. Keletről gyönyörűen sütött a nap – de Bécs felől fenyegető felhők torlódtak az égen. Ajaj, mi lesz ma? Gondoltam. Hűvös volt a szél, átfújta a dupla pólóimat, de nem akartam megállni, mert 3 km-re volt a következő falu, ahol beterveztem a reggeli vásárlást és a kávét. A reggeli megvolt – a kávé elhalasztva. A közért előtt volt egy pad, ott kényelmesen megreggeliztem (felvágott, kifli és alma és 2 csík a mogyorós ritter szeletből 3,8 euro) és beöltözve elindultam Fishamed felé, szigorúan a jeleket követve. Ezen a szakaszon, azért hagy némi kívánnivalót a jelölés, még bent a faluban, nem volt egyértelmű a dolog, de végül is letaláltam a folyó melletti ösvényre, ahol már nem kellett több jelölés, mert nem lehetett letérni. A végén azért nem ártott volna egy Y elágazásnál egy kis iránymutatás, de most jól döntöttem. Beérkezve Fishamed főterére, irány a füstös kávézó, az elmaradt kávé pótlására, ami rendben, dupla mennyiségben meg is történt. A szokásos cipős, zoknis, lábkenegetős rituálét az utcán végeztem. Ezt követően úgy döntöttem, hogy maradok a 9-es főút mentén, azzal nagyot nem hibázhatok, mert az bevisz Schwechat központjába. Az osztrák jakabos jelzés meg ki tudja merre? Hangsúlyozom! A könyvben lévő térképeknek nem sok köze van a valósághoz, de még a saját jelzésekhez sem. Remélem az út későbbi részén ez erőteljes javuláson megy majd át! ... Tovább »

Ma volt az első eltévedés világnapja! Tudtátok? Ha nem, akkor ma megtudjátok (illetve, remélem, hogy holnap, mert ma nincs netem).

Az éjszaka alig aludtam valamit, folyamatosan fájt az egész lábam, nem csak a lábfejem, hanem az egész. És folyamatosan rángatózott. A tervezett fél 7-es indulást betartva, bepróbálkoztam a boltosnál egy kávéra, de nem jártam szerencsével. Vettem viszont 2 sajtos kiflit, (ár 2,3 euro) és menetközben eltüntettem a parókiáig, ahol ismét megkíséreltem a zarándokútlevél beszerzését. Nem sikerült – így jártam, nem lesz az osztrák szakaszon útlevelem, de attól még gyalogolni fogok. Szép kényelmesen átsétáltam Hainburgba, ami egy kellemes kis falvacska, vagy talán városka, hangulatos főtérrel, kellemes régi falakkal, városkapuval. Megálltam egy kávéra, természetesen duplára. Majdnem fenékkel jöttem ki a kávézóból, olyan cigifüst volt bent. Elszoktam már tőle, hogy ilyen intézményekben lehet dohányozni. Itt még igen. Fura volt, kellemetlen. Gyorsan kipakoltam az utcára és ott ittam meg a kávét, ott cseréltem zoknit, ápoltam lábat (ezeket amúgy sem bent akartam). Így is csodabogárként tekintettek rám. A kávézás után betértem az egyik közértbe, ahol vettem némi élelmet. (Költöttem 3,8 eurot.) Ki tudja, mi lesz később? Csak keveset, hogy ne kelljen cipelnem sokat. Itt vagy 6 közértlánc volt jelen. Úgy vettem észre ez volt a környék ellátó települése. Innentől szigorúan követtem a fésűskagyló jelzéseit. Beértem Bad Deutch Altenburgba, ahol már elkezdett az addig csak hideg, szeles idő rosszabbra fordulni. Szemerkélt az eső. Keresztbe-hosszába végigjártam a falut a jelet követvén – kicsit ... Tovább »